A mostani rész rövidke lesz, mert most csak erre van energiám. Legközelebb hosszabbat kaptok. :)
Tűkön ülve vártuk, hogy Alex mire jut Nate-tel. Összejönnek vagy kiderül, hogy nem egymáshoz valók? De az lehetetlen. Nate annyira kedves és udvarias, Alex pedig mindig azt mondta, hogy ha egy srác nem tartja be az alap illemszabályokat, akkor esélytelen. Már csak ez alapján is összeillenek. Meg amúgy is. Nate-en látszott, hogy nagyon bejött neki Alex, Alex különleges optimizmusa és zavara... elég beszédes volt, na. ;)
Vasárnap reggel csöngött a telefonom és meg majd kiestem az ágyból, hogy felvegyem. (Ha őszinte akarok lenni, ki is estem...)
- Na hogy ment? - kaptam föl a telefont, meg se nézve, hogy ki az.
- Mi hogy ment? - kérdezte döbbenten a nagymamám. Mivel ő hívott és nem Alex. Hoppsz... kínos.
- Ó, bocsi, egy barátnőm hívását vártam, ne haragudj.
- Semmi baj. Csak azt szerettem volna mondani, hogy nem tudom tudod-e, de jövő hétvégén jöttök hozzánk.
- Phoenix-be? - csodálkoztam. - Nem mondták Anyáék.
- Na szép. - dohogott a nagymamám. - Jövő héten van anyád születésnapja és szóltunk neki, hogy szeretnénk, hogy ünnepeljetek velünk. Erre elfelejti...
- Sok a dolga mostanában. Meg fáradt.
- Tudom, tudom, persze. Na szóval, csak annyit akartam, hogyha van kedvetek, akkor kirándulhatnánk egyet a hétvége egyik napján.
- Az nagyon jó lenne. Régen volt ilyen utoljára. - mondtam. Tényleg régen volt. Kilencedik nyarán, mielőtt elköltöztünk.
- Rendben, akkor várunk titeket. :) Bocsánat, hogy ilyen reggel zavartalak.
- Ne csináld már, sosem zavarsz. - mondtam zavartan, mert a nagymamám egyik kedvenc feltételezése az, hogy 'zavarja a modern unokáit'. De ez akkora hülyeség. Biztos van olyan gyerek, akit ez zavar, de én speciel imádom a nagymamámat.
- Na, hagyom, hogy csináld a dolgodat. - köszönt el a nagymamám. - Szia!
- Szia, de semmi dolgom nincs, mert vasárnap van és... - de addigra már letette.
Sóhajtva letettem a telefont a helyére és visszafeküdtem. Alex nyilván még alszik, hiszen vasárnap van. Akkor én is alhatok....
Ebben a pillanatban SMS-em jött. Most is kipattantam, ezúttal az ágy sarkába sikerült belerúgnom. :P
"Gyere fel Face-re, ha tudsz!"
Alex volt az. Nem tudtam eldönteni, hogy most mi van, így gondolkodás nélkül bekapcsoltam a laptopom, az ölembe vettem és beültem vele az ágyba. Pár perc múlva már írtam is Alex-nek.
Amanda Parker: "Itt vagyok. Mi történt? Minden oké?"
Alex Green: " Ne aggódj, minden rendben. Csak nem akartam telefonon megtárgyalni a szüleim füle hallatára."
Amanda Parker: "Alex ne várakoztass már, mert megőrülök! Még ennél is jobban. Mi van Nate-tel?"
Alex Green: "Nyugalom, nyugalom. :) Nate-tel minden rendben. Beszélgettünk, jól éreztük magunkat és megegyeztünk abban, hogy találkozgatunk párszor."
Amanda Parker: "Vagyis akkor ti jártok! Úristen!!!!!!!!!"
Alex Green: " Azért nem. Majd csak randizunk párat. Még majd eldől."
Amanda Parker: "Ne csináld már! Ez nagy dolog."
Alex Green: "Még nem csókolt meg. Szerintem onnantól számít."
Amanda Parker: " Jaj te... mert udvarias és nem mászik rád rögtön. De ami késik, nem múlik. ;)"
Alex Green: "Kösz, még paráztassál ennél is jobban. Ma fogunk találkozni."
Amanda Parker: "Azta! Ilyen hamar? Nagyon tetszhetsz neki. ;)"
Alex Green: "Remélem..."
Amanda Parker: "Többieknek is szóltál? Vagy a szüleid tudják már?"
Alex Green: " Mindenkinek írtam SMS-t, de csak te vagy fent. Gondolom, ők még alszanak. :D A szüleimnek nem mondtam semmit, mert ha nem lesz a dologból semmi, akkor feleslegesen paráztatom őket."
Amanda Parker: "Bölcs döntés."
Alex Green: " Köszi. :) Na hagylak. Bocs, hogy felkeltettelek."
Elköszöntünk és én végre tényleg visszafeküdtem. :D
Annyira király, hogy Alex-nak is összejött.
*
(Este)
Alex írt egy rövid SMS-t, de a lényeg benne volt.
"Honnan tudtad? ;) "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése