2014. szeptember 7., vasárnap

A bocsánatkérés

Hétfőn Jessy és Beckie látható ellenszenvvel méregették Alex-et. Alex ilyenkor mindig elpirult.
- Kérj már bocsánatot! - suttogta neki Hayley.
- Oké, majd. - mondta Alex.
- De most! - mondta Sophie. - Nem lehet kibírni. Ide bámulnak folyton. És nem szeretném, hogy bosszút álljanak.
- Ugyan! Ennyire nem durva a helyzet. Ráér. - legyintett Alex.
Kiderült később, hogy nem ér rá. Ebédnél még minden oké volt, de mikor visszavittük a tálcát, Alex elbotlott. Nem esett el, de egy adag levest kiöntött.
Leraktuk a tálcát a megfelelő helyre, aztán indultunk volna visszafelé, de Beckie-be és Jessy-be botlottunk.
- Kár, hogy nem estél el. - kezdte Jessy.
- Nem akarsz mondani valamit? - kérdezte Alex-et Beckie.
- De, szeretnék. - kezdte Alex. - Nagyon sajnálom... hiba volt. És... tényleg sajnálom.
- Mi is. - vágott közbe Jessy. - Szólhattál volna.
- Igen, tudom. Csak féltem, hogy lebeszéltek.
- Nem beszéltünk volna le. Csak előbb meg kellett volna emésztenünk. - mosolyogtak. - Tudod... eddig úgy gondoltunk magunkra, mint az osztály képviselőire. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy te nem lehetsz az, csak így megijedtünk... ne haragudj.
- Ugyan, az én hibám volt! - szabadkozott Alex.
- Dehogy, mi reagáltuk túl.
- El ne kezdjetek vitázni, hogy ki a hibás! - szólt közbe Hayley. - Mindannyian azok vagytok. Zárjátok le!
- Igaz. Bocsi még egyszer. - mondta Alex.
- Mi is bocsánatot kérünk. - vigyorgott Beckie. - Gyere ide!
Alex közelebb lépett, hogy megölelje, de ekkor elcsúszott a kifolyt levesen, és magával rántotta a 2 lányt. Ott ültek mindhárman a földön, és nevettek.
- Oké, azt hiszem, kibékültünk. - mosolygott Alex.
- Az biztos. - nevetett Jessy, azzal megpróbált felállni, de újra elcsúszott. Zengett az ebédlő a nevetésünktől...
*
(Este)
 

Felhívtam Adam-et, hogy a lányok kibékültek. Örült neki, és sajnálta, hogy nem volt ott.
Mikor lefeküdtem, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy mostantól már Jessy és Beckie is Alex haverjai.
Ekkor megcsörrent a telóm, és kiugrottam az ágyból.
- Ki az és mit akar? - dühöngtem, mikor felvettem.
- Bocs, nem akartalak felkelteni. - szólt bele Jessy.
- Szia...  - suttogtam. - Bocs, hogy alszom.
- Amúgy miért alszol ilyenkor?
- Mert csak.
- Oké, mindegy. Csak annyi, hogy jófej ez az Alex. Helyes lány. Suli után elmentünk vele a cukrászdába. Jót dumáltunk. Kedves.
- Örülök, hogy így látjátok.
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán elköszöntünk, én pedig elmentem aludni...







2 megjegyzés:

  1. Jó lett de rövid nagyon
    Írhatnál amiról és adámról. Sosem csinálnak semmi programot.
    Xxx,Lia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom,hogy rövid lett, ezúton is elnézést érte, de anyukám nincs oda meg vissza attól, hogy én blogolok... (honnan tudja?? )
      úgyhogy ha rövid rész van, akkor azért rövid, mert anyukám a közelben volt... :)
      holnap jön egy Ami-Adam rész, remélem jó hosszúra sikerül

      Törlés