2014. augusztus 17., vasárnap

Testvéri beszélgetés

Másnap felhívtam a lányokat. Mindenkit megnyugtattam, hogy minden oké, Adam nem haragszik, Pete nem került elő (még jó), és boldog vagyok! Örültek, aztán mentek a dolgukra.
Miközben a 2 öcsémmel játszottam, Matt hirtelen hozzám fordult.
- Beszélnünk kell!
- Most? Éppen kártyázok Sammie-vel. - mutattam magam elé.
- Ha befejeztétek, gyere be a szobámba! - mondta Matt, azzal elment. Ezen megdöbbentem, mert nem igazán lelkes, ha valaki a szobájába mer lépni. Sam és én pár perc múlva abbahagytuk a játékot, mert Sam közölte, hogy csaltam, én visszavágtam, hogy nem, és így elég hamar kialakult egy meddő vita. Végül Apa jött, hogy ebben a hangzavarban nem lehet olvasni, ezért csöndben maradtunk. Anya leült Sam-mel mesét nézni, én pedig felmentem az emeletre.
Benyitottam Matt szobájába. Matt a földön ült, a szétdobált cuccai között.
- Mikor takarítottál utoljára, tavaly? - fintorogtam.
- Nem emlékszem. - vigyorgott.
- Valahogy sejtettem. Mikor akarod ezt rendbe tenni? Undorító, hogy itt mi van.
- Lányok! - legyintett. - Olyan finnyás mindegyik.
Ez a megjegyzés megütötte a fülemet.
- Miért, valaki visszautasított? - incselkedtem. Matt elpirult.
- Oké, nem ezért hívtalak ide. Egy, lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Kettő, nem rád tartozik.
- Az tuti! De még fiatal vagy, könyörgöm! Korán van még.
- Korán?  - kiáltott fel Matt. - Mert te csinálhatsz, amit akarsz, ugye?
- 2 év van köztünk. És jövőre érettségizem. Talán nekem már nincs annyira korán.
- Ja, akkor nyugodtan smárolhatsz egy pasassal egy idegen városban, aki nem is a pasid? - ordított. Én megdöbbenten. Honnan tudja? Nem volt ott. Vagy mégis?
- Mi? - kérdeztem kiszáradt szájjal.
- Jól hallottad. - bólintott.
- Nem tudom, miről beszélsz. - mondtam halkan. Matt egyszerűen kinevetett.
- Nagyon is jól tudod. Láttam, mikor Pete-tel csókolóztál!
- Ezt egy kicsit hangosabban, oké? - sziszegtem. - Hadd hallja az egész utca!
- Örömmel. - nyújtotta ki rám a nyelvét.
Leültem mellé a koszba.
- Fújj! - fintorogtam, aztán összeszedtem magam. - Honnan tudod?
- Láttam, nagyokos.
- De hogyan? És miért nem vettelek észre?
- Mert el voltál foglalva... - grimaszolt. - És mert elbújtam. Mire visszaértél, már én is ott voltam.
- Miért jöttél utánam?
- Elolvastad a levelet, amit Pete a kezedbe nyomott. Utána elmész sétálni, amit nem szoktál. Aztán elég sokáig nem jössz vissza. Odamegyek. Elbújok. Mit látok? Épp Pete Swan száján lógsz. - foglalta össze a tényeket Matt. - Aztán eltűntem.
- Félreérted. - sápadtam el.
- Mit lehet egy csókon félreérteni?
- Én nem akartam találkozni vele.
- Ennek ellenére lelkesen nyalogattad a szájpadlását.
- Matt, ne legyél már undorító! Az egész tök máshogy volt, min ahogy láttad. Én nem akartam megcsókolni, ő akart engem. Hányok, ha rá kell gondolnom.
- Aha...
- Hidd el, ez az igazság! - dühösködtem, és egyszerűen nem hittem el. Minden oké, de az öcsém itt kombinál.  - Remélem, már elmondtad Anyáéknak. "Amanda erkölcstelen!!"
- Még nem. Előbb veled akartam beszélni.
- Aztán elmondani nekik? - visítottam.
- Naná! Tudniuk kell.
- Dehogy kell. Szépen a legnagyobb titokban tartjuk, hogy Pete lesmárolt a reptéren az engedélyem nélkül. - mondtam ijedten.
- Nem hiszem el, hogy nem engedted. Látszott, hogy boldog vagy. - érvelt Matt. Ez kamu. Nem lehettem boldog. Biztosan. Jesszus, ugye nem?
Elmeséltem Matt-nek a sztorit elejétől a végéig. Úgy látszott, elhiszi.
- Ezt akkor is el kell mondanunk nekik. - mondta nevetve.
- Miért? - ijedtem meg.
- Hogy jól kiröhöghessenek, amiért ennyire béna vagy! - vigyorgott, aztán beletúrt a hajamba, és a földre nyomott. Nevetve 'verekedtünk', és tudtam, hogy bízhatok benne! Ő az én édes kisöcsém, aki nem fog elárulni engem...















2 megjegyzés:

  1. Szerintem Matt befogja árulni Amandát. Nem bíznék meg benne kövit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem fogja... :)
      Nem tudom biztosan megígérni, hogy ma már lesz következő, lehet, hogy átcsúszik holnapra. de megpróbálom...

      Törlés