Valentin-nap

Február elején minden lány pörgött. A suli úgy látszik, idén teljesen kifordult magából. Ugyanis, Valentin-napi bulit szerveznek. :)
A legjobb, a postaszolgálat. Van egy nagy, rózsaszín, szívecskés doboz, és bele kell dobni egy levelet. Valentin-napon pedig kézbesítik őket.
- Mi jön még? - nyögött fel Alex, mikor meglátta.
- Nem is tudom. Gyereknapkor cumit fognak osztani? - méltatlankodott Hayley.
- Ne adj ötleteket! - nevetett Sophie.
- Majd a kézbesítést nézzétek meg. - állt mellénk Jessy.
- Miért?
- A végzősök közül az 5 legszebb csaj, kis szárnyakkal a hátán fog futkosni egész nap.
- MI? - kiáltottam.
- Ja. - értett egyet Beckie. - Kilencedikben próbálkoztak vele, de akkor nem igazán nyerte el a diákság tetszését.
- Nem is csodálom.  - fintorgott Hayley, és nagyot rúgott a dobozba.

*

(Február 13.)

 Csomó lány dobott már be levelet abba a dobozba. A lányokkal néha figyeljük őket. Mindig megállnak, mielőtt odalépnének, aztán körülnéznek, előhúzzák a levelet, és közelebb mennek, mintha csak nézegetnék a dobozt. Aztán pár másodperc múlva bedobják. Végül, felszívódnak.

- Szedjük szét! - indítványozta Hayley a mai délután.

- Ne már. Látni akarom a postázást. - könyörgött Sophie. - Nem hagyhatjuk ki!

- Igaz. Ha nincs doboz, nincs posta, és akkor nincs röhejes végzős.... - gondolkodtunk el. - Maradjon!

(Hú, de gonoszak vagyunk. Kiröhögjük a végzősöket...)

- Holnap reggel 7:45-re mindenki legyen itt. - mondta Beckie.

- Miért?

- 7:55-kor nyitják ki. Ha nem jössz korán, nem lesz jó helyed. - magyarázta Jessy. - Pedig az is látványos.

- Miért, kis Cupidók ugrálnak ki belőle? - grimaszolt Hayley.

- Nem is rossz ötlet. - vetette oda Rob, aki addigra már szintén leült mellénk, Nick-kel együtt.

- Ja, Rob, megyünk Cupidónak? - cukkolta a haverját Nick.

- NE! - nevettem el magam.

- Miért? Nem vagy kíváncsi a félmeztelen testemre? - röhögött Nick.

- Nem.

- Csak Adam-re, mi? - folytatta Rob.

- HÉ! - jött elő az említett srác. - Ne izéljétek!

- Nem is izéljük. Csak a véleményére voltunk kíváncsiak. - pislogtak nagy szemekkel.

- Na persze! - mondta Adam....

*

(Másnap, reggel 7:50)

 

 - Még 5 perc!  - kiabáltak Beckie-ék.

- Nyugi, ez csak egy doboz. - mondta Alex.

- Tudjuk, de akkor is.

Pár perc múlva az igazgatónő jelent meg.

- Köszöntök mindenkit! Nemsokára kinyílik a 'Szerelem ládája'. 

- Jó ég! Mi ez a giccses film? Meneküljünk! - suttogta Hayley.

- Előtte azonban.... - folytatta az igazgatónő. - Bemutatom a mi kis posta-angyalainkat. Tapsot kérek!

Mi pedig megtapsoltuk a semmit.

- Összesen 3 angyalka lesz idén. Az egyikük, Nelly Brown.

Nelly a karaoke versenyen is fellépett. Ő volt az 1. versenyző. Átlagos, barna hajú csajszi, nem zavar senkit.

Nelly

 - A 2. angyalkánk... Angelica Winter.

- Na, ő jó választás! Iszonyatosan édes! - ujjongott Beckie.

- Igen, Angie tényleg egy angyal. - tette hozzá Jessy.

Angie

- Ő tényleg kedvesnek tűnik. - értettünk egyet.

- Az is.

- Az utolsó angyalkánknál kivételesen megszegtük a 'végzős-szabályt'.  - mosolygott az igazgatónő. Bia Taylor, a 11. -ből.

- Ne már! - nyögött Alex. - EGY ribanc angyal?

- Most egész normálisan néz ki. - közölte Sophie.

És valóban. Bia-nak nem lógott ki semmije.

Bia

- Most pedig. Kinyílik a láda! - kiabált az igazgató. - Bia, kérlek, nyisd ki Angie-vel!

A 2 lány kinyitotta a ládát, és ekkor....

.... pukkanás hallatszott. Mikor odanéztünk, láttuk, hogy Nick és Rob ott ácsorognak a láda mellett, Cupido jelmezben! :D

- Fiúk, megőrültetek! - ordította Hayley. Mindenki a 2 srácon röhögött.

- Robert és Nicholas... hogy meritek? - visított az igazgató. - Az irodámba most rögtön!

- De ez csak emeli az ünnep fényét. - tiltakoztak, miközben elindultak az igazgatóiba.

- Ezek nem komplettek! - állapítottam meg.

- Hát nem! - értettek egyet.

- Na, tűnés innen! - indítványozta Alex, és bementünk a terembe.

Órákkal később zaklatottan rohantam be a mosdóba.

Adam annyi levelet kapott... nem hiszem el. Ő az én pasim, nem bírják felfogni?

- Ne dühöngj! - kapta el a kezemet Sophie, mikor éppen rá akartam csapni a WC-ajtóra.

- Attól nem lesz jobb.

- Hát mi csináljak? Olvassam el vele együtt a leveleket? Amikben benne van, hogy hagyja el a hányadék barátnőjét, és járjon valamelyik csúcs szexi ribivel? - zokogtam.

- Nem, dehogy. Kérd meg, hogy ne olvassa el. És mondd meg neki, hogy neked ez rosszul esik.

- Igazatok van. - töröltem meg a szemem. - Megyek is!

Mikor megláttam Adam-et, odafutottam hozzá.

- Beszélhetnék veled?

- Mi lenne, ha suli után, nálam beszélgetnénk? - érdeklődött.

- Oké. - egyeztem bele. - De ez fontos.

- Bírd ki addig! - mosolygott.

- Igyekszem. - mondtam, és próbáltam nem tudomást venni a levélkupacról a padján.

*

(Adam-nél)

 

 

- Itt vagyunk. - ült le az ágyára.

- Szóval... az van, hogy engem egy kicsit zavar a halomnyi szerelmes levél, amit ma kaptál. - csaptam bele. - Annyira frusztráló... 

- Ugyan! Hiszen el se olvasom őket. Ezek csak 'szavak'. Egyik se tenne meg értem semmit. Nem úgy, mint te!

- Mit tettem én érted?

- Megtanítottál arra, hogy merjem kimutatni az érzelmeimet. - mosolygott.  - Ha nem tettem volna meg, most nem ülnél itt.

- Ó. Értem. Kösz. - vigyorogtam.

- Még valami aggodalom?

- Hát...

- Mondd ki!

- Nem, ciki.

- Mondd már!

- Neee.... kinevetsz.

- Dehogyis. Ha nekem nem mered elmondani, akkor kinek?

- Jó, jó, oké. - sóhajtottam. - Te miért nem írtál nekem levelet?

- Jó ég! - csapott a fejére Adam. - Ez komoly?

- Aha.

- Minek az neked?

- Jól esett volna. - közöltem halkan. - A barátnőd vagyok, vagy mi...

- Nem vagy mi, hanem a barátnőm!

- Jó, az.

- Istenem, írjak neked egyet? Most?

- Ne, dehogy. Rendelésre nem kell!

- Oké. Te akartad. - mondta, azzal hanyatt lökött. És rám feküdt!!!

- Mit csinálsz? - kérdeztem ijedten.

- Bebizonyítom, hogy szeretlek anélkül a hülye levél nélkül is.

Biztos fura kifejezés ült az arcomon, mert felnevetett.

- Nem, semmi OLYAN. Nem vagyok perverz.

- Nem gondoltam semmi rosszra.  - közöltem.

- Hogyne. - bólintott. Azzal átölelt, magához szorított, és megcsókolt...

- Tessék, ugye, nem bántottalak? - mondta utána.

- Nem. Nem is gondoltam, hogy bántasz.

- Azért. Na gyere ide! - ölelt magához.

- Szeretlek. - közöltem vele. De mire kimondtam, meg is bántam. - Basszus, bocs. Nem kell, hogy ezt mondd te is, meg nem akartalak így letámadni, csak valahogy ki kellett fejezzem, hogy mit érzek...

- Semmi gáz. Bár szerettem volna, ha én mondom előbb neked. De... én is szeretlek!

Ekkor megint megcsókolt, én pedig beletúrtam abba az isteni kócos hajába... <3

- Szeretlek. - súgta Adam még egyszer, én pedig majdnem elájultam a boldogságtól...

 

Közvélemény-kutatás II.

Nos. Utálom ezt leírni, de meg kell tennem. Ma nem tudok Amanda-t hozni. Hosszú részt akartam, de nem értem a végére.
Talán, a hét valamelyik napján tudom publikálni, mert már nem kell sok. Addig is kis kitartást és türelmet kérek!


De most! A közvélemény-kutatásom eredménye. És, akkor lássuk is!

A 2 válaszadó miatt döntetlen alakult ki, Alex és Hayley egyaránt a legkedveltebb szereplők.
Akkor egy kicsit mesélek róluk.

Összegyűjtöm az infókat róluk, amiket írtam, elmesélem, hogy miért ilyenek, én miért szeretem őket, stb.

- Alex:

• Teljes neve Alexandra Green.
• Van egy nővére, Dorothy, aki egyetemista.
• LA-ben él a családjával.
• 17 éves.
• Ő a legjobb matekból, fizikából és kémiából.
• 6 éve fuvolázik, és énekelni is tud.
• Megnyerte a karaoke-versenyt.
• Okos és kemény csaj, ha valami nem tetszik neki, annak hangot is ad.
• Legjobb barátja Sophie.
• Tud érzékeny is lenni, csak jól titkolja. ;)
• Nem bírja, ha valaki nyafog. Kivéve, Amanda esetében. :)
• Szeret irányítani, igazi vezéregyéniség. A kis csapatukban is ő az ötletgazda.

Alex

Alex-et az egyik barátnőmről mintáztam. Ő is okos, és nagyon erős lány. Szintén fuvolázik. :)
A kinézetük tökre nem hasonlít, de az mindegy is. Alex karakterével azt akartam kifejezni, hogy minden tiszteletem az ilyen lányoké, akik megállnak a saját lábukon és van önbizalmuk, miközben nem szállnak el maguktól! :)
Valamint, azt is el akartam mondani, kedves Alex-szerű barátnőm (mielőtt megijedsz... nem írom le a neved, mert tudom, hogy a jogaid, meg minden :D ), hogy köszönöm, hogy csomószor segítettél talpra állni! Tudod, hogy szeretlek. <3 :)


- Hayley:

• Félig koreai.
• A vezetéknevét én sem tudom. Azért nem írtam le egyszer sem, mert nem ismerek koreai vezetékneveket. Lebuktam! :D
• Küzdő-sportolt kiskorában.
• Nem hagyja, hogy a gyengéket bántsák.
• Erős, kitartó, szívós és nagyon keményen kritizál bárkit, bármikor.
• Ugyanakkor jó a humorérzéke, és akiket szeret, azokat sose bántaná.
• Ha napozik, leég.
• Gyakran ideges.

 

Hayley

• Fogalmam sincs, hogy miért ez lett a neve, ez jutott eszembe.
• 2 képen szerepel, egyik képen barna, a másik képen vörös a haja. :)

Hayley a másik képen

Hayley-t is az egyik barátomról mintáztam, bár őt nehezebb felismerni. Sőt, igazából őt 2 lányból gyúrtam össze. Hayley-vel azt szerettem volna a tudomásotokra hozni, hogy bírom a szókimondó lányokat, és hogy ők általában nagyon jófejek. Látjátok, ő az egyik legkedveltebb ember a sztoriban, pedig nem olyan kis cuki-muki, mint a Hollywood-i főszereplők. :)
Ennek ellenére sokan bírjátok.







Nos, sajnálom, hogy megint nincs rendes rész, pénteken lesz. Addig is, kis kitartást kérnék tőletek, és jó hetet!
by me

A bocsánatkérés

Hétfőn Jessy és Beckie látható ellenszenvvel méregették Alex-et. Alex ilyenkor mindig elpirult.
- Kérj már bocsánatot! - suttogta neki Hayley.
- Oké, majd. - mondta Alex.
- De most! - mondta Sophie. - Nem lehet kibírni. Ide bámulnak folyton. És nem szeretném, hogy bosszút álljanak.
- Ugyan! Ennyire nem durva a helyzet. Ráér. - legyintett Alex.
Kiderült később, hogy nem ér rá. Ebédnél még minden oké volt, de mikor visszavittük a tálcát, Alex elbotlott. Nem esett el, de egy adag levest kiöntött.
Leraktuk a tálcát a megfelelő helyre, aztán indultunk volna visszafelé, de Beckie-be és Jessy-be botlottunk.
- Kár, hogy nem estél el. - kezdte Jessy.
- Nem akarsz mondani valamit? - kérdezte Alex-et Beckie.
- De, szeretnék. - kezdte Alex. - Nagyon sajnálom... hiba volt. És... tényleg sajnálom.
- Mi is. - vágott közbe Jessy. - Szólhattál volna.
- Igen, tudom. Csak féltem, hogy lebeszéltek.
- Nem beszéltünk volna le. Csak előbb meg kellett volna emésztenünk. - mosolyogtak. - Tudod... eddig úgy gondoltunk magunkra, mint az osztály képviselőire. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy te nem lehetsz az, csak így megijedtünk... ne haragudj.
- Ugyan, az én hibám volt! - szabadkozott Alex.
- Dehogy, mi reagáltuk túl.
- El ne kezdjetek vitázni, hogy ki a hibás! - szólt közbe Hayley. - Mindannyian azok vagytok. Zárjátok le!
- Igaz. Bocsi még egyszer. - mondta Alex.
- Mi is bocsánatot kérünk. - vigyorgott Beckie. - Gyere ide!
Alex közelebb lépett, hogy megölelje, de ekkor elcsúszott a kifolyt levesen, és magával rántotta a 2 lányt. Ott ültek mindhárman a földön, és nevettek.
- Oké, azt hiszem, kibékültünk. - mosolygott Alex.
- Az biztos. - nevetett Jessy, azzal megpróbált felállni, de újra elcsúszott. Zengett az ebédlő a nevetésünktől...

*

(Este)

 

Felhívtam Adam-et, hogy a lányok kibékültek. Örült neki, és sajnálta, hogy nem volt ott.
Mikor lefeküdtem, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy mostantól már Jessy és Beckie is Alex haverjai.
Ekkor megcsörrent a telóm, és kiugrottam az ágyból.
- Ki az és mit akar? - dühöngtem, mikor felvettem.
- Bocs, nem akartalak felkelteni. - szólt bele Jessy.
- Szia...  - suttogtam. - Bocs, hogy alszom.
- Amúgy miért alszol ilyenkor?
- Mert csak.
- Oké, mindegy. Csak annyi, hogy jófej ez az Alex. Helyes lány. Suli után elmentünk vele a cukrászdába. Jót dumáltunk. Kedves.
- Örülök, hogy így látjátok.
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán elköszöntünk, én pedig elmentem aludni...

Ezt vajon megértik?

 Meglepi! Suli időben, reggel új rész... :) Mindezt azért, mert nincs 1. 2 órám, mert megtehetem... :D (nem, amúgy nincs tanár, se helyettesítés)



A verseny után Beckie és Jessy egyszerűen elrohantak. Alex boldogan mosolyogva fogadta a gratulációkat, és ilyen hangulatban indult haza. A suli előtt még megállt egy kicsit.
- Megcsináltam, sikerült! - suttogta, gondolom inkább magának, mint nekünk.
- Igen, jó voltál! - értett egyet Sophie. - De... nem gondolod, hogy bocsánatot kellene kérned a lányoktól?
- Miért? Mindenki indulhat.
- Igen, de ők valóban úgy gondoltak magukra, mint akik az osztály érdekét képviselik.
- Oké. De az osztályt miért ne képviselhetnénk többen is? - kérdezte Alex értetlenül. - Tudom, hogy utálod, ha a matekkal jövök, de ha többen indulnak egy osztályból, akkor logikusan következik, hogy több esélye van az adott osztálynak a győzelemre.
- Igaz. - ismerte el Hayley. - Ebbe nem köthetünk bele. Alex is az osztályért indult.
- Meg magamért. - tette hozzá Alex. - Szerettem volna megmutatni, hogy érek valamit, és értek máshoz is a természettudományokon kívül.
- A matek reál tárgy. - szóltam közbe. Alex legyintett.
- Oké, mindegy. Alex azért szeretett volna indulni, hogy bebizonyítsa, hogy a látszat néha csal. - foglalta össze Sophie.
- Igen. Pontosan. Meg azt, hogy mindenkinek jár egy esély. - egészítette ki Alex.
- Jó, meg azt is.
- Alex, szerintem te jobban filmszerű vagy, mint Amanda.  - szólt közbe Hayley, mire mindannyian elröhögtük magunkat.
- Lehetetlen, Amanda a legjobb ebben! - nevetett Sophie.
- Ja, azt nem lehet felülmúlni. - értett egyet Alex.
- Nem is volt komoly. - vallotta be Hayley.
- Oké, hagyjatok békén, én szeretek ilyen lenni. Szerintem szólnod kellett volna Beckie-nek és Jessy-nek. Nagyon komolyan veszik az éneklést.  - vettem át a szót. - Nem hiszem, hogy lebeszéltek volna. Maximum megdöbbennek, hogy te is indulni szeretnél. Tudják, hogy tudsz énekelni. Adtak volna egy esélyt!
- Ó... - mondta Alex. - Értem. Lehet, hogy elrontottam. Erre nem gondoltam, tényleg. Csak tudod, én nem ismerem őket annyira, mint te, nem tudtam, hogy hogyan reagálnának erre a hírre. De ha ezt mondod.... bocsánatot fogok kérni, vagy legalábbis beszélek velük.
- Na, ez a beszéd. - veregettük vállon.
- Mennem kell! - mondta ekkor Alex. - Elkésem a fuvolaóráról.
Alex 6 éve fuvolázik, de ezt én csak 2 hónapja tudtam meg, mikor hallottam, hogy erről beszél az énektanárral. Mikor megkérdeztem, hogy miért nem mondta el, azt mondta, nem fontos annyira, mert csomó különórája van, úgyse jegyzem meg az összeset... :)
- Szia! - integetett Hayley.
- Jó legyél. - mondta nevetve Sophie.
- Szia, és beszélj velük! - tettem hozzá.
- Majd hétfőn. - mondta Alex, azzal elindult a buszmegálló felé.