#Kimaradt jelenet 2.

Sziasztok!
Kivételesen sikerült időben érkeznem az új résszel. :D (Szerintem ezért megérdemlek egy kommentet. :D ) 
A rész témája ígéretemhez híven Alex és Nate randija Clau-val, ahol jól helyre fogják tenni az akadékoskodó csajszit. Én szerettem írni ezt a részt, remélem ti szeretni fogjátok olvasni! :)

*

(12.októbere, szombat)

- Nagyon remélem, nem lesz szükség a paprikaspraymre. - mondta Alex, miközben Nate-tel a kis kávézó felé sétáltak, ahol nemsokára szembenéznem Clau-val.

- Van paprikasprayd? - kérdezte Nate döbbenten, majd hirtelen elnevette magát. Gondolhatta volna, hogy az ő Alex-e nem kispályás, ha ilyesmiről van szó. Csoda, hogy nincs fekete öve valami küzdősportból.

- Persze, hogy van.  - mondta Alex olyan hangon, mintha egyértelmű lenne, hogy mindenki azzal futkos. - Bármikor megtámadhatnak és jól jön, ha meg kell védenem magam.

- Ezt értem, de kicsi az esélye, hogy most Clau rád ugorjon.

- Ki tudja? Tekintve, hogy tudja, hogy foglalt vagy, mégis próbálkozik, komolyan kételkedem az értelmi képességeiben. - szegte fel a fejét Alex. Nate elmosolyodott, annyira aranyos volt ilyenkor. Mindenkinek a kemény, visszafogott, udvarias hölgy képét mutatta, valójában azonban ha kettesben voltak, képes volt visítva nevetni és benne volt minden olyan bolondságban, ami nem veszélyeztette a testi épségét.

Odaértek a kávézóhoz. Alex óvatosan bekukucskált.

- Ott van. - mondta egy ördögi vigyor kíséretében. - Ott ül egy asztalnál és próbál nagyon visszafogott lenni. Még copfja is van.

- Mehetünk? - kérdezte Nate és már éppen nyitotta az ajtót, amikor eszébe jutott valami. - Úgy kellene, hogy ne ismerjen meg téged rögtön.

- Igazad van. - mondta Alex. Beletúrt a táskájába és hirtelen előkapott egy kis kalapot, amit ritkán szokott feltenni. Felnőttes darab volt és szinte felismerhetetlen volt benne.

- Remek. - bólintott Nate, majd mikor Alex felvette a kalapot, hitetlenkedve füttyentett egyet. - Ha nem együtt jöttünk volna, nem ismernélek meg.

Alex kuncogott egyet.

- Indulhatunk.

Nate kinyitotta az ajtót, előreengedte a barátnőjét, majd sóhajtva követte. Bent elindultak Clau asztala felé. A lány észrevette őket, azonban valószínűleg nem ismerte fel Alex-et, ugyanis mosolyogva felállt és integetett Nate-nek. Nate nem akart kárörvendeni, de egy apró mosolyt elnyomott.

Az asztalhoz érve kihúzta a széket Alex-nek, majd ő is leült Clau-val szemben. Claudia gyorsan leült, majd értetlenül nézett a kettősre.

- Szia Nate! - mosolygott a fiúra. - Ő kicsoda? Az anyukád?

Nate-ből majdnem kitört a röhögés, de visszafojtotta. Alex pedig sikkesen leemelte a fejéről a kalapot, megrázta a haját, majd ördögien mosolyogva nézett Clau-ra.

- Szia Claudia!

Clau hátrahőkölt és tátott szájjal bámult Alex-ra.

- Mint látod, nem az anyám. Hanem a barátnőm. - vigyorgott Nate.

- De hiszen... tegnap... - hebegett Clau.

- Tegnap semmi olyan nem történt, amit én akartam volna.

- A barátod tegnap lesmárolt. - esett neki Alex-nek. - Tehát feleslegesen vagy itt, azt hiszem egyértelmű, hogy nem akar tőled többet.

- Olyan vagy, mintha szerepet cseréltünk volna és saját magadat oktatnád. - jegyezte meg Alex. Clau sikítani akart mérgében, aztán rájött, hogy nyilvános helyen vannak.

- Remélem tisztában vagy vele, hogy hiába adod elő a dámát, még nem leszel jobb nálam. - vágta oda. Alex felkacagott, Nate pedig egy puszit nyomott a homlokára.

- Tudod Clau. - dőlt hátra a fiú. - Már most jobb nálad. Nem próbálja meg elszedni más pasiját és képes felfogni, hogy egy párkapcsolat két emberre tartozik.

- Hát ha azt hiszed, hogy ennyi után feladom, akkor nagyon tévedsz. - hajolt át az asztalon Clau. - Nézz rá. Olyan, mintha elmúlt volna 35. Egy koravén nővel akarsz lenni ahelyett, hogy keresnél egy korodbeli és úgy is viselkedő lányt?

- Alex nem koravén. Csak továbblát az orránál, nem úgy, mint te. Van élet a bulikon és a pasikon túl is.

- Hidd el, hogy képes vagyok szeretni téged. Jobban, mint Miss Visszafogottság. - bökött Alex felé Clau, aki eközben éppen SMS-ben értesítette Amit, hogy a dolgok jól haladnak.

- Clau, könyörgöm. - kapta fel a fejét erre az SMS-ből. - Képes vagy egyszerre két pasival járni. Had ne röhögjelek képen, tehát ezt sürgősen vond vissza!

- A kurva anyádat. - emelte fel a szalvétatartót Clau és már készült hozzávágni Alex-hez. Nate átnyúlt az asztalon és lefogta a karját.

- Clau, elhiszem, hogy igen komoly problémáid vannak, de akkor sem elfogadható, hogy ilyen akárcsak megforduljon a fejedben.

- Te most lehülyéztél? - háborodott fel és azzal a lendülettel Nate felé dobta a szalvétatartót. Nate szerencsére elhajolt előle, így csak a homloka szélét súrolta, nem pedig telibe találta.

- És ezek után még normálisnak tartod magad. - jegyezte meg Alex, miközben Nate homlokát vizsgálta.

- Fogd be a szádat! - mordult rá Clau. - Nem érdemled meg őt. Egy tömeglány vagy, aki még okostojás is. Ki akar egy kockával lenni?

- Tudod Claudia... - kezdte Alex, direkt a teljes nevén szólítva a lányt. - Természettudományos rajongásom mellett, komolyan foglalkozom a zenével, a tánccal, valamint elméleteiddel ellentétben, nem vagyok egy karót nyelt úrilány. 6 éve fuvolázom, 8 éve táncolok, valamint tudomáson szerint megnyertem a tavalyi karaokeversenyt. Tehát kockának titulálni erős túlzás.

- Ennél bonyolultabban nem tudsz fogalmazni? Elaludtam a felénél. - vetette oda Clau.

- Sajnálom, a te agyad befogadóképességének limitáltsága nem az én problémám. - mondta Alex sajnálkozva.

- Na most volt elég, te kis álszent ribanc! - állt fel Clau és már rávetette volna magát Alex-re, amikor a pincérnő kedvesen lefogta.

- Kisasszony, meg kell kérnem, hogy távozzon. Ez a viselkedés nem tolerálható. Ön szemmel láthatóan közveszélyes.

- Rohadjon meg! - ordította az arcába, majd duzzogva kiviharzott a kávézóból.

Nate és Alex megköszönték a segítséget, majd gyorsan távoztak.

- Szerinted zaklat még? - kérdezte Alex elgondolkodva, miközben hazafelé sétáltak.

- Nem hiszem. Csak emlékeztetni kell erre a kis kirohanására és máris lehiggad. Nem akarja, hogy tönkretegyük a jó hírét.

- Neki van olyan? - nevetett Alex, mire Nate a karjába kapta és megcsókolta.

Vége

 Ez a jelenet a Problem solved című rész közben játszódik. Remélem tetszett.

A harmadik részre jöhetnek ötletek, mert én kifogytam belőlük. 

Idén már nem lesz új rész, de januárban mindenképpen befejezem a történetet, aztán szépen elsiratjuk a blogot.

Jó szünetet kívánok mindenkinek és óvatosan a pezsgővel! 

Bye,

by me

#Kimaradt jelenet 1.

Sziasztok!
Tudom, tudom, nem igaz, hogy megint eltűntem ennyi időre. Elindult a vizsgaidőszak, még 5 vizsgám lesz januárban és ma kezdtem el tanulni. :/ Logikusan jön a kérdés, hogy akkor mit csináltam eddig? Kérlek szépen, az elmúlt napokban nagyon boldogan tettem a semmit és örültem neki, hogy karácsony van és nem kell suliba menni. Úgy terveztem, hogy befejezem a sztorit az év végéig, de magamat ismerve, jó, ha még egy részt összekaparok. (Még 2 kimaradt jelenet lesz.)
Sajnálom, remélem, még van itt valaki. :)

*

(New York, a 12.-es osztálykirándulás időpontja)

Elmosódott fények, általa alig észlelt hangok és keserű könnyek kísérték, miközben eszeveszett tempóban rohant, hogy minél messzebb kerüljön a háztól. A háztól, ahol elvileg a barátai és a barátnője voltak. Az előbb azonban minden megváltozott. Örökre.
A lány, akit mindennél jobban szeretett, a füle hallatára közölte, hogy szereti azt a srácot, aki egy éve a nyomában van és eddig érdekes módon nem akart tőle semmit. Az előbb is, majdnem eltörette az orrát, hogy megvédje a lányt, de ő hűtlenséggel hálálta meg a dolgot.
Adam csak futott és futott, azonban a Central Park bejáratánál megállt és hirtelen leroskadt a legközelebbi padra. 15 perce rohant megállás nélkül, kezdett elfáradni. Itt elég messze van ahhoz, hogy ne találják meg, de szerencsére innen még visszatalál a házba. Ha egyáltalán valaha vissza akar menni.
Leült, és nagyot sóhajtott. A lábai remegtek a hirtelen meneküléstől, valamint a feszültségtől. Mély levegőt vett, hogy elmulassza, azonban csak a sokadik kísérlet hozott eredményt.
- A francba. - sziszegte, mikor a szemét újra elöntötték a könnyek. Nem akart nyilvánosan sírni, ez egy idegen város, idegen emberekkel, ő pedig egy magányos 19 éves srác. Mit gondolnának, ha nekiállna itt bőgni?
Ebben a pillanatban csattogó lépteket hallott, így behúzta a lábát, hogy ha valaki éppen erre akar futni, akkor ne essen orra benne. A léptek azonban elhaltak, így kénytelen volt felnézni, hogy miért is áll valaki éppen az ő padja mellett. Életében nem pattant még fel ilyen gyorsan.
- Hogy van még képed idejönni? - mondta halkan, mert nem akarta, hogy az összes járókelő odacsődüljön. A hangjából azonban sütött az indulat. - Hogy mered idetolni a képed? Megkaptad, amit akartál, húzz vissza a kurva otthonodba és hagyj békén!
Pete Swan felemelte a kezét, mintegy nyugtatóan, aztán, mikor látta, hogy nem ér el vele semmit, letette.
 - Félreérted. - mondta ki az egyetlen szót, ami gyors és hatékony volt ebben a helyzetben.
- Ugyan mit lehet félreérteni azon, hogy kijelentette, hogy szeret téged? - nevetett fel keserűen. - Az orromhoz húztál be, nem a fülemhez. Jól hallottam.
- Nem szeret ő engem, csak azt hiszi. - magyarázta Pete, majd óvatosan leült a padra. Adam a szemét forgatva és káromkodva ült le mellé, de a lehető legtávolabb.
- Ha azonban azt "hiszi", hogy ezután tárt karokkal fogadom, merthogy tévedett, akkor nagyon téved. - vetette oda.
- Az én hibám az egész. - kezdte Pete.
- Látod, ebben egyetértünk.  -biccentett Adam. - Fel kellett volna fogni, hogy nem akar téged.
- Tudom. De őszintén, a helyemben nem ugyanezt tetted volna?
Adam pár pillanatig tűnődött, majd kelletlenül válaszolt.
- Egy ideig valószínűleg igen. De nem próbálkoztam volna egy teljes évig. Pláne, hogy 3 havonta látom. Megpróbáltam volna kétszer, ha nem, akkor nem. Nagyobb az önbecsülésem annál, minthogy eddig fussak utána.
A ki nem mondott sértés érzékenyen érintette Pete-et, így pár percig csendben bámulták a fákat.
- Aggódik miattad. - szúrta oda Pete.
- Aggódjon. Senki nem halt még bele. - vont vállat Adam.
- Remélem tudod, hogy nem fogok vele összejönni meg semmi ilyesmi. Tiéd a pálya.
- Magadnál vagy ember? - nevetett fel keserűen Adam. - Nemrég közölte, hogy szeret téged. Ez nem olyan dolog, amin csak úgy átlép az ember.
- Beszéljétek meg. Nyilván nem úgy kell folytatni, hogy nem történt semmi.
- Nem. Ezzel túl mélyen bántott meg. Másrészt, ő sem áll készen erre, hiszen ha szeret is még engem bármennyire, ott vagy te, nem tudja kikapcsolni. Hagyok időt neki, hogy kitalálja, mit akar. Nem leszek a kapaszkodó. Saját magát ásta bele ebbe a mocsokba, engem eltaszítva magától, hát szépen másszon ki belőle egyedül.
- Össze fog törni.  - fogta a fejét Pete. - Mindenki gyűlöli. Ha te is elfordulsz tőle, végleg egyedül marad.
- Ott vannak a barátnői.
- Nincsenek. Nem érted. Mindenki megutálta. Emma fennhangon kijelentette, hogy elítéli, Alex meg van sértve, hogy egy ilyen lánnyal barátkozott, Hayley kiabálni fog vele, Sophie pedig meg van zavarodva.
- Tessék. Ott van Sophie. Ha zavarodott, akkor nem utálja egyértelműen.
- És ha minden barátja Amanda ellen lesz, akkor szerinted nem fogja ő is kiközösíteni?
- Figyelj.  - vett egy mély levegőt Adam. - Örülj, hogy nem estem neked és ütlek, ahol érlek. Ne kezdj el tanácsokat osztogatni, mert nem vagyok rá vevő.
- Rendben. - mondta Pete és felállt. - Csak annyi, hogy engem ténylegesen megcsalt a barátnőm. Tudom, milyen érzés. Azt is, hogy vagy megbocsátasz neki vagy elfelejted. Tehát ne hagyd kétségek között. Mondd meg neki, hogy meg tudsz-e bocsátani vagy nem. Ne gyötörd feleslegesen.
Adam nem válaszolt, csak csendben felállt és egy nagyot sóhajtott. Pete a fejét csóválva elindult hazafelé, ugyanis ennél többet nem tudott tenni a fiúért. Pár lépés után hallotta, hogy egy alak követi őt, egészen hazáig.
A házban Adam fel-alá járkált a szobájában és a dolgokat emésztgette. Mégis igaza van ennek a szemét Pete-nek. Az az egyetlen kérdés, hogy szereti-e Amandát annyira, hogy megbocsásson neki. Hirtelen felindulásból elindult Amanda szobája felé, azonban a folyosóra befordulva látta Pete-et, ahogy éppen belopózik a lány szobájába.
- Hát így akar megvigasztalni a kedves, drága Pete. - szorította ökölbe a kezeit. - A pokolba az egésszel. Milyen bűnbánó lehet szegény kis Amanda, ha az éjszaka közepén látogatót fogad. Nem fogom hagyni, hogy még egyszer játszanak velem.
Ezzel visszament a szobájába, és egyszerre átkozódott és sírt, ugyanis bármennyire is próbálta elnyomni és kiirtani magából, még mindig szerette Amandát. Ezentúl azonban nem mutathatja ki, hiszen a lány ezek szerint választott. Ott van neki Pete.
Pete ezalatt csendben betakarta a zaklatottan alvó Amandát, majd halkan kiment a szobából. Most számolt le végleg a lánnyal szembeni reményeivel, hiszen látható volt, hogy Adam és Amanda összetartoznak. Semmit nem sejtett abból, hogy Adam félreértette az előző gesztusát és mostantól kezdve érintkezni se lesz hajlandó a lánnyal.

Vége

Ez a rész a Botrány és a Ribanc című részek között játszódik. Remélem sikerült valamennyire visszaadnom, hogy mi történhetett.

A második kimaradt jelenet témája pedig *feszültségkeltő, időhúzó dobpergés* ALEX ÉS NATE TALÁLKOZÓJA CLAU-VAL, AHOL HELYRETESZIK A LÁNYT.
A harmadik részt még mindig nem találtam ki, de ez titok. :)
Még jövök a héten, ez 1000000000%-osan tutibiztos. A helyetekben péntek-szombat körül várnám. Holnap tuti nem lesz időm. A másik blogon újévi poszt lesz leghamarabb, de azt se felejtettem el.
Mára ennyi lenne, legyetek jók és élvezzétek a szünetet, illetve 2017 maradékát. ;)

Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket kívánok!