2015. november 3., kedd

Alex szülinapja

Sziasztok!
Elnézést az üres járatért. :/ Nem így terveztem a szünetemet, de szerintem lassan megszokjátok, hogy velem valahogy mindig történik valami. Most éppen egy imádni való mandulagyulladást szedtem össze, úgyhogy az elmúlt napokban örültem, hogy egyáltalán nyelni és enni tudtam, nemhogy bármi értelmes dolgot...Ezen a héten nem mehetek suliba, ami azt jelenti, hogy esetleg, tudok naponta írni nektek.
Na, ennyit az egészségi állapotomról.





Nemsokára elérkezett Alex 18. szülinapja. Szeptember 22-én, egy héttel a nagy nap előtt, leültünk a lányokkal és megdumáltuk, hogy mi is legyen.
- Alex-nek még nem szerveztünk olyan nagy bulit, mint Sophie-nak és Ami-nak. - mondta Hayley. - Ugyan nem mutatja, de látszik rajta, hogy jólesne neki.
- Szervezzünk neki egy bulit! Megérdemli. - bólintott Sophie.
- De milyen bulit szervezzünk neki? - kérdezte Riry elgondolkodva. - Sophie meg Ami, ti olyan kis bolondosak vagytok, bírjátok a hülyéskedést, a gyerekesebb dolgokat... Alex nem hiszem, hogy arra vágyik, hogy társasozzunk a tesójával.
- Ez igaz. - értettem egyet. - Alex mindannyiunknál jóval felnőttesebb. De hogy szervezzünk neki felnőttes bulit?
Ekkor a mögöttünk elhaladó srácok felnevettek. Oké, lehet, hogy ezt a beszélgetést nem a Mekiben kéne intézni, mindenki füle hallatára...
- Ez kicsit kínos volt, de nem baj.  - folytattam. - Tehát Alex-nek kell egy buli.
- Ja, kéne valami program közösen. De nem otthonülős.  - mondta Sophie. - Nem szeret a szüleivel ÉS velünk ünnepelni. Külön-külön oké, de azt, hogy mi ott vagyunk, miközben a szülei is... mesélt pár igen rossz emlékű kiskori bulijáról, és azt mondta, hogy azt soha többet.
- Oké, akkor nem megyünk hozzájuk. De akkor hova? - kérdezte Hayley. A mozi olyan átlagos, enni is voltunk már rengetegszer... ötlet valakinek?
- Nem tudom.  - sóhajtott Riry. - Alex mit szeret?
- Fuvolázni, tanulni és kritizálni Amit. Bocs, vicceltem. - nyugtatott meg Sophie.
- Tanulni nem fogunk a szülinapján, Amit nem bántjuk, mert az nem program, a fuvolával lehetne kezdeni valamit, de mit? Menjünk koncertre?
- Komolyan egy ilyen klasszikus zenei koncertre akarjuk vinni őt? - fintorgott Hayley. - Elunjuk az életünket, meg amúgy ez olyan, mintha a nagyszülei szerveznék.
- Mikorra tervezzük az egész bulit? - szóltam közbe.
- Alex szülinapja jövő csütörtökre esik, szóval szerintem a következő szombatra, ami szeptember 30.
- Ú, addigra megnyílik az új csúszdapark! - ujjongott Sophie. - Tök király.
Mindannyian ránéztünk. Aztán össze.
- Sophie, zseni vagy! - kiáltott Riry. - Megvan, hová visszük Alex-et! Elmegyünk az új csúszdaparkba.
- De jóóó! - Sophie magánkívül volt az örömtől.
- Ja, már csak utána kéne nézni, hogy mennyi a belépő és Alex ráér-e.
- Az első hétvégén ingyenes. - mosolygott Sophie. - A családdal el akartunk menni vasárnap.
- Akkor te kétszer mész. - legyintett Hayley.
- Nem baj az...
- Na, akkor beszéljük meg ezt. - mondta Riry.
Gyorsan megbeszéltük a részleteket, hogy mikor megyünk, utána eszünk-e, hogy lesz tortája Alex-nek, stb. Végül mindent sikerült elrendezni, a torta kérdése volt az egyetlen, amin nem igazán sikerült túljutni, de Sophie vállalta, hogy elintézi, ezért megnyugodva mentünk haza.

*
(Jövő Szombat)
 

Alex-szel a suli előtt találkoztunk. Nem mondtuk el a pontos tervet, de azért szóltunk, hogy fürdőruhát hozzon, mert 'szükség lehet rá'. Alex önmagához képest szokatlanul vidáman érkezett.
- Jó reggelt! - köszönt fülig érő mosollyal.
- Hú, de boldog valaki! - csodálkozott Hayley.
- Igen.  - bólogatott Alex.
- Mi történt? - kérdeztem, miközben elindultunk a buszhoz.
- Idefelé egy nagyon helyes sráccal utaztam együtt. És csomószor nézett rám, amikor leszállt, köszönt és mosolygott.
- De jóóóó! - visította Sophie.
- Igen Alex, ez tök jó! - lelkesedtünk.
- Nem tudod a nevét? - kérdezte Riry.
- Nem sajnos. De szerintem fogunk még találkozni.
- Hú, de optimista lettél! - csodálkozott Hayley.
- Baj? - nevetett Alex.
- Dehogyis. - mondtam gyorsan, mielőtt Hayley előállt volna valami tipikus Hayley-válasszal.
Ekkor értünk oda a buszmegállóhoz. Alex kérdőn nézett, de mi egy szót se szóltunk, csak feltuszkoltuk az éppen érkező buszra. 2 megálló múlva leszálltunk és pár perc gyaloglás után a csúszdapark előtt álltunk. Alex döbbenten nézett.
- Ez most komoly?
- Aha.
- Nem tetszik? - ijedt meg Riry.
- Dehogynem. Nagyon király! - lelkesedett Alex.
Megnyugodva mentünk be. Gyorsan átöltöztünk fürdőruhába, és már rohantunk is a csúszdákhoz. Baromi jól szórakoztunk, rengeteget nevettünk. Lehet, hogy gyerekes, amiért így lelkesedünk egy medencés csúszdaparkért, de nem mindennapi látvány látni a barátnőidet feljönni a víz alól, miközben röhögve köhögnek egyszerre és úgy néznek ki, mint egy vízi szörny. :D Sophie a hosszú hajával különösen...
Már vagy egy órája szórakoztunk, mikor Alex egyszer csak megtorpant.
- Mi történt? - kérdezte Riry.
- Az a srác, akit reggel láttam... itt van. - suttogta Alex.
- Hol, melyik? - ugrált Sophie.
- Hangosabban légyszí! - szólt rá Hayley.
- Jó, bocs, csak izgatott vagyok.
- Melyik srác az, Alex? - kérdeztem.
- Amelyik most hajol le ahhoz a szőke kislányhoz. A fekete fürdőgatyás.
A szemünkkel hamar megtaláltuk a srácot.
- Hm... - gondolkodott el Riry. - Nem rossz.
- Hát nem. - értett egyet Hayley, mire kérdőn ránéztünk. - Most mi van? Nekem nem tetszhetnek fiúk?
- Dehogynem, de ez olyan "nem-Hayleys" volt... - mondta Sophie.
- Sophie, muszáj ilyen szavakat használnod? - fogta a fejét Hayley. - Nincs olyan, hogy valami Hayleys meg nem-Hayleys...
- De van...  - szóltam közbe.
- Lányok, elég! A srác erre jön. - suttogta Riry.
- Basszus... - sápadt el Alex. - Meg fog ismerni. Mit mondjak neki? Mondjak neki egyáltalán bármit? Istenem, fürdőruhában vagyok... ezt azért talán mégse kéne. Lelépek.
- Dehogyis! - kaptuk el a karját, mert már fordult volna el. - Ne parázz már!
- De ez egy srác.
- Pontosan. Nem egy kardfogú tigris, hanem egy srác. Elbánsz ismeretlen lányokkal, kikezdesz az osztály menőivel, mindenkit leütnél, aki valamit rosszul csinál és megijedsz egy... fiútól? - ironizáltam.
- Ja, kb. - értett egyet Alex.
- De ne tedd! Nem esz meg. Beszélj vele, ha akarsz! Csak ahogy szoktad.
- Igen, olyan Alexesen... - magyarázta Sophie.
- Köszönjük Sophie... - sóhajtott Hayley.
- Menjünk odébb! Nyilván nem kér közönséget. - mutatott Alex-re Riry. De mielőtt egy lépést is tehettünk volna, a srác odaért és megszólított minket.
A srác

- Sziasztok lányok!
- Szia! - mosolyogtunk rá. Ő megkereste a szemével Alex-et, aki szégyenlősen ácsorgott.
- Mi már találkoztunk ma reggel, ha jól emlékszem. - mosolygott Alex-re.
- Igen. - bólintott Alex.
- Lehet, hogy ez így elég nyílt lesz, de nagyon megtetszettél, mert szép vagy. - mondta a srác, mire mi jelentőségteljesen összenéztünk. Bátor srác, hogy a barátnők előtt lazán ilyeneket mond. - Remélem nem baj, ha bemutatkozom.
- Ugyan, dehogy. - mosolyodott el végre rendesen Alex, azzal a sugárzó mosolyával, amit csak kivételes alkalmakkor látunk az arcán. A srác kezet nyújtott Alex-nek, aki bátran megrázta.
- Nate vagyok. - mondta a srác kedvesen, majd Sophie értetlen arcát látva hozzátette. - Nathaniel.
- Alex. - mosolygott továbbra is Alex.
- Alexandra, ha nem tévedek.
- Pontosan. De az olyan hosszú, úgyhogy csak simán Alex.
- Én is pont ezért nem használom a Nathaniel-t. - vigyorgott Nate. - Nem baj, ha a barátnőidnek is bemutatkozom?
- Miért lenne baj?  - kérdezte Alex. - Nyugodtan.
Mi is bemutatkoztunk Nate-nek, aki tényleg nagyon helyes és tök kedves.
- Nem akarlak elszakítani a barátaidtól. - mondta Nate. - De örülnék, ha még beszélnénk.
- Én is. - mosolygott rá Alex.
- Ugyan, vidd csak el egy kicsit. - legyintett Riry. - Menjetek csak!
- Biztos nem baj? - nézett ránk Nate.
- Biztos, menjetek már! - ugrált Sophie.
Nate és Alex elvonultak, mi meg leültünk a medence szélére.
- Mi lesz így az ajándékokkal? - kérdezte Sophie.
- Jézusom, mondtam, hogy ide ne hozz ajándékot! - fogta a fejét Riry. - Azt majd nálatok.
- Ja, persze tényleg. Basszus. Na mindegy, nem lesz baja. Csak a torta...
- Mi van a tortával? - kérdezte Hayley.
- Ja semmi... - mondta Sophie, ám perceken belül kiderült. Sophie családja masírozott be, felöltözve, kezükben egy hatalmas tortával.
- Kicsikém, hol van Alex? - kérdezte Sophie mamája a lányát.
- Elment egy fiúval dumálni. Nem tudom.
- ALEX! - ordított egyet Chris, aminek köszönhetően mindenki ránk nézett. Alex és Nate is. Alex döbbenten állt, aztán lassan megindult felénk.
- Jó napot Mrs. Sobrado. - köszönt még mindig döbbenten.
- Boldog szülinapot drágám! - mondta vidáman Sophie anyukája, majd miután Esther kezébe nyomta a tortát, megölelte a csuromvizes Alex-et.
- Köszönöm, de... tejóég.... ezt hogy szerveztétek meg? - fordult hozzánk. De mi is éppen olyan meglepettek voltunk, mint ő.
- Ez Sophie volt. - mondta Hayley.
- Ma van a szülinapod? - lépett Alex mellé Nate. - Ha ezt tudtam volna... boldog szülinapot!
 - Jaj, nem ma van. Csütörtökön volt.
- Tényleg? Nekem is! - csodálkozott Nate. - Bocs, tudom, hogy nőktől ilyet nem kérdezünk, de hány éves vagy?
- 18.
- Én 19. De remélem ez nem baj. - mosolygott Nate. - Utólag is boldog szülinapot Alex!
- Neked is.
- Alex, hoztunk gyertyát, gyere fújd el! - mondta Sophie mamája, majd mit sem törődve azzal, hogy lehet-e vagy sem, előkapott egy öngyújtót és meggyújtotta a gyertyát. Alex vigyorogva elfújta.
- Ki kér tortát? - kérdezte Esther. Majd gyorsan körülnézett. - Mármint, a társaságból, bocsi.
A torta
- Én ezt nem vágnám föl. Tegyük el emlékbe. - nevetett Alex. - Annyira szép.
- Hidd el, hogy finom is. - mondta Sophie. - Én is segítettem benne.
- Akkor nem finom. - vágta rá Hayley, mire mindenkiből kitört a nevetés. Szerencsére a büfében volt papírtányér meg evőeszköz, úgyhogy nem kézzel kellett enni a tortát, ami Sophie segítsége ellenére, tényleg jó lett. :D
Miután megettük, átöltöztünk és Nate-tel együtt átvonultunk Sophie-hoz, ahol Alex megkapta az ajándékait. Vettünk neki egy új tokot a fuvolájának, mert a régi már nagyon öreg volt. Meg kapott még csomó csokit meg egy pólót, amire különböző tőle származó idézeteket nyomtattunk, pl. "Te szerencsétlen!" Alex nagyon meghatódott.
Utána Nate-tel elmentek sétálni. Izgatottan várjuk a fejleményeket. Okos és ijesztő barátnőnknek is kijár egy kis lazítás. Meg szerelem. Akkor is, ha ő nem vallja be...














5 megjegyzés:

  1. szia..
    EZ A VILAG LEGJOBB BLOGJA!!!
    GRATULA..
    amugy mikor lesz kovi?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      NAGYON NAGYON ÉDES KÖSZÖNÖM <3
      Most sikerült meghatnod. De tényleg.
      Holnap délelőtt van egy villámlátogatásom az orvosnál, aki engedélyezi, hogy mehetek-e suliba jövőhéten vagy nem, de délután szerintem össze tudom dobni az újat. :)

      Törlés
    2. * édes vagy
      tudom ám írni, bocsi

      Törlés
  2. nagyon varom,gyogyulast!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy köszönöm. :)
      Most kezdem írni, remélhetőleg be tudom fejezni anélkül, hogy anyukám rám szólna, hogy hagyjam abba a gépezést mára. :D

      Törlés