2015. november 23., hétfő

Nyilvánosság

A suliban nem lehetett bírni Alex-szel. Felszabadult volt, mosolygott mindenkire, még azokra is, akiket nem is ismert, kedvesen köszönt Bia-nak, Jessy-t és Beckie-t pedig majdnem magához ölelte.
- Mi van vele? - kérdezte döbbenten Nick, miközben Alex-re mutatott.
- Miért? - kérdezte Hayley. - Csak jókedve van.
- Jókedvű? Csak simán ennyi? Aha... - rázta a fejét Nick hitetlenkedve. - Alex szinte ragyog a boldogságtól.
Sophie nagyon furcsán nézett Nick-re. Hayley is. Én kevésbé furán.
- Akkor... ezek szerint... - próbáltam megfogalmazni a sejtésemet. - Ha egy lány boldog, akkor veszitek észre?
- Ó, most ilyen fiú-ismereti dolgokra vagy kíváncsi? - szállt be Rob.
- Fiú-ismereti? - kontrázott rögtön Hayley. - Csak kérdezett valamit.
- Nyugi, kislány, ne harapd le a fejem! Egyébként... - ült le mellém a padra Rob. - Bármennyire is hihetetlen, a legtöbb srácnak igenis elég ennyi. Hogy lássa, hogy a lány milyen igazából. Nézd meg Alex-et! Eddig úgy ismertük, mint egy visszafogott, szolid és nagyon okos, de nem túl izgalmas valakit. Most meg... Nick jól mondta, ragyog. És ettől valahogy olyan... gyönyörűnek tűnik.
Most már mindhárman tátott szájjal bámultunk rá. Jessica Hoodson egy topmodell, erre a pasija legyönyörűzi a barátnőnket??? :O
- Azért ne felejtsétek el becsukni a szátokat, oké? - kacsintott Nick.
- Te meg min csodálkozol ennyire? - lépett mellénk nevetve Adam és átkarolt, majd egy gyors puszit nyomott a számra.
- Semmi, csak Rob...
- Mit csinált ez a disznó, halljam! - nevetett Adam, amit Rob felé egy 'mérges' szemöldökráncolással toldott meg.
- Gyönyörűnek nevezte Alex-et. - mondta Sophie teljesen ledöbbenve.
- És? Baj? - kérdezett vissza Adam. - Alex egy nagyon szép lány.
- Na jól van. - tette csípőre a kezét Hayley. - Ti hárman! Szívtatok valamit, vagy mi?
- Mi van? - röhögött Nick.
- Ti vagytok a suli menő csávói. 3 iszonyatosan jóképű srác, minden csaj álmai, ráadásul mindegyikőtöknek olyan barátnője van, hogy mellette egy átlagos csaj labdába se rúghat. Oké, Adam, rád ez nem vonatkozott.
- Kösz. - mondtam csalódottan.
- Csak hülyülök, lökött. - bökött oldalba Hayley, aztán folytatta. - Erre ma reggel mindhárman arról áradoztok, hogy Alex mennyire szép és gyönyörű. Kérdem én, hogy miért?
- Lányok. Nagyon egyszerű. Minden lány sokkal szebb lesz, ha mosolyog. Alex-ből ma árad a boldogság. Ha nem lenne barátnőm, elhívnám randizni. - magyarázta Rob, amin persze még jobban megdöbbentünk.
- Ja, meg ha neki nem lenne barátja...  - vont vállat Sophie.
- Akkor ezért ilyen vidám... értjük.  - vigyorogtak össze a srácok. - Ki a szerencsés?
- Nem ismeritek. Nem ide jár.
- Áhh, nekem látnom kell Alex csávóját! - nyavalygott Nick. - Kilencedik óta azon gondolkodom, hogy ez a lány milyen srácot akarhat.
- Tessék? - kérdeztem egy kissé hangosabban, mint kellett volna. Erre Alex is odaállt mellém.
- Valami baj van?
- Nem, dehogy semmi, Nick éppen elmesélni készült valamit.
- Hallhatom én is? - mosolygott Alex Nick-re, aki zavarában elpirult.
- Öööö... asszem most lett vége a kemény srác imidzsemnek... úgyhogy mindegy. Annyi a nagy sztori, hogy Alex kilencedikben tök olyan volt, mint most. Okos, visszafogott és kicsit megközelíthetetlen... gólyatáborban, mikor még nem ismertük egymást, csak annyit láttam, hogy Alex egy szép lány, van önbizalma... úgyhogy kicsit megtetszett.
- Te jó ég! - mondta Sophie. - Ez kezd sok lenni...
Teljesen igaza volt. Nehéz volt elképzelni kis Nick-et, amint Alex után sóvárog.
- Nick én... - kezdte Alex, de Nick intett, hogy még nem fejezte be.
- Szóval... gondoltam, hogy esetleg megkörnyékezlek hátha... nem tudom, emlékszel-e, de utolsó este... szóval mikor jöttem a hülye dumámmal, hogy milyen klassz vagy...
- Azt hittem, hogy csak gúnyolódsz és elküldtelek a fenébe. - suttogta Alex. - Nick én tényleg nem tudtam, nem értek a srácokhoz... honnan tudtam volna, hogy nem csak szórakozol? Nem akartam én lenni a béna és hiszékeny kiscsaj...
- Értem. Hát akkor ezt jól eltoltuk. - mosolyodott el Nick, aztán kitárta a karját, Alex pedig gondolkodás nélkül megölelte.
- Jaj, ne nyáladdzatok, nem bírom!!  - nyögött fel Hayley. - Ez nem a High School Musical a nagy sulis drámákkal... ez az ÉLET!!!
- Életmód és világmindenség szakértőnket hallották, köszönjük figyelmüket. - darálta Sophie Tv-bemondós hangon. :D Mindannyian felröhögtünk.
- Szóóóval... Alex, ha jól halljuk, akkor barátod van. - kezdte Adam.
- A kis pletykásak! - háborodott fel Alex. - Mintha kértem volna, hogy ne kürtöljétek szét!
- Nem is kürtölték. Csak látszott, hogy boldog vagy, és megmagyarázták. - mentegetőzött Rob.
- Jó, előbb-utóbb úgyis megtudtátok volna... - legyintett Alex, azzal egy boldog sóhajtással hátradőlt a széken.
*
(Utolsó óra után, a suli előtt)
 
Mikor kiléptünk a kapun, földbe gyökerezett a lábunk. Nate állt a suli előtt, kezében egy szál virággal. Tátott szájjal bámultunk rá.
- Szia Nate! - sétált oda Alex és megölelte a srácot.
- Szia drágám! - suttogta Nate és megpuszilta Alex-et. Majd átadta neki a virágot. - Ezt neked hoztam.
- Köszönöm, annyira édes vagy! - vigyorgott Alex.
Olyan aranyosak voltak, hogy mindenki feléjük fordult, aki kiment a suliból. Mindenki megbámulta őket. Hallottuk az izgatott "Az ott Alex Green, a 12/B-ből? A stréber csaj?" szintű kérdéseket, és láttuk a döbbent tekinteteket. Néhány alsóbb éves lány álmodozva nézett Nate-re, de Hayley elhessegette őket.
A srácok is megnézték a boldog párt. Rob és Nick még gratuláltak is Nate-nek. Kiderült, hogy Adam ismeri a fiút, így eldumáltak egy darabig.
Ekkor jött ki Bia és Clau. Bia megváltozása ellenére, jóban maradtak. Clau még mindig az idegesítő és trendi csajok közé tartozott, míg Bia a sportos cuccaiban is nagyon csinos volt.
- Azta! Ő Alex pasija? - kérdezte Bia tőlem.
- Aha, a hétvégén jöttek össze. - válaszoltam büszkén.
- Mondd meg neki, hogy gratulálok! Nekem nem hinné el. - villantott meg egy szolid Bia-mosolyt, ami csak azóta volt a sajátja, mióta megváltozott.
- Szerintem igen. De oké, megmondom.
- Ki az a csúcs pasi? - fordult Bia-hoz (és hozzám) Clau. Úgy látszik a csaj süket, mert az előbb tárgyaltuk meg, de mindegy.
- Mint az előbb mondtam... - kezdtem viszonylag higgadtan. - Alex barátja.
- Mármint az övé? - mutatott csodálkozva Alex-re, aki még mindig Nate mellett állt, miközben a srác átkarolta a derekát.
- Édes istenem, szerinted melyik Alex-é? - fogtam a fejem. - Ennyire nem lehetsz sötét.
- Te most lehülyéztél engem? - kérdezte gondolom ijesztőnek szánt hangsúllyal, de inkább enyhén röhejesre sikerült. Bia is majdnem felnevetett, de mielőtt még Clau nekem ugrott volna, elvonszolta onnan. Mikor Nate mellé értek, Clau megtorpant.
- Helló! - kezdte "aranyos" hangon.
- Szia! - köszönt neki felvont szemöldökkel Nate. Alex láthatóan megmerevedett.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk.  - mosolygott Clau és kezet nyújtott Nate-nek. - Claudia vagyok, de szólíts Clau-nak!
- Rendben, Claudia. - bólintott Nate, külön megnyomva a lány rendes nevét. - Nate.
- Tetszik a neved. - vigyorgott Clau. Alex eddig bírta.
- Bocs, ne haragudj. Éppen beszélgettünk. Nem zavar?
- Nem éppen. - fintorgott rá Clau. - Veled akármikor cseveghet, de egy hozzám hasonló szépséget nem mindennap fog ki magának.
- Jézusom! - csapott a fejére Sophie.
- Izé... nézd. Claudia. - próbált udvarias maradni Nate. - Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de nekem már van barátnőm. Alex.
Clau arca megvonaglott, mert nem hiszem, hogy sűrűn utasítják vissza.
- Neked nincs ízlésed, haver. - közölte. Majd Alex-hez fordult. - Neked pedig annyi.
Azzal durcásan elvonult. Alex sóhajtott egy mélyet, azzal visszafordult Nate-hez.
- Ne törődj vele! Beképzelt tömegcsaj. - nyugtatta Nate.
- Nem fogok. - mosolygott Alex és boldogan bújt hozzá a fiúhoz.





















2015. november 5., csütörtök

Még ő is

Örömmel jelentem, hogy gyógyultnak vagyok nyilvánítva és mehetek iskolába is hétfőtől, úgyhogy jövőhéttől nem lesznek hétköznapi posztok. :/ *tizenegyedikes hétköznapok again*
A mostani rész rövidke lesz, mert most csak erre van energiám. Legközelebb hosszabbat kaptok. :)





Tűkön ülve vártuk, hogy Alex mire jut Nate-tel. Összejönnek vagy kiderül, hogy nem egymáshoz valók? De az lehetetlen. Nate annyira kedves és udvarias, Alex pedig mindig azt mondta, hogy ha egy srác nem tartja be az alap illemszabályokat, akkor esélytelen. Már csak ez alapján is összeillenek. Meg amúgy is. Nate-en látszott, hogy nagyon bejött neki Alex, Alex különleges optimizmusa és zavara... elég beszédes volt, na. ;)
Vasárnap reggel csöngött a telefonom és meg majd kiestem az ágyból, hogy felvegyem. (Ha őszinte akarok lenni, ki is estem...)
- Na hogy ment? - kaptam föl a telefont, meg se nézve, hogy ki az.
- Mi hogy ment? - kérdezte döbbenten a nagymamám. Mivel ő hívott és nem Alex. Hoppsz... kínos.
- Ó, bocsi, egy barátnőm hívását vártam, ne haragudj.
- Semmi baj. Csak azt szerettem volna mondani, hogy nem tudom tudod-e, de jövő hétvégén jöttök hozzánk.
- Phoenix-be? - csodálkoztam. - Nem mondták Anyáék.
- Na szép. - dohogott a nagymamám. - Jövő héten van anyád születésnapja és szóltunk neki, hogy szeretnénk, hogy ünnepeljetek velünk. Erre elfelejti...
- Sok a dolga mostanában. Meg fáradt.
- Tudom, tudom, persze. Na szóval, csak annyit akartam, hogyha van kedvetek, akkor kirándulhatnánk egyet a hétvége egyik napján.
- Az nagyon jó lenne. Régen volt ilyen utoljára. - mondtam. Tényleg régen volt. Kilencedik nyarán, mielőtt elköltöztünk.
- Rendben, akkor várunk titeket. :) Bocsánat, hogy ilyen reggel zavartalak.
- Ne csináld már, sosem zavarsz. - mondtam zavartan, mert a nagymamám egyik kedvenc feltételezése az, hogy 'zavarja a modern unokáit'. De ez akkora hülyeség. Biztos van olyan gyerek, akit ez zavar, de én speciel imádom a nagymamámat.
- Na, hagyom, hogy csináld a dolgodat. - köszönt el a nagymamám. - Szia!
- Szia, de semmi dolgom nincs, mert vasárnap van és... - de addigra már letette.
Sóhajtva letettem a telefont a helyére és visszafeküdtem. Alex nyilván még alszik, hiszen vasárnap van. Akkor én is alhatok....
Ebben a pillanatban SMS-em jött. Most is kipattantam, ezúttal az ágy sarkába sikerült belerúgnom. :P
"Gyere fel Face-re, ha tudsz!"
Alex volt az. Nem tudtam eldönteni, hogy most mi van, így gondolkodás nélkül bekapcsoltam a laptopom, az ölembe vettem és beültem vele az ágyba. Pár perc múlva már írtam is Alex-nek.
Amanda Parker: "Itt vagyok. Mi történt? Minden oké?"
Alex Green: " Ne aggódj, minden rendben. Csak nem akartam telefonon megtárgyalni a szüleim füle hallatára."
Amanda Parker: "Alex ne várakoztass már, mert megőrülök! Még ennél is jobban. Mi van Nate-tel?"
Alex Green: "Nyugalom, nyugalom. :) Nate-tel minden rendben. Beszélgettünk, jól éreztük magunkat és megegyeztünk abban, hogy találkozgatunk párszor."
Amanda Parker: "Vagyis akkor ti jártok! Úristen!!!!!!!!!"
Alex Green: " Azért nem. Majd csak randizunk párat. Még majd eldől."
Amanda Parker: "Ne csináld már! Ez nagy dolog."
Alex Green: "Még nem csókolt meg. Szerintem onnantól számít."
Amanda Parker: " Jaj te... mert udvarias és nem mászik rád rögtön. De ami késik, nem múlik. ;)"
Alex Green: "Kösz, még paráztassál ennél is jobban. Ma fogunk találkozni."
Amanda Parker: "Azta! Ilyen hamar? Nagyon tetszhetsz neki. ;)"
Alex Green: "Remélem..."
Amanda Parker: "Többieknek is szóltál? Vagy a szüleid tudják már?"
Alex Green: " Mindenkinek írtam SMS-t, de csak te vagy fent. Gondolom, ők még alszanak. :D A szüleimnek nem mondtam semmit, mert ha nem lesz a dologból semmi, akkor feleslegesen paráztatom őket."
Amanda Parker: "Bölcs döntés."
Alex Green: " Köszi. :) Na hagylak. Bocs, hogy felkeltettelek."
Elköszöntünk és én végre tényleg visszafeküdtem. :D
Annyira király, hogy Alex-nak is összejött.

*
(Este)
Alex írt egy rövid SMS-t, de a lényeg benne volt.
"Honnan tudtad? ;) "










2015. november 3., kedd

Alex szülinapja

Sziasztok!
Elnézést az üres járatért. :/ Nem így terveztem a szünetemet, de szerintem lassan megszokjátok, hogy velem valahogy mindig történik valami. Most éppen egy imádni való mandulagyulladást szedtem össze, úgyhogy az elmúlt napokban örültem, hogy egyáltalán nyelni és enni tudtam, nemhogy bármi értelmes dolgot...Ezen a héten nem mehetek suliba, ami azt jelenti, hogy esetleg, tudok naponta írni nektek.
Na, ennyit az egészségi állapotomról.





Nemsokára elérkezett Alex 18. szülinapja. Szeptember 22-én, egy héttel a nagy nap előtt, leültünk a lányokkal és megdumáltuk, hogy mi is legyen.
- Alex-nek még nem szerveztünk olyan nagy bulit, mint Sophie-nak és Ami-nak. - mondta Hayley. - Ugyan nem mutatja, de látszik rajta, hogy jólesne neki.
- Szervezzünk neki egy bulit! Megérdemli. - bólintott Sophie.
- De milyen bulit szervezzünk neki? - kérdezte Riry elgondolkodva. - Sophie meg Ami, ti olyan kis bolondosak vagytok, bírjátok a hülyéskedést, a gyerekesebb dolgokat... Alex nem hiszem, hogy arra vágyik, hogy társasozzunk a tesójával.
- Ez igaz. - értettem egyet. - Alex mindannyiunknál jóval felnőttesebb. De hogy szervezzünk neki felnőttes bulit?
Ekkor a mögöttünk elhaladó srácok felnevettek. Oké, lehet, hogy ezt a beszélgetést nem a Mekiben kéne intézni, mindenki füle hallatára...
- Ez kicsit kínos volt, de nem baj.  - folytattam. - Tehát Alex-nek kell egy buli.
- Ja, kéne valami program közösen. De nem otthonülős.  - mondta Sophie. - Nem szeret a szüleivel ÉS velünk ünnepelni. Külön-külön oké, de azt, hogy mi ott vagyunk, miközben a szülei is... mesélt pár igen rossz emlékű kiskori bulijáról, és azt mondta, hogy azt soha többet.
- Oké, akkor nem megyünk hozzájuk. De akkor hova? - kérdezte Hayley. A mozi olyan átlagos, enni is voltunk már rengetegszer... ötlet valakinek?
- Nem tudom.  - sóhajtott Riry. - Alex mit szeret?
- Fuvolázni, tanulni és kritizálni Amit. Bocs, vicceltem. - nyugtatott meg Sophie.
- Tanulni nem fogunk a szülinapján, Amit nem bántjuk, mert az nem program, a fuvolával lehetne kezdeni valamit, de mit? Menjünk koncertre?
- Komolyan egy ilyen klasszikus zenei koncertre akarjuk vinni őt? - fintorgott Hayley. - Elunjuk az életünket, meg amúgy ez olyan, mintha a nagyszülei szerveznék.
- Mikorra tervezzük az egész bulit? - szóltam közbe.
- Alex szülinapja jövő csütörtökre esik, szóval szerintem a következő szombatra, ami szeptember 30.
- Ú, addigra megnyílik az új csúszdapark! - ujjongott Sophie. - Tök király.
Mindannyian ránéztünk. Aztán össze.
- Sophie, zseni vagy! - kiáltott Riry. - Megvan, hová visszük Alex-et! Elmegyünk az új csúszdaparkba.
- De jóóó! - Sophie magánkívül volt az örömtől.
- Ja, már csak utána kéne nézni, hogy mennyi a belépő és Alex ráér-e.
- Az első hétvégén ingyenes. - mosolygott Sophie. - A családdal el akartunk menni vasárnap.
- Akkor te kétszer mész. - legyintett Hayley.
- Nem baj az...
- Na, akkor beszéljük meg ezt. - mondta Riry.
Gyorsan megbeszéltük a részleteket, hogy mikor megyünk, utána eszünk-e, hogy lesz tortája Alex-nek, stb. Végül mindent sikerült elrendezni, a torta kérdése volt az egyetlen, amin nem igazán sikerült túljutni, de Sophie vállalta, hogy elintézi, ezért megnyugodva mentünk haza.

*
(Jövő Szombat)
 

Alex-szel a suli előtt találkoztunk. Nem mondtuk el a pontos tervet, de azért szóltunk, hogy fürdőruhát hozzon, mert 'szükség lehet rá'. Alex önmagához képest szokatlanul vidáman érkezett.
- Jó reggelt! - köszönt fülig érő mosollyal.
- Hú, de boldog valaki! - csodálkozott Hayley.
- Igen.  - bólogatott Alex.
- Mi történt? - kérdeztem, miközben elindultunk a buszhoz.
- Idefelé egy nagyon helyes sráccal utaztam együtt. És csomószor nézett rám, amikor leszállt, köszönt és mosolygott.
- De jóóóó! - visította Sophie.
- Igen Alex, ez tök jó! - lelkesedtünk.
- Nem tudod a nevét? - kérdezte Riry.
- Nem sajnos. De szerintem fogunk még találkozni.
- Hú, de optimista lettél! - csodálkozott Hayley.
- Baj? - nevetett Alex.
- Dehogyis. - mondtam gyorsan, mielőtt Hayley előállt volna valami tipikus Hayley-válasszal.
Ekkor értünk oda a buszmegállóhoz. Alex kérdőn nézett, de mi egy szót se szóltunk, csak feltuszkoltuk az éppen érkező buszra. 2 megálló múlva leszálltunk és pár perc gyaloglás után a csúszdapark előtt álltunk. Alex döbbenten nézett.
- Ez most komoly?
- Aha.
- Nem tetszik? - ijedt meg Riry.
- Dehogynem. Nagyon király! - lelkesedett Alex.
Megnyugodva mentünk be. Gyorsan átöltöztünk fürdőruhába, és már rohantunk is a csúszdákhoz. Baromi jól szórakoztunk, rengeteget nevettünk. Lehet, hogy gyerekes, amiért így lelkesedünk egy medencés csúszdaparkért, de nem mindennapi látvány látni a barátnőidet feljönni a víz alól, miközben röhögve köhögnek egyszerre és úgy néznek ki, mint egy vízi szörny. :D Sophie a hosszú hajával különösen...
Már vagy egy órája szórakoztunk, mikor Alex egyszer csak megtorpant.
- Mi történt? - kérdezte Riry.
- Az a srác, akit reggel láttam... itt van. - suttogta Alex.
- Hol, melyik? - ugrált Sophie.
- Hangosabban légyszí! - szólt rá Hayley.
- Jó, bocs, csak izgatott vagyok.
- Melyik srác az, Alex? - kérdeztem.
- Amelyik most hajol le ahhoz a szőke kislányhoz. A fekete fürdőgatyás.
A szemünkkel hamar megtaláltuk a srácot.
- Hm... - gondolkodott el Riry. - Nem rossz.
- Hát nem. - értett egyet Hayley, mire kérdőn ránéztünk. - Most mi van? Nekem nem tetszhetnek fiúk?
- Dehogynem, de ez olyan "nem-Hayleys" volt... - mondta Sophie.
- Sophie, muszáj ilyen szavakat használnod? - fogta a fejét Hayley. - Nincs olyan, hogy valami Hayleys meg nem-Hayleys...
- De van...  - szóltam közbe.
- Lányok, elég! A srác erre jön. - suttogta Riry.
- Basszus... - sápadt el Alex. - Meg fog ismerni. Mit mondjak neki? Mondjak neki egyáltalán bármit? Istenem, fürdőruhában vagyok... ezt azért talán mégse kéne. Lelépek.
- Dehogyis! - kaptuk el a karját, mert már fordult volna el. - Ne parázz már!
- De ez egy srác.
- Pontosan. Nem egy kardfogú tigris, hanem egy srác. Elbánsz ismeretlen lányokkal, kikezdesz az osztály menőivel, mindenkit leütnél, aki valamit rosszul csinál és megijedsz egy... fiútól? - ironizáltam.
- Ja, kb. - értett egyet Alex.
- De ne tedd! Nem esz meg. Beszélj vele, ha akarsz! Csak ahogy szoktad.
- Igen, olyan Alexesen... - magyarázta Sophie.
- Köszönjük Sophie... - sóhajtott Hayley.
- Menjünk odébb! Nyilván nem kér közönséget. - mutatott Alex-re Riry. De mielőtt egy lépést is tehettünk volna, a srác odaért és megszólított minket.
A srác

- Sziasztok lányok!
- Szia! - mosolyogtunk rá. Ő megkereste a szemével Alex-et, aki szégyenlősen ácsorgott.
- Mi már találkoztunk ma reggel, ha jól emlékszem. - mosolygott Alex-re.
- Igen. - bólintott Alex.
- Lehet, hogy ez így elég nyílt lesz, de nagyon megtetszettél, mert szép vagy. - mondta a srác, mire mi jelentőségteljesen összenéztünk. Bátor srác, hogy a barátnők előtt lazán ilyeneket mond. - Remélem nem baj, ha bemutatkozom.
- Ugyan, dehogy. - mosolyodott el végre rendesen Alex, azzal a sugárzó mosolyával, amit csak kivételes alkalmakkor látunk az arcán. A srác kezet nyújtott Alex-nek, aki bátran megrázta.
- Nate vagyok. - mondta a srác kedvesen, majd Sophie értetlen arcát látva hozzátette. - Nathaniel.
- Alex. - mosolygott továbbra is Alex.
- Alexandra, ha nem tévedek.
- Pontosan. De az olyan hosszú, úgyhogy csak simán Alex.
- Én is pont ezért nem használom a Nathaniel-t. - vigyorgott Nate. - Nem baj, ha a barátnőidnek is bemutatkozom?
- Miért lenne baj?  - kérdezte Alex. - Nyugodtan.
Mi is bemutatkoztunk Nate-nek, aki tényleg nagyon helyes és tök kedves.
- Nem akarlak elszakítani a barátaidtól. - mondta Nate. - De örülnék, ha még beszélnénk.
- Én is. - mosolygott rá Alex.
- Ugyan, vidd csak el egy kicsit. - legyintett Riry. - Menjetek csak!
- Biztos nem baj? - nézett ránk Nate.
- Biztos, menjetek már! - ugrált Sophie.
Nate és Alex elvonultak, mi meg leültünk a medence szélére.
- Mi lesz így az ajándékokkal? - kérdezte Sophie.
- Jézusom, mondtam, hogy ide ne hozz ajándékot! - fogta a fejét Riry. - Azt majd nálatok.
- Ja, persze tényleg. Basszus. Na mindegy, nem lesz baja. Csak a torta...
- Mi van a tortával? - kérdezte Hayley.
- Ja semmi... - mondta Sophie, ám perceken belül kiderült. Sophie családja masírozott be, felöltözve, kezükben egy hatalmas tortával.
- Kicsikém, hol van Alex? - kérdezte Sophie mamája a lányát.
- Elment egy fiúval dumálni. Nem tudom.
- ALEX! - ordított egyet Chris, aminek köszönhetően mindenki ránk nézett. Alex és Nate is. Alex döbbenten állt, aztán lassan megindult felénk.
- Jó napot Mrs. Sobrado. - köszönt még mindig döbbenten.
- Boldog szülinapot drágám! - mondta vidáman Sophie anyukája, majd miután Esther kezébe nyomta a tortát, megölelte a csuromvizes Alex-et.
- Köszönöm, de... tejóég.... ezt hogy szerveztétek meg? - fordult hozzánk. De mi is éppen olyan meglepettek voltunk, mint ő.
- Ez Sophie volt. - mondta Hayley.
- Ma van a szülinapod? - lépett Alex mellé Nate. - Ha ezt tudtam volna... boldog szülinapot!
 - Jaj, nem ma van. Csütörtökön volt.
- Tényleg? Nekem is! - csodálkozott Nate. - Bocs, tudom, hogy nőktől ilyet nem kérdezünk, de hány éves vagy?
- 18.
- Én 19. De remélem ez nem baj. - mosolygott Nate. - Utólag is boldog szülinapot Alex!
- Neked is.
- Alex, hoztunk gyertyát, gyere fújd el! - mondta Sophie mamája, majd mit sem törődve azzal, hogy lehet-e vagy sem, előkapott egy öngyújtót és meggyújtotta a gyertyát. Alex vigyorogva elfújta.
- Ki kér tortát? - kérdezte Esther. Majd gyorsan körülnézett. - Mármint, a társaságból, bocsi.
A torta
- Én ezt nem vágnám föl. Tegyük el emlékbe. - nevetett Alex. - Annyira szép.
- Hidd el, hogy finom is. - mondta Sophie. - Én is segítettem benne.
- Akkor nem finom. - vágta rá Hayley, mire mindenkiből kitört a nevetés. Szerencsére a büfében volt papírtányér meg evőeszköz, úgyhogy nem kézzel kellett enni a tortát, ami Sophie segítsége ellenére, tényleg jó lett. :D
Miután megettük, átöltöztünk és Nate-tel együtt átvonultunk Sophie-hoz, ahol Alex megkapta az ajándékait. Vettünk neki egy új tokot a fuvolájának, mert a régi már nagyon öreg volt. Meg kapott még csomó csokit meg egy pólót, amire különböző tőle származó idézeteket nyomtattunk, pl. "Te szerencsétlen!" Alex nagyon meghatódott.
Utána Nate-tel elmentek sétálni. Izgatottan várjuk a fejleményeket. Okos és ijesztő barátnőnknek is kijár egy kis lazítás. Meg szerelem. Akkor is, ha ő nem vallja be...