A boldog násznép

Sziasztok!
Bocsánat, hogy csak most jutottam a következő rész megírásáig, nem voltam itthon a hosszú hétvégén. Szerencsétekre nekem is van őszi szünetem, tehát úgy tervezem, hogy ebbe az egy hétbe bele fog férni még legalább egy rész. :)
Hosszú rész lesz és nagyon remélem, hogy tetszeni fog. Kommentek jöhetnek.



Lottie híre bombaként robbant. Hosszú percekig nem kaptam levegőt.
- Ami, ott vagy? Halló! - próbálkozott Lottie. Én nagy nehezen összekapartam magam.
- Itt vagyok. Bocs, de elég váratlanul ért a dolog.
- Mintha nem te mondtad volna pár hete, hogy költözzek össze vele. - mondta és tökéletesen magam elé tudtam képzelni, hogy a szemeit forgatja.
- Igen, igaz. De egy esküvő... nem semmi a srác.
- Tudom, tudom. Ráadásul ezzel annyi mindent a nyakamba szakít. Tervezni kell, készülődni...
- De Lottie, hiszen nem 2 hét múlva házasodtok össze! - nevettem, majd a hirtelen beállt csend után ijedten folytattam. - UGYE nem 2 hét múlva házasodtok össze?
- Pete október végére gondolt. - mondta csendesen Lottie.
- Na de... utolsó évet járja az egyetemen. - gondolkoztam. - Nincs rendes állása. Miből akarja ezt az egészet 4 hét alatt megszervezni? Nagyon remélem, hogy nem a te pénzeden.
- Nyugalom. Ugyanezeket kérdeztem meg tőle. - csitított. - Még a családja is csak egyszer látott. Nem lesz ebből ilyen hamar esküvő, úgyhogy nyugodj meg.
- Ne haragudj, de az is elég felkavaró, hogy egyáltalán lesz. - dőltem hanyatt az ágyon. - Nem hittem volna, hogy Pete ilyen "megtalállak és magamhoz kötlek" típus.
- Olyan vagy. - nevetett Lottie. - Egyszerűen úgy tűnik, hogy működik ez az egész.
- Na de egy hónap után? - hitetlenkedtem. - Sok minden kiderülhet még a másikról.
- Tudom drága. Ezért is mondtam neki, hogy nyáron házasodjunk össze. Addigra befejezi az egyetemet, talál munkát és jobban megismerjük a másikat.
- De akkor miért mondtál neki igent, ha te is tudod, hogy korai? - értetlenkedtem.
- Szeretnék hinni benne, hogy ő az. - suttogta Lottie. - Az első pillanattól kezdve megértjük egymást. Ugyanaz az értékrendünk. Egy pillanatra sem ítélt el. Tommie imádja és ez kölcsönös. Ha nemet mondtam volna, akkor azt hihetné, hogy csak kihasználom. De nem. Én szeretnék a felesége lenni. -
Olyan hangon mondta ezt, hogy beleborzongtam.
- Ez gyönyörű volt Lottie. - mondtam neki. - És így már értem.
- Az jó. Megkérhetlek, hogy még ne kürtöld szét a hírt a lányoknak? Még semmi nincs kitalálva, úgyhogy megtudják, amint én is többet tudok.
- Rendben. De akkor én miért tudom már most? - értetlenkedtem.
- Mert neked köszönhetem őt. - felelte habozás nélkül, majd elköszönt és letette. Én még sokáig emésztettem a hírt.

*

(Április)

- Mi a franc???? - visított fel Sophie, miközben elolvasta a kezében tartott halványsárga meghívót. A többiek kérdőn néztek rá, hiszen barátnőnk úgy festett, mint aki megőrült. Legalábbis kevés ember szokott visítozni, miközben pizsamában megy ki a postáért.
- Mi történt? - nézte kíváncsian a még mindig ugráló Sophie-t Riry.
- Sophie, gyere már be! - kiabált Alex dühösen. - Felnőtt nő vagy, egy kutyás pizsamában ugrálsz a kertedben, miközben minden járókelő téged néz.
Sophie továbbra is csak bambán vigyorgott maga elé, így Hayley kiszaladt érte és betessékelte a házba, a bámészkodóknak pedig mondott néhány keresetlen szót.
- Minden rendben van? - kérdezte óvatosan Emma, aki éppen a tavaszi szünetét töltötte nálunk. Most, hogy a bátyja Lottie-val volt, csak még jobban a társaság tagja lett.
- Ezt nézzétek! -lobogtatta meg Sophie a papírt az orrunk előtt, de a hadonászás miatt nem tudtuk elolvasni.
- Sophie, most már higgadj le! - csapott felé Alex és kitépte a meghívót Sophie kezéből. Azaz tépte volna, de Sophie annyira erősen tartotta, hogy elszakadt.
- Mennyire bénák vagytok istenem. -fogta a fejét Hayley. Sophie és Alex egymást kezdték okolni, én pedig gyorsan felvettem a darabokat és megpróbáltam összerakni. Elmosolyodtam, amikor elolvastam az első sort.
- Ha nem visítanál, mint az ovisok az állatkertben, akkor nem téptük volna el. -mondta Alex.
- Nyugalom. -emeltem fel a kezem. -Erre semmi szükség.
-Te csak ne add elő folyton a békebírót! -fújtatott Alex.
- Nem igaz, hogy Lottie és Pete esküvői meghívója felett is ilyeneket mondasz. - mondta Sophie megbántva, a többiek pedig elnémultak.
- Mi??????? - hőzöngött Riry.
- A romantikus filmek, amiket meg kell néznem nem ennyire klisések. -fogta a fejét Hay. - Hiszen rohadt fiatalok. Hova sietnek?
Alex szótlanul bámult, majd rám nézett.
- Te mit somolyogsz? Miért nem vagy kiakadva?
- Öhm... szerintem logikus dolog. - próbáltam menteni a menthetőt, de Alex átlátott rajtam.
- Mióta tudod?
- Október eleje. - sütöttem le a szemem. Néhány 'miért nem mondtad' és hozzámvágott párna után gyorsan elmeséltem a telefonos sztorit. Miután befejeztem, akkor vettük csak észre a csendes Emma-t.
- A bátyám megnősül. - suttogta, láthatóan elfeledkezve arról, hogy nincs egyedül. Feszengve néztünk össze.
- Emma. - kezdte Riry. - Baj van?
- Hogy teheti? - csattant fel hirtelen Emma. - Egy éve sem ismerik egymást. Hogy képzeli az a ribanc, hogy elveszi tőlem a bátyámat? Képes odaköltöztetni a világ végére? Jó, hogy nem Alaszkába mennek lakni.
Döbbenten meredtünk rá. Nem tudtuk, hogy Emma így érez Lottie-val kapcsolatban.
- Emma, hogy beszélhetsz így Lottie-ról? mondta szemrehányóan Sophie. - Hiszen tudod, hogy egy angyal.
- Igen, ezért van egy 4 éves gyereke 20 évesen. -forgatta a szemeit Emma. - Igazad van, csupa ártatlan jóság. Olyannyira, hogy ráakaszkodik az első pasira, aki hajlandó érintkezni vele, hogy a kölykének apja legyen.
Szótlanul bámultunk Emma-ra, aki annyira belelovalta magát a hír miatt érzett sokkba, hogy felpattant és hisztérikusan zokogva kiviharzott a házból.
- Hú basszus! - kapott levegő után Alex. - Ez nem lesz semmi.
- Szegény Lottie és Pete. - sóhajtott Riry. - Mindkettő elég mindenen keresztül ment már, erre megkapják a hisztériás kishúgot is.
- Emma pedig abszolút nem ilyen. - tűnődött Alex.
- Az lehet, de ez most eléggé kiborította. - mondta Hayley, majd az ablakhoz sétált és utánanézett. - Tessék. Úgy rohant, hogy már el is tűnt. Remélem, nem lesz baja.
- Beszélni kellene vele. - javasolta Sophie. - Mielőtt bármi hülyeséget csinál.
- Azt hiszem, elkéstetek. - mondtam, ugyanis megjelent a telefonomon Lottie neve, mint bejövő hívás.
A lányok feszülten figyeltek, miközben én szorongva a fülemhez emeltem a kagylót.
- Igen?
- Hogy tehette? - ordított a telefonba Pete, én pedig automatikusan arrébb vittem a mobilt, hogy ne kapjak halláskárosodást. - Hogy lehet ennyire undok? Lottie bőg és azt hajtogatja, hogy hiba volt az egész és tudhatta volna, hogy neki nem jár a boldogság, mert csak egy tinikurva.
- Te jó ég. - suttogtam, majd felemeltem a hangom. - Pete, nyugodj le! És ne ordíts már, mert megsüketülök! Kösz. Szóval. Hagyj neki időt! Biztosan rájön, hogy téved. Nem gondolja komolyan, csak hirtelen jött a hír. Meg tudod, hogy mennyire szeret téged. Furcsa lesz, hogy nem vagy ott vele.
- De nyár óta Lottie-val lakom. Hétvégente járok csak haza.
- Tudom, és hidd el, hogy ez is nagy sokk volt neki. Úgy érzi, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnsz. Mert valljuk be, Mesa nagyon messze van New York-tól.
- Ezt is tudom. Viszont Lottie itt talált békességet, Tommie itt született, ide kötődik, megértem és támogatom az ötletet, hogy itt fejezze be az ovit.
- Ezt is tudom. - mondtam halkan, majd miután mindenki vadul integetett, fogtam és kihangosítottam a hívást. - Egyáltalán miért akarod ilyen hirtelen elvenni Lottie-t? Alig egy éve ismeritek egymást.
- Ne kezdd te is! - csattant fel. - Az unokatesód fél évig szívta a vérem, utána téged sem tudtalak megszerezni, most itt van Lottie, szeretjük egymást, látom vele a jövőmet, ez már csak nem bűn?
- Tehát azért akarod elvenni, hogy magadhoz kösd és nehogy ő is elhagyjon? -szólt bele Riry csendesen. - Félsz, hogy egyedül maradsz, pedig 23 éves vagy csak.
- AMANDA PARKER, te kihangosítottál? - kérdezte fenyegetően Pete.
- Vissza szépfiú.  -szólt bele unottan Hayley. - Ha rossz kedvemben találsz, akkor felveszem, ahogy megfenyegeted Amit és utána lesz pár köröd a rendőrségen.
- Elnézést. Nem úgy gondoltam. Csak Emma nagyon kiakasztott. - sóhajtott Pete, a háttérben pedig újra felhangzott a zokogás.
- Megértjük. - mondta egy kedves mosoly kíséretében Sophie, amit értelemszerűen Pete nem látott. - Viszont egyetértek Riry-vel. Lehet, hogy tényleg korai. Nagyon édesek vagytok, de még mindegyikőtök gyerek kb. Te egyetemre jársz, most fogsz végezni, nincs állásod, miből akarod eltartani azt a lányt? Ő pedig Tommie miatt nem ment egyetemre, van 10 elvégzett osztálya, rohadt keveset keres és kiskorú. Mit akarsz? Éljetek együtt, legyetek boldogok, az esküvőt pedig hagyd akkorra, amikor képesek vagytok egy igazi családot létrehozni.
- Most is lehet gyerekünk. - értetlenkedett Pete, mire egyrészt a fejünkre csaptunk, másrészt tátogva és mutogatva tárgyaltuk meg az újabb fejleményt, miszerint még gyerekeket is akar Lottie-val.
- Nem attól lesztek család, hogy van gyereketek. - világosította fel Alex. - Hanem attól, hogy két felelősségteljes felnőtt él együtt, akik tudnak gondoskodni magukról külön-külön, így nem azért kerülnek össze, hogy legyen, aki eltartsa őket. Jelen esetben ez a te részedről nincs meg. Én azt mondom, várjatok ezzel őszig. Te jövő hónapban diplomát kapsz, ha levizsgázol mindenből, utána elkezdhetsz dolgozni. Egy nyár alatt építészmérnökként össze lehet szedni egy szép összeget. Pláne, ha valaki fotózni is tud.
- Még átgondolom. - mondta Pete. - Köszi a beszélgetést lányok. Most megyek és megnyugtatom Lottie-t. Sziasztok!
- Sok sikert! - mondtuk egyszerre, majd letette.
- Őszintén remélem, hogy Emma minél hamarabb észhez tér. - csóválta a fejét Hayley és mindannyian egyetértettünk vele.

*

(Szeptember)

Az elmúlt 5 hónap igen eseménydús volt. Emma rengeteg jelenetet rendezett, még odáig is elment, hogy felhívta Lina-t, aki egyszer betoppant Lottie otthonába és megfenyegette Lottie-t, hogy kicsinálja, ha nem hagyja el Pete-et. Szerencsére a srác hazaért közben és 3 perc után kihajította a nyávogó unokatesómat.
Pete befejezte az egyetemet és keményen dolgozott a nyáron, hogy megkeresse az élete indulásához szükséges összeget. Hatalmas mázlija volt, ugyanis megkapott egy nagyon fontos munkát, egy New York-i szálloda építését kellett megterveznie és kiviteleznie, ami a napokban készült el. Rengeteg pénzt keresett vele, plusz a szüleitől is kapott egy "kisebb" kezdőlöketet. A szülők egyébként is első látásra beleszerettek Lottie-ba, még Tommie sem tántorította el őket, így Emma egyedül maradt az utálkozásával.
Idővel azonban ő is belátta, hogy helytelenül viselkedik, ugyanis Pete meghívta magukhoz pár napra, ahol Emma-t eléggé arcon ütötte a kemény valóság. Volt bent Lottie munkahelyén, ahol a lány napi 8 órát dolgozik, mint raktáros. Látta, hogy a törékeny Lottie hullafáradt, de ennek ellenére egy zokszó nélkül tűri és csinálja, majd esténként fáradtan, de mosolyogva viszi haza Tommie-t és rettenetesen hálás a legapróbb segítő gesztusért is. Emma a 4 nap végén szinte szótlanul ülte végig a 4 órás repülőutat, majd otthon 2 órát sírt, mivel gyötörte a lelkiismeret furdalás, hogy ő is megkeserítette Lottie életét, ami eddig sem volt egyszerű. Utána azonnal felhívta őket, bocsánatot kért és biztosította őket, hogy nála jobban csak ők örülnek az esküvőnek.
Miután az utolsó akadály is elhárult, a boldog pár szeptember végére tűzte ki az esküvőt. Pete véglegesen Lottie-hoz költözött, de egyetértenek abban, hogy ez csak 2 évre szól, ameddig Tommie el nem kezdi a sulit, ugyanis akkor egy nagyobb városba költöznek. Addig is Pete dolgozik, ingázik New York és Mesa között, hogy minél több munkával, minél jobban meg tudja alapozni a későbbi életüket. Lottie sem fog tétlenkedni, elhatározta, hogy magántanulóként befejezi a gimit, így beiratkozott a Phoenix-i gimibe, ahova én is jártam egy évet. Nagyon drukkolunk neki, hogy bírja a tempót.
Most pedig itt állunk a lányokkal és várjuk, hogy elindulhassunk, ugyanis az esküvő 20 perc múlva kezdődik. Mi leszünk a koszorúslányok, ezért együtt fogunk menni a helyszínre. Egyelőre a nappalinkban tolongunk, a családom már elment, mi pedig várjuk Adam-et és Pete-et, hogy elfuvarozzanak a templomba.
- Dudáltak. -ujjongott Cecy, aki szintén koszorúslány lesz. - Itt vannak. Menjünk.
A lányok elindultak, én pedig bezártam a házat. Nagy levegőt vettem és elindultam, hogy részese legyek ennek a különleges napnak, amikor két szeretetéhes ember végérvényesen megtalálja a maga boldogságát.

Én koszorúslányként

Remélem elég hosszú lett, igyekszem még jönni a héten.
A múltkori rész elején is említettem, de nem reagáltatok rá. Tervezek megírni "kimaradt jeleneteket", úgyhogy amennyiben szeretnétek, hogy legyen ilyen, akkor írjátok meg, hogy melyiket szeretnétek olvasni. Csináltam hozzá szavazást is, tekints jobb felülre! :D
Kellemes szünetet és pihenjetek sokat!
Hugs&kisses
Pocahontas

Körkép

Sziasztok!
Tudom, hogy azt ígértem, hogy még 'a héten' jön az új rész, de beindult az egyetem és elborít az ógörög töri és Nagy Sándor.
Igyekszem összeszedni magam, mert ez így nem jó, hogy eltűnök hetekre. :/
Kompenzálásként kigondoltam egy olyat, hogy esetleg megírok ilyen 'kimaradt jeleneteket' pl. Pete és Adam, mikor Pete visszahozta Adam-et, Alex és Nate amikor kicselezték Clau-t, stb. Igazából bármit, amit szeretnétek! Írjatok kommentet, hogy melyiket szeretnétek elolvasni! :)
A plusz részek a történet végén lesznek, vagyis előbb lezárom. Még kb. 3 rész van hátra. *ijedt sikolyok* Nyugalom. Én nagyon szép zárást találtam ki neki, remélem tetszeni fog nektek!




A gigantikus csók után még órákig beszélgettünk és én félig sírva, félig nevetve hallgattam Adam magyarázatát, hogy kivel mi történt, mióta nem beszéltem velük. Boldog voltam, hogy végre ismét egymásra találtunk és biztos voltam benne, hogy a történtek után csak még jobban fogjuk szeretni egymást. Ha ezt kibírtuk úgy, hogy a végén ismét együtt vagyunk, akkor mostantól semmi nem választhat el minket egymástól.

*

(3 hónap múlva, szeptember eleje)

A nyár csodás volt. Mivel a következő tanév mindenkit az egyetemen fog érni, ezért nem volt más feladatunk, mint jól érezni magunkat. Fel-alá utazgattunk a lányokkal, még abba is belementek a szüleink, hogy egyedül elmenjünk Emma-hoz. :)
Augusztusban Riry is hazatért, akit hatalmas ovációval fogadtunk a reptéren. Barátnőnk magabiztosan, mosolyogva és az elindulásához szükséges pénzzel tért haza LA-be és 2 héttel utána el is költözött a folyton sápítozó anyjától. Mióta külön él, sokkal boldogabb és már pszichológusra sincs szüksége. Pár hete pedig összejött egy sráccal, akit a közértben ismert meg. A srác pénztárosként dolgozik ott, Riry pedig naponta legalább egyszer leugrik Cola-t venni, olyan mennyiségben issza. Megtetszettek egymásnak és Scott randira hívta a mi Riry-nket. Azóta boldogok együtt.
A felvételi eredmények is kiderültek közben, mindannyiunk élete sínen van, bár van, akinek kicsit más módon.
Alex végül kémikus lett, de aktívan részt vesz az egyetem énekkarában. Természetesen első nap közölte, hogy "itt mindenki béna", de nem is ő lenne, ha normálisan viselkedne a többi kémikus-jelölttel.
Sophie nagy nehezen bejutott a Képzőművészetire, így őt mostanában legtöbbször festékes kézzel, esetleg hajjal lehet látni. Adam-mel együtt majd kiugranak a bőrükből, hogy elsőre bekerültek egy művészeti egyetemre, ami köztudottan nem egyszerű.
Beckie bejutott a Zeneakadémiára, így minden adott, hogy énekes lehessen, míg Jessy sajnos nem került be. De a szőke lányt se kell félteni, mivel Rob sem jutott be a bölcsészkarra, így közösen jelentkeztek egy bárba, ahol Rob pincérkedik esténként, Jessy pedig énekel. Pénzt keresnek vele és ki tudja? Lehet, hogy nem is kell egyetemi végzettség, hogy boldogulni tudjanak és elérjék, amire vágytak.
Emma még mindig gimibe jár, ugyanis ő 5 évfolyamos suliban tengette eddig is napjait, így neki még van egy éve a vizsgákig és a gyomorgörcsig, hogy mi akar lenni. Egyébként pszichológusnak készül.
Hayley pedig.... nos, én röhögőgörcsöt kaptam, amikor megtudtam, hogy Hay hol folytatja. Drága barátnőm olyannyira beleélte magát, hogy filmszerűen viselkedem és még rosszul is alakítom, hogy elhatározta, megmutatja, hogy hogyan is kell ezt jobban, így most kezdi az első évét rendező szakon. :D
Én pedig sajnos nem lettem színésznő, így Hayley nem tud instruálni. Helyette kisgyerekekkel fogom tölteni napjaimat, mivel úgy határoztam, hogy óvónéni leszek és szerencsére az univerzum is így gondolta, így felvettek. A gondolat is örömmel tölt el, hogy a sok picit én taníthatom meg dolgokra és szeretgethetem őket.
Mondhatjuk, hogy a mindenki élete sikeresen alakult és még fiatalok vagyunk, tehát előttünk van minden lehetőség. Minden adott, hogy boldogok legyünk.
Ez a kijelentés különösen igaz két bizonyos valakire. Mindannyiunk döbbenetére Pete elhívta randizni Lottie-t és pár alkalom után Lottie izgatottan hívott fel.
- Azt hiszem, bele tudnék szeretni! - mondta kétségbeesetten. - Mit tegyek?
- Ezt miért tőlem kérdezed? - kérdeztem vissza.  - Amúgy is mi a baj ezzel?
- Nem akarok megint csalódni és összetörni. Itt van Tommie és nem hagyhatom cserben azzal, hogy sírok valaki után és depressziós leszek. Megint.
Én ekkor értettem meg, hogy Lottie mennyi minden szenvedésen ment keresztül igazán. Annyira megviselték a történtek, ami teljesen érthető, hiszen 20 éves és van egy kisfia, hogy nem mer újból nyitni.
- Akkor sem élhetsz így. - mondtam halkan. - Bármi történt is... nem zárhatod ki magad mindenből.
- Nem zárom ki magam, csak véde...
- De igen, kizárod! - vitáztam vele. - Neked is jár egy társ. És higgy nekem. Hiába voltak balhéim vele, Pete Swan egy nagyon rendes srác. A szörnyeteg unokatesómat is tudta szeretni, akkor téged még jobban tudna. És Tommie sem ijesztette el, hiszen úgy hívott el, hogy tudott róla. Én adnék neki egy esélyt a helyedben. Mellesleg, ha megbánt, Adam úgyis kinyírja. Csodálom, hogy eddig nem tette meg.
- Ugyan Ami! - mondta vidámabb hangon. - Pete beszélt Adam-mel, mielőtt engem elhívott.
- Micsoda? - képedtem el. - Nekem egyik se mondta.
- Nem a te dolgod. - mondta vidáman. - Szóval Adam nem fogja bántani. Bár abban igazad van, hogy megvédene, ha Pete bántana.
- Nem fog. Hülye lenne bántani. Higgy nekem! Ha most elszalasztod, egész életedben úgy fogsz rá visszagondolni, hogy kihagytad a lehetőséget, ami talán az esélyed volt a boldogságra. Hiszen mennyire jól érezted magad vele eddig is!
- Tudom, de ez más. - motyogta Lottie.
- Miért lenne más?
- Mert hozzám akar költözni, hogy többet tudjunk együtt lenni és így része lenne Tommie életének is. - mondta, én pedig sikítva hajítottam el a kagylót.
- ÚRISTEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
 - Ami, jól vagy? - próbálkozott Lottie a telefonból, de nem hallottam. Miután kivisítoztam magam, felkaptam.
- Azonnal mondj neki igent! Istenem. Lina-val félév alatt se akart összeköltözni, veled pedig randizott négyszer. Nagyon bejössz neki.
- De basszus, alig ismerem! 3 hónapja láttam először.
- Jól van, jól van. - próbáltam megnyugtatni őt is meg magamat. - Akkor hívd meg egy hétre. Azalatt tudtok együtt lenni, meglátjátok, hogy milyen és hogy akarjátok-e.
- Ez nem rossz ötlet. - gondolkodott el. - De ha igazából egy sorozatgyilkost szabadítasz rám...
- Nem, nem az. Vagy csak jól titkolja. - mondtam nevetve.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd letettük. Én teljes felvillanyozódtam a hírre, hiszen mikor először láttuk kettesben őket sétálgatni, nyilvánvaló volt, hogy ezek ketten csak egymásra figyelnek és minden megszűnt számukra létezni.
- Ezek baromira egymásba fognak szeretni és Adam tajtékozni fog, hogy Pete minden nőjét lenyúlja. - summázta Alex a véleményét, amivel tulajdonképpen egyetértettem. Az meglepetésként ért, hogy Adam ennyire jól kezeli, hogy Pete megkörnyékezte a majdnem exét, de büszke voltam rá. Lottie és Pete pedig... mind a kettő megérdemli, hogy boldog legyen.

Ami Adam-et és engem illet, mi megvagyunk, boldogan és összetartóan. Rengeteg időt töltünk együtt, szerencsére nincs messze az egyetemünk se a másikétól, így gyakran tudunk összefutni. Ugyanott folytattunk mindent, ahol abbahagytuk, így lassan oda is eljutunk, hogy egy teljes éjszakát töltsek nála, nem feltétlenül édesen és ártatlanul összebújva alvás céljából. ;)

Ez előtt azonban történt egy olyan esemény, amit tulajdonképpen vártunk, de mindannyian azt hittük, hogy esetleg csak évek múlva következik be. De nem. Szeptember végén kaptam egy telefont és a hírre kiesett a kezemből a mobil és megszólalni sem tudtam, de nagyon boldogan vigyorogtam bele a világba. A fantasztikus hír, pedig így hangzott.

- Ami, drágám, Pete megkérte a kezemet és igent mondtam.