Tudom, tudom, nem igaz, hogy megint eltűntem ennyi időre. Elindult a vizsgaidőszak, még 5 vizsgám lesz januárban és ma kezdtem el tanulni. :/ Logikusan jön a kérdés, hogy akkor mit csináltam eddig? Kérlek szépen, az elmúlt napokban nagyon boldogan tettem a semmit és örültem neki, hogy karácsony van és nem kell suliba menni. Úgy terveztem, hogy befejezem a sztorit az év végéig, de magamat ismerve, jó, ha még egy részt összekaparok. (Még 2 kimaradt jelenet lesz.)
Sajnálom, remélem, még van itt valaki. :)
*
(New York, a 12.-es osztálykirándulás időpontja)
Elmosódott fények, általa alig észlelt hangok és keserű könnyek kísérték, miközben eszeveszett tempóban rohant, hogy minél messzebb kerüljön a háztól. A háztól, ahol elvileg a barátai és a barátnője voltak. Az előbb azonban minden megváltozott. Örökre.
A lány, akit mindennél jobban szeretett, a füle hallatára közölte, hogy szereti azt a srácot, aki egy éve a nyomában van és eddig érdekes módon nem akart tőle semmit. Az előbb is, majdnem eltörette az orrát, hogy megvédje a lányt, de ő hűtlenséggel hálálta meg a dolgot.
Adam csak futott és futott, azonban a Central Park bejáratánál megállt és hirtelen leroskadt a legközelebbi padra. 15 perce rohant megállás nélkül, kezdett elfáradni. Itt elég messze van ahhoz, hogy ne találják meg, de szerencsére innen még visszatalál a házba. Ha egyáltalán valaha vissza akar menni.
Leült, és nagyot sóhajtott. A lábai remegtek a hirtelen meneküléstől, valamint a feszültségtől. Mély levegőt vett, hogy elmulassza, azonban csak a sokadik kísérlet hozott eredményt.
- A francba. - sziszegte, mikor a szemét újra elöntötték a könnyek. Nem akart nyilvánosan sírni, ez egy idegen város, idegen emberekkel, ő pedig egy magányos 19 éves srác. Mit gondolnának, ha nekiállna itt bőgni?
Ebben a pillanatban csattogó lépteket hallott, így behúzta a lábát, hogy ha valaki éppen erre akar futni, akkor ne essen orra benne. A léptek azonban elhaltak, így kénytelen volt felnézni, hogy miért is áll valaki éppen az ő padja mellett. Életében nem pattant még fel ilyen gyorsan.
- Hogy van még képed idejönni? - mondta halkan, mert nem akarta, hogy az összes járókelő odacsődüljön. A hangjából azonban sütött az indulat. - Hogy mered idetolni a képed? Megkaptad, amit akartál, húzz vissza a kurva otthonodba és hagyj békén!
Pete Swan felemelte a kezét, mintegy nyugtatóan, aztán, mikor látta, hogy nem ér el vele semmit, letette.
- Félreérted. - mondta ki az egyetlen szót, ami gyors és hatékony volt ebben a helyzetben.
- Ugyan mit lehet félreérteni azon, hogy kijelentette, hogy szeret téged? - nevetett fel keserűen. - Az orromhoz húztál be, nem a fülemhez. Jól hallottam.
- Nem szeret ő engem, csak azt hiszi. - magyarázta Pete, majd óvatosan leült a padra. Adam a szemét forgatva és káromkodva ült le mellé, de a lehető legtávolabb.
- Ha azonban azt "hiszi", hogy ezután tárt karokkal fogadom, merthogy tévedett, akkor nagyon téved. - vetette oda.
- Az én hibám az egész. - kezdte Pete.
- Látod, ebben egyetértünk. -biccentett Adam. - Fel kellett volna fogni, hogy nem akar téged.
- Tudom. De őszintén, a helyemben nem ugyanezt tetted volna?
Adam pár pillanatig tűnődött, majd kelletlenül válaszolt.
- Egy ideig valószínűleg igen. De nem próbálkoztam volna egy teljes évig. Pláne, hogy 3 havonta látom. Megpróbáltam volna kétszer, ha nem, akkor nem. Nagyobb az önbecsülésem annál, minthogy eddig fussak utána.
A ki nem mondott sértés érzékenyen érintette Pete-et, így pár percig csendben bámulták a fákat.
- Aggódik miattad. - szúrta oda Pete.
- Aggódjon. Senki nem halt még bele. - vont vállat Adam.
- Remélem tudod, hogy nem fogok vele összejönni meg semmi ilyesmi. Tiéd a pálya.
- Magadnál vagy ember? - nevetett fel keserűen Adam. - Nemrég közölte, hogy szeret téged. Ez nem olyan dolog, amin csak úgy átlép az ember.
- Beszéljétek meg. Nyilván nem úgy kell folytatni, hogy nem történt semmi.
- Nem. Ezzel túl mélyen bántott meg. Másrészt, ő sem áll készen erre, hiszen ha szeret is még engem bármennyire, ott vagy te, nem tudja kikapcsolni. Hagyok időt neki, hogy kitalálja, mit akar. Nem leszek a kapaszkodó. Saját magát ásta bele ebbe a mocsokba, engem eltaszítva magától, hát szépen másszon ki belőle egyedül.
- Össze fog törni. - fogta a fejét Pete. - Mindenki gyűlöli. Ha te is elfordulsz tőle, végleg egyedül marad.
- Ott vannak a barátnői.
- Nincsenek. Nem érted. Mindenki megutálta. Emma fennhangon kijelentette, hogy elítéli, Alex meg van sértve, hogy egy ilyen lánnyal barátkozott, Hayley kiabálni fog vele, Sophie pedig meg van zavarodva.
- Tessék. Ott van Sophie. Ha zavarodott, akkor nem utálja egyértelműen.
- És ha minden barátja Amanda ellen lesz, akkor szerinted nem fogja ő is kiközösíteni?
- Figyelj. - vett egy mély levegőt Adam. - Örülj, hogy nem estem neked és ütlek, ahol érlek. Ne kezdj el tanácsokat osztogatni, mert nem vagyok rá vevő.
- Rendben. - mondta Pete és felállt. - Csak annyi, hogy engem ténylegesen megcsalt a barátnőm. Tudom, milyen érzés. Azt is, hogy vagy megbocsátasz neki vagy elfelejted. Tehát ne hagyd kétségek között. Mondd meg neki, hogy meg tudsz-e bocsátani vagy nem. Ne gyötörd feleslegesen.
Adam nem válaszolt, csak csendben felállt és egy nagyot sóhajtott. Pete a fejét csóválva elindult hazafelé, ugyanis ennél többet nem tudott tenni a fiúért. Pár lépés után hallotta, hogy egy alak követi őt, egészen hazáig.
A házban Adam fel-alá járkált a szobájában és a dolgokat emésztgette. Mégis igaza van ennek a szemét Pete-nek. Az az egyetlen kérdés, hogy szereti-e Amandát annyira, hogy megbocsásson neki. Hirtelen felindulásból elindult Amanda szobája felé, azonban a folyosóra befordulva látta Pete-et, ahogy éppen belopózik a lány szobájába.
- Hát így akar megvigasztalni a kedves, drága Pete. - szorította ökölbe a kezeit. - A pokolba az egésszel. Milyen bűnbánó lehet szegény kis Amanda, ha az éjszaka közepén látogatót fogad. Nem fogom hagyni, hogy még egyszer játszanak velem.
Ezzel visszament a szobájába, és egyszerre átkozódott és sírt, ugyanis bármennyire is próbálta elnyomni és kiirtani magából, még mindig szerette Amandát. Ezentúl azonban nem mutathatja ki, hiszen a lány ezek szerint választott. Ott van neki Pete.
Pete ezalatt csendben betakarta a zaklatottan alvó Amandát, majd halkan kiment a szobából. Most számolt le végleg a lánnyal szembeni reményeivel, hiszen látható volt, hogy Adam és Amanda összetartoznak. Semmit nem sejtett abból, hogy Adam félreértette az előző gesztusát és mostantól kezdve érintkezni se lesz hajlandó a lánnyal.
Vége
Ez a rész a Botrány és a Ribanc című részek között játszódik. Remélem sikerült valamennyire visszaadnom, hogy mi történhetett.
A második kimaradt jelenet témája pedig *feszültségkeltő, időhúzó dobpergés* ALEX ÉS NATE TALÁLKOZÓJA CLAU-VAL, AHOL HELYRETESZIK A LÁNYT.
A harmadik részt még mindig nem találtam ki, de ez titok. :)
Még jövök a héten, ez 1000000000%-osan tutibiztos. A helyetekben péntek-szombat körül várnám. Holnap tuti nem lesz időm. A másik blogon újévi poszt lesz leghamarabb, de azt se felejtettem el.
Mára ennyi lenne, legyetek jók és élvezzétek a szünetet, illetve 2017 maradékát. ;)
 |
| Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket kívánok! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése