2013. június 27., csütörtök

A szomszédok

Másnap este már mindenki izgatottan várta a szomszéd családot. Anyáék kitakarították a házat ( ami igazából tök tiszta volt), mi pedig rendbe tettük a kertet.
Mikor megszólalt a csengő, egyszerre hárman rohantunk ajtót nyitni. Közben természetesen sikerült párszor elesnünk. Jellemző....
Végül, engedtük, hogy Sam nyisson ajtót. Az ajtó előtt azonban csak 3 gyerek állt.
- Sziasztok! - köszönt rögtön a legnagyobb lány. - A szüleink még dolgoznak, de majd jönnek ők is.
- Sziasztok! - mondtuk kórusban.  - Gyertek be!
Miután a szüleinkkel is találkoztak, Anyáék kiküldtek minket a kertbe, hogy legyünk el egy kicsit. Sam azonban bent maradt velük.
A kertben leültem a hintára, és nagyot sóhajtottam. Beszélgetnem kellene, de nem vagyok túl beszédes.... A két lány közben mellettem állt. A nagyobbik leült mellém, a másik hintára, és rám mosolygott.
- Szia! Sophie Sobrado vagyok.
- Szia!  - nyögtem ki nagy nehezen. - Én Amanda Parker.
- Ő pedig a húgom. - mutatott a fiatalabb lányra, aki éppen előttünk állt.
- Esther vagyok. - mutatkozott be a lány.
- Szép neved van, nekem tetszik. - vallottam be.
- Köszi. A tiéd is szép.
- Nektek egyébként nagyon jó nevetek van. Olyan, mintha külföldiek lennétek.
- Olaszok vagyunk. - közölték mosolyogva.
- Így már érthető.
Sophie

Esther

Közben a két fiú is odaért hozzánk. Matt is bemutatkozott a lányoknak. Sophie-ék tesója ekkor felém fordult.
- Szia! A nevem Chris.
- Szia, én Amanda vagyok.
Chris


Ekkor a szüleink szóltak, hogy mehetünk vacsorázni, mert megjöttek a szülők is.  A konyhában gyorsan bemutatkoztunk a szüleiknek, és utána megvacsoráztunk. A szülők jól elvoltak, ezért mi felmentünk az emeletre. Esther Sam-mel játszott, Matt és Chris a játékgéppel szórakoztak. Sophie és én bementünk a szobámba, és kiálltunk az erkélyre. Sophie hirtelen felém fordult.
- Tudod, jó, hogy ide költöztetek. A környéken te vagy az egyetlen velem egykorú lány.
- Én nem akartam elköltözni.  -vallottam be. - DE, aztán rájöttem, hogy jó lesz itt.
- Tudod, Amanda, nem olyan rossz itt. A környék szép, az iskola jó, a többiek viszonylag kedvesek.
- Az jó.... - mondtam, és nem kerülte el a figyelmemet, hogy megjegyezte a nevem.
- Sophie, Esther, Chris! Indulunk!  -hallatszott lentről.
- Mennem kell, szia! - mondta Sophie.
- Szia!
Lekísértem őt az ajtóhoz. Ott aztán elbúcsúztam a tesóitól is, aztán megöleltem Sophie-t. ( Hihetetlen, csak pár órája ismerem, de máris összebarátkoztunk.)
Miután elmentek, felmentem a szobámba, és gyorsan ágyba bújtam.
Ez egy jó nap volt!








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése