2015. március 21., szombat

Új osztálytárs-új probléma?

Sziasztok!
Tulajdonképpen elég unalmas, hogy egy ideje mindig azzal indítok, hogy 'bocsi, régen írtam, mert...' és következik a hülyébbnél hülyébb indokok sorolása. Azonban, mivel most is ez a helyzet, nem tehetek mást mint: Bocsi, régen írtam, mert sok dolgom volt és nem volt időm és energiám ezzel foglalkozni. :(
Mivel ezt már nagyon unom, tényleg szeretnék változtatni ezen a rossz szokásomon, hogy csak hébe-hóba havi 1-2 posztot kaptok tőlem. Baromira nem ezt érdemlitek. (lásd mai megtekintések száma: 93 db.... OMG... *-* )
Na, nem húzom tovább az időt, inkább írok...







A következő hetek nagyon nehezek voltak. Nem csak Riry-nek, nekünk is. Szinte mindennap láttuk őt, bátorítottuk, eltereltük a figyelmét... de volt, hogy semmi sem használt. Riry-t nagyon megviselte a dolog. A válás után 3 órát sírt egyfolytában, senki és semmi nem vigasztalhatta meg. Az anyukája néha próbált segíteni nekünk, de legtöbbször feladta.
- Audrey, hagyd már abba a nyafogást. - forgatta a szemét. A következő pillanatban viszont kedvesre váltott. - Kicsim, nekem is fáj, de túl kell lépni rajta. Apád sose volt jó apa, nem is értem, miért siratod ennyire.
- De szeretem őt! - zokogott Riry. Az anyukája tovább próbálkozott.
- Édesem, majd gyakran meglátogatod, rendben? Neked is jobb így, legalább nem veszekszünk folyton. - Mikor látta, hogy Riry még mindig szipog, ideges lett. - Audrey, ha nem hagyod abba, megrángatlak! Hogy egy 18 éves lány így bőgjön az apja után, akit alig látott...
És ez így ment nap mint nap...
Egy idő után az anyja nem bírta tovább és elvitte Riry-t egy pszichológushoz. Szegény lány, ahelyett, hogy az anyja foglalkozott volna vele egy kicsit, inkább szerzett neki egy dilidokit. (Ezt Riry mondta.)
Tegnap volt ott először, de még nem mondott róla semmit. Ma már úgyis nagyon késő van, nem hívom fel.
*
(Másnap este)

Hú, hát a mai nap is eseménydús volt! Ma se hívtam föl Riry-t, annyira elfoglalt voltam délután. De kezdjük az elején...
Reggel felkeltem, suliba mentem, azt hittem ez is egy átlagos csütörtök lesz. Hát nem jött össze. Rögtön a kezdés sem volt átlagos, hiszen magamra öntöttem itthon egy bögre teát, Sam tegnap nagyon kedvesen elpakolta a táskámat, így keresni kellett (a gardróbban volt...) , Matt pedig ügyesen rátette a sáros bakancsát a cipőmre, így reggel még egy 10 perces vakarást is kénytelen voltam beiktatni.
Mikor végre kiléptem a kapun, örömmel indultam neki a sétának. Örömöm egészen addig tartott, ameddig félútról nem szaladtam vissza az otthon maradt tornacuccért.
Mire beértem, már jócskán elmúlt 8 óra, úgyhogy szedtem a lábam, ahogy bírtam. Pechemre, pont most kellett az igazgatónak vendégeket fogadnia. Egy 4 fős csoport ácsorgott a folyosó közepén. Az igazgatónő, a helyettese, egy férfi és egy fiatal lány. Persze, én, mint a futás ifjú bajnoka, egyszer már megjártam, de nem tanultam a hibámból, egyenesen beleszaladtam a csoportba. Ezúttal nem löktem fel senkit, de a lányt alaposan telibe találtam.
- Bocsi.- kiáltottam hátra, de nem álltam meg. Kis szerencsével beérek bioszra, és nem írnak be, hiszen a tanár mindig minimum 10 percet késik.
Természetesen ez alkalommal időben ott volt, így mikor piros arccal, lihegve beperdültem a terembe, mindenki rám bámult.
- Jó reggelt. - mondtam zihálva.
- Neked is. Ha jól látom kissé kapkodósra sikerült... - mondta a tanár. - Ha már úgyis állsz, jöhetsz felelni.
Nem volt más választásom, lepakoltam és lefeleltem neki a nyitvatermők-zárvatermők roppant érdekfeszítő felépítéséről... pocsékul. (Bal)szerencsémre, a feleletem 7. percében belépett az igazgatónő, nyomában a másik 3 emberrel.
- Bocsánat a zavarásért. - kezdte az igazgatónő. - Hamarabb szerettünk volna érkezni.
- Minek köszönhetjük a látogatást? - pattant föl a biosz tanár.
- Gyerekek. - fordult az osztály felé az igazgatóhelyettes. - Ő itt az új osztálytársatok.
Azzal megfogta a lány kezét, és előrehúzta.
- Tiana St.Clair.  - intett egyet a lány, kissé flegmán.
Tiana
- Bánjatok vele kedvesen. - mondta az igazgatónő.
- Így igaz. - tette hozzá a férfi. - Ha megtudom, hogy nem bántok vele jól, beperelem az iskolát.
- Mr. St. Clair, erre nem lesz szükség. - mosolygott kínosan az igazgatónő. - Talán, hagyjuk is őket... megzavartuk az órát. A részleteket megbeszélhetjük az irodámban.
Kimentek, Tiana pedig várakozóan ácsorgott az ajtóban.
- Leülnél kedvesem? - érdeklődött 'kedvesen' a tanár. - Vagy kísérjelek oda?
- Uram, apám komolyan beszélt. Bepereli az iskolát, ha szemtelenkedik velem. - vetette oda a lány, azzal elindult. És leült Adam mellé.
- Bocsi, az az én helyem. - szóltam oda.
- Ja, szemmel láthatóan éppen itt ülsz. - válaszolt Tiana.
- Nem hiszem, hogy adtam okot arra, hogy így beszélj velem.  - kezdtem kedvesen. - Kérlek, ülj máshová.
- Cseszd meg a hülye székedet. - pattant föl Tiana, és hátraült. A tanár ezen annyira elképedt, hogy engem egy hármassal szó nélkül helyre küldött, és figyelmet kért.
- Kisasszony.  - kezdte remegő hangon, ami nála az idegesség jele. Mindenki feszülten figyelt. -  Nem is tudom, hogy mondjam meg... DE EZ NEM HERCEGNŐKÉPZŐ. Senkit nem érdekelnek az úri szeszélyei. Ha egy szék miatt ekkora hisztit csinál... ha még egyszer hisztizik az órámon, esküszöm kirúgatom, fütyülök arra, hogy az eddigi iskolájában hányan ugráltak ön körül.
- Uram, nyilván nem tudja, de az apám... - kezdte Tiana.
- Ne féljen, nagyon is jól tudom, hogy ki az ön apja. Egy milliomos ügyvéd, akinek iszonyatos mázlija van. Ön az egyetlen gyereke, szóval nyilván elkényezteti önt, mindent megkap, amit akar. Különösen, mivel ha jól tudom, egyedül neveli önt.
- Igen, mert anyám egy idióta sze...
- Szerintem az édesanyja időben átlátta a helyzetet, és elmenekült. - legyintett a tanár. Erre mindenki felnevetett.
- Hogy merészeli? - pattant fel a lány.  - Ha még egy rossz szót szól a családomról, bepereltetem az apámmal és akkor aztán nézheti, hogy mit és hogyan fog dolgozni.
- Na ide figyeljen. - lépett oda hozzá a biosztanár. - Nem érdekel a pénzük, a vagyonuk, sőt még maga se. Csak annyira, amennyire egy tanítványom érdekel. De ha a hercegnőt fogja itt játszani, én úgy kirúgatom innen, hogy visszasírja a régi elit iskoláját, pedig onnan is repült, ha jól tudom. MEGÉRTETTE MISS ST. CLAIR?
Tiana ijedten bólintott.
- Nos... üdv a Los Angeles High School-ban.  - vigyorgott ördögien a tanár és folytattuk az órát...
A csaj tényleg elég fura. Nem beszéltem még vele, mert elrohant óra után az igazgatóiba, és nem került elő, csak a 4. óra után, és láthatóan mérges volt, így senki nem mert szóba állni vele.
Holnap majd kiderítek róla még több dolgot. De ahogy a biosz tanár rendbe tette... nem volt semmi. Akkor is, ha kicsit durva volt, még sose láttam ennyire... fenyegetőnek.
Tiana valóban egy új színt hozott az osztályba, ahogy Alex fogalmazott. Kérdés, hogy ez az új szín, mennyire fogja elnyomni a többit...




Ez most ennyi lenne.
Amúgy is akartam már új szereplőt hozni. Tiana nem feltétlen lesz gonosz, de lesznek vele gondok elég sűrűn... ti milyennek látnátok szívesebben? Jónak vagy rossznak?
Holnap hozok Must-ot, addig is aludjatok jól.
bye