A szomszédok

Másnap este már mindenki izgatottan várta a szomszéd családot. Anyáék kitakarították a házat ( ami igazából tök tiszta volt), mi pedig rendbe tettük a kertet.
Mikor megszólalt a csengő, egyszerre hárman rohantunk ajtót nyitni. Közben természetesen sikerült párszor elesnünk. Jellemző....
Végül, engedtük, hogy Sam nyisson ajtót. Az ajtó előtt azonban csak 3 gyerek állt.
- Sziasztok! - köszönt rögtön a legnagyobb lány. - A szüleink még dolgoznak, de majd jönnek ők is.
- Sziasztok! - mondtuk kórusban.  - Gyertek be!
Miután a szüleinkkel is találkoztak, Anyáék kiküldtek minket a kertbe, hogy legyünk el egy kicsit. Sam azonban bent maradt velük.
A kertben leültem a hintára, és nagyot sóhajtottam. Beszélgetnem kellene, de nem vagyok túl beszédes.... A két lány közben mellettem állt. A nagyobbik leült mellém, a másik hintára, és rám mosolygott.
- Szia! Sophie Sobrado vagyok.
- Szia!  - nyögtem ki nagy nehezen. - Én Amanda Parker.
- Ő pedig a húgom. - mutatott a fiatalabb lányra, aki éppen előttünk állt.
- Esther vagyok. - mutatkozott be a lány.
- Szép neved van, nekem tetszik. - vallottam be.
- Köszi. A tiéd is szép.
- Nektek egyébként nagyon jó nevetek van. Olyan, mintha külföldiek lennétek.
- Olaszok vagyunk. - közölték mosolyogva.
- Így már érthető.

Sophie

Esther

Közben a két fiú is odaért hozzánk. Matt is bemutatkozott a lányoknak. Sophie-ék tesója ekkor felém fordult.
- Szia! A nevem Chris.
- Szia, én Amanda vagyok.

Chris

Ekkor a szüleink szóltak, hogy mehetünk vacsorázni, mert megjöttek a szülők is.  A konyhában gyorsan bemutatkoztunk a szüleiknek, és utána megvacsoráztunk. A szülők jól elvoltak, ezért mi felmentünk az emeletre. Esther Sam-mel játszott, Matt és Chris a játékgéppel szórakoztak. Sophie és én bementünk a szobámba, és kiálltunk az erkélyre. Sophie hirtelen felém fordult.
- Tudod, jó, hogy ide költöztetek. A környéken te vagy az egyetlen velem egykorú lány.
- Én nem akartam elköltözni.  -vallottam be. - DE, aztán rájöttem, hogy jó lesz itt.
- Tudod, Amanda, nem olyan rossz itt. A környék szép, az iskola jó, a többiek viszonylag kedvesek.
- Az jó.... - mondtam, és nem kerülte el a figyelmemet, hogy megjegyezte a nevem.
- Sophie, Esther, Chris! Indulunk!  -hallatszott lentről.
- Mennem kell, szia! - mondta Sophie.
- Szia!
Lekísértem őt az ajtóhoz. Ott aztán elbúcsúztam a tesóitól is, aztán megöleltem Sophie-t. ( Hihetetlen, csak pár órája ismerem, de máris összebarátkoztunk.)
Miután elmentek, felmentem a szobámba, és gyorsan ágyba bújtam.
Ez egy jó nap volt!

A költözés

Igazuk volt. Hiába mondtam bármit, hiába sírtam, elköltöztünk. Egyik nap arra jöttem haza, hogy a szobámban dobozok vannak, és minden el van pakolva. Ne már, ezek szerint bepakolták az összes cuccom, nélkülem!!!
- Egy szót se....  -mondta Anya a hátam mögül.
- Rendben. - morogtam. Most már úgyis mindegy. Elköltözünk... hát, legyen!!!
Pár nap múlva jött a költöztető autó ( ha így hívják), és elvitte a cuccainkat az új házba. A szüleim egy nappal utána elmentek, hogy berendezzék a házat. Ezért minket elvittek a nagyszüleinkhez.
Állati jó ott lenni, csak az a gond, hogyha elköltözünk, akkor kb. havonta egyszer látogathatjuk meg őket. Kár...
A 3 nap, ameddig ott lehettünk, gyorsan elszaladt. A szüleink is visszaértek. Mondjuk, nem tudom, hogyan rendeztek be 3 nap alatt egy emeletes házat, de ők mindig is különleges dolgokat csináltak.
- Holnap indulunk! - közölték, mikor hazaértek. Másnap valóban elindultunk. A nagyszülők sokáig integettek utánunk, én pedig a szokásos 'nem hiszem el, itt van a világvége' hangulatú arcommal néztem ki a kocsiablakon.
Órákat utaztunk, közben hallgattuk a szörnyűbbnél szörnyűbb zenéket a rádióban. Mikor végre valahára megérkeztünk, már zúgott a fejem.
- Nézzétek! - kiáltotta apukám. Kelletlenül odafordítottam a fejem, és hirtelen teljesen megfeledkeztem arról, hogy nem is akartam költözni. A világ (szerintem) legszebb háza előtt álltunk.

Az új házunk

- Ez....   -kerestem a szavakat, de nem ment.
- Na? Mit mondtunk? - néztek rám jelentőségteljesen a többiek.
- Igazatok volt.  - ismertem be.
- Még nem láttátok a szobáitokat.-mondta Anya. Bevittek minket a házba, és felmentünk az emeletre.
- Sam még picike, de azért neki is van saját szobája. -  mondta Apa, és bevezetett minket Sam hálószobájába. Tiszta sárga volt, és látszott, hogy egy gyerek fog benne aludni.

Sam szobája

- Ez az enyém? - ámuldozott Sam.
- Igen Sammie, a tiéd. - mosolyogtak a szüleink. - Megfelel?
- Igen,igen,igen! - ugrált.
- Örülünk. Akarod megnézni a többiek szobáját vagy itt maradsz?
- Megyek én is. Kíváncsi vagyok.  - mondta Sam, és tovább indultunk. A következő 'megálló' Matt szobája volt. Kék volt, és olyan cuccok voltak benne.... Most komolyan, minek egy 14 éves fiúnak egy játéktermi gép???

Matt szobája

- Hoppá! - közölte Matt. Ő így fejezte ki, ha valami nagyon tetszik neki.
- Igen, ez tényleg jó! - mondtam. - De minek neki játékgép?
- Sam is kapott egy csomó új játékot, most nekem miért ne lehetne játékgépem? - tudakolta Matt.
- Igen, de azért egy játékgép annyiba kerül, mint Sam játékai összesen.
- Gyerekek, hagyjátok abba! - szólt ránk Apa. - Mi így láttuk jónak, Matt kapott egy játékgépet, kész.
- Ha nektek ez a jó... - motyogtam magamban.
- Amanda, te meg fejezd be a mindenféle grimaszolást, és nézd meg talán a saját szobádat!
- Hát...jó. - mondtam unottan, és elindultam. A szüleim egy ajtóra mutattak. Mi van? A szobám talán annyira ronda, hogy be se akarnak oda menni? Remek....
Lassan kinyitottam az ajtót, és szembe találtam magam egy vörös szobával. ( A vörös a kedvenc színem. Talán a hajam miatt, de nem tudom biztosan...)

A szobám

És.... ezt el sem hiszem!!! Saját erkélyem van! Ez az!
Egyszerűen nem bírtam megszólalni. Le vagyok nyűgözve.
- Na, kicsim, megfelel? - kérdezte óvatosan Anya. - Tudjuk, hogy neked ez különösen nehéz, mert visszahúzódó vagy. De, mi itt próbáltunk neked egy olyan szobát kialakítani, amely csak a tiéd, és...... mindig azt mondtad, hogy piros szobát szeretnél.
Itt elcsuklott a hangja. Erre odafutottam hozzájuk, és megöleltem mindkettőjüket. Apát és Anyát. És, sírni kezdtem.
- Nagyon utálatos voltam! - zokogtam.  - Mindig csak duzzogtam, hogy nem akarok költözni. De nem kellett volna. Ez tökéletes..... És, itt talán lesz valaki, aki megjegyzi a nevemet.
- Hát... azt garantáljuk. - néztek össze, miközben én már a tesóimat ölelgettem.
- Hogyhogy? - kérdeztem a tesóimmal teljesen egyszerre.
- Világos, megfenyegettétek a környéken lakókat. - nevetett Matt.
- Igen, pontosan. - bólogatott Apa.
- Nem, igazából csak meghívtuk vacsorára a szomszéd családot. Nagyon kedvesek. Két lányuk van, és egy fiuk.
- A fenébe! - motyogta Matt.
- Az idősebb lány annyi idős, mint te, Amanda. - folytatta Anya. - És a tesói ikrek. 14 évesek, úgyhogy Matt, te se leszel egyedül.
- Aha, akkor jó.
- Sam, te se aggódj, pár utcányira lakik egy nagyon kedves család. Nekik is van egy kisfiuk. Te sem leszel egyedül.
- Mikor jönnek vacsorára? - érdeklődtem.
- Holnap. Most azonban, azt a kevés dolgot, amit hoztunk, pakoljátok ki légy szíves.
Mindenki fogta magát, és elindult a csomagokért. Körülbelül, félóra alatt mindent kipakoltunk.
- Ami, ezt nézd meg! - kiáltott egyszer csak Sam. - Állj ki az erkélyedre!
Kinyitottam az ajtót, ami az erkélyre vezet, és lenéztem. Egy gyönyörű kert volt az erkély alatt.

A kert

-Azta! - kiáltottam.  -Várj, lemegyek én is!
Lerohantam, és alaposan szemügyre vettük a kertet. A nap további részében kint labdáztunk, fogócskáztunk ( néha gyereknek is kell lenni.... :) ) , vagy löktük Sam-et a hintán. Igazán jó nap volt!

A családom

A tesóim persze örülnek. Ők mindent imádnak, ami új. Jellemző.... Csak én vagyok ilyen őrült????
Két tesóm van. Két öcsém. Egyedüli lányként a családban ez nem szerencsés. Mondjuk be sem mutatkoztam....
Egy szerencsétlen 16 éves lány. Üdv mindenkinek!
A nevem Amanda, bár igazából hívhatnának bárhogy, mert eddig a családomon kívül még senki sem jegyezte meg a nevem.

Én

Nem vagyok túl szép, bár a szüleim annak tartanak ( mint minden szülő a saját gyerekét), úgyhogy az nem számít. Mindegy....
Az idősebb tesóm 14 éves, okos, csak egy kicsit önfejű, és néha nagyon begurul, és ordítozni kezd. Egyébként, kedves csak egy kissé forrófejű. A neve Matt Parker ( ja, igen, a vezetéknevem Parker).

Matt

Van még egy öcsém, de ő még nagyon kicsi. Csak 4 éves. Ő eszméletlenül cuki, csak kicsit akaratos. Ha azt mondod neki, hogy nem szabad, reflexből válaszol, hogy de igen! Az ő neve Sam.

Sam

A szüleim mindketten tanítanak egy egyetemen. Matekot, és fizikát......
Na, mindegy.
Mikor megtudtuk, hogy költözünk, a tesóim visítva ujjongtak, én pedig felugrottam, és tiltakozni kezdtem.
- Kizárt, hogy elköltözöm! - ordítottam. ( Ha akarok, tudok ordítani, de ez elég ritkán fordul elő....)
- Amanda, fékezd magad! - szólt rám az apukám.
- Inkább örülnél a lehetőségnek.... Új emberek, új élmények. - mondta a bölcsességeit anyukám. Azonban nem érdekelt.
- Nem akarok elmenni, értitek? Nem akarok elköltözni! Én itt élek, mióta megszülettem. És, tudjátok, hogy rosszul bírom az új helyzeteket.
- Igen, épp ezért kell ezen változtatni. Azt sem tudod, hogy hová megyünk...
- Hová?
- Los Angeles-be. - jelentette be az apukám, én pedig azt hittem, hogy rosszul hallok.
- Ez az, híresek leszünk!  - tombolt Sam. 4 éves, de híres akar lenni....
- Nem Hollywood-ba, te őrült!  -nevetett Matt.
- Fantasztikus.... - motyogtam. - Én is öntelt, hollywood-i lány legyek? Kösz, nem!
Elindultam a szobámba, és bevágtam az ajtót. A szüleim utánam kiabáltak.
- Ha hisztizel, ha nem, akkor is költözünk!
- Majd meglátjuk! - suttogtam magamnak.

Nem. Nem!!! NEM!!!

NEM LEHET, EZ NEM TÖRTÉNHET MEG!!!!!! Nem hiszem el, enélkül is elég szerencsétlen vagyok. Unalmas vagyok, teljesen átlagos, unalmasan stréber, félénk, és folyton álmodozó... Nehezen illeszkedem be az új közösségbe... Erre a szüleim kitalálták, hogy költözzünk el! Hajrá, remek, szuper.....Isteni....Miért pont velem történik mindez??? Kiszakítanak a jól megszokott suliból, a tanároktól ( jó, ezt nem bánom...) , és az osztálytársaimtól is. Elvisznek a jól megszokott városból is, hogy vidékre (Los Angeles vidéknek számít?) költözzünk. Új gimi, új tanárok, új osztálytársak.....Segítség, leblokkoltam!!!!!!
Mi lesz velem????