2013. július 6., szombat

A suli

- Anya! - ordítottam ahogy a torkomon kifért.- Gyere egy kicsit!
- Igen, mi az? - lépett mellém pár pillanat múlva.
- Csak azon gondolkodtam, hogy hova fogok suliba járni. Augusztus vége van, és még mindig nem mondtátok el.
- Emiatt ne aggódj. Már be vagy íratva.
- Komolyan? Ez azért eléggé nem fair. Azt se tudom, hogy hova fogok menni, de már beírattatok.
- Nyugi. Egy osztályba fogsz járni Sophie-val.
- Akkor megnyugodtam. - sóhajtottam fel. Sophie és én annyira jóban vagyunk, hogy ha ő ott van valahol, akkor már nem is izgulok, hogy mi lesz. Barátnők lettünk.
Pár nap múlva elkezdődött a tanév. Gyorsan felöltöztem, aztán idegesen felkaptam egy kistáskát, amibe már beraktam egy tollat és egy füzetet.
- Sziasztok! - kiáltottam vissza. - Matt, te pedig igyekezz!
- Szia! És, inkább menjél, én majd beérek, nyugi! - kiabált vissza Matt. Külön suliba fogunk járni, mert ő még csak általános iskolás.
Végigmentem a kerten, majd kiléptem az utcára és egy nagyot sóhajtottam.
- Hajrá! Ne legyél nyuszi! - suttogtam magamnak, és elindultam. Pár lépés után valaki megrántotta a vállamat, és befogta a szememet.
- ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! - sikítottam.
- Jesszusom, nyugi! Nem mondtad, hogy ilyen félős vagy!  - nevetett egy jól ismert hang, majd elengedte a szememet, és a vállamat. Megfordultam, és félig mérgesen, félig nevetve néztem az előttem álló lányra.
- Sophia Sobrado, ha még egyszer így rám törsz, többet nem állok szóba veled!
- Jól van nyuszilány! - nevetett.  -Na, menjünk!
Elindultunk, és körülbelül 10 perc alatt a suli elé értünk. Sophie ekkor elém állt, és meghajolt.
- Bemutatom neked a borzasztóan fantasztikus iskolánkat, a Los Angeles High School-t. - vihogott.
- Fantáziadús neve van. - jegyeztem meg.
- Az.-  értett egyet. A suli elég nagy épület volt, és elég öreg. Ja, és furán nézett ki.
A suli
Bementünk a kapun, és portán Sophie felmutatta a névkártyáját. Ezután a portás felém fordult.
- Kérem a névkártyát!
- Nekem nincs, vagyis nem mondták, hogy kell, azaz.... - dadogtam összevissza. Fantasztikus, Amanda Parker már bemutatkozott az új iskolájában, egy értelmes mondatot nem bír kinyögni.
- Új lány.... - súgta Sophie a portásnak.
- Ja, hogy új a kicsike! DE, akkor miért nem szól? - kiabált rám a portás. - Tűnjön az irodába! Majd ott elintézik magát!
Én teljesen elsápadtam. Mit kell rajtam elintézni? Ráadásul, a portás ordítása miatt, az összes gyerek, aki a folyosón volt, felém fordult. Mikor végigmértek, mindenki elkezdett suttogni.
- Ez kész.... - suttogtam magamnak. Sophie megragadta a karomat, és felvonszolt az irodába. Miután ott is előadtam a szerencsétlen dadogásomat, elmagyarázta a titkárnőnek, hogy kellene nekem egy névkártya. A titkárnő gyorsan felírta az adataimat, és közölte, hogy akkor menjek vissza a portára, hogy lefényképezzenek.
A portán azonban közölték, hogy elromlott a fényképezőgép, ezért küldjek inkább egy képet magamról. Remek, miért is működne bármi is?
Ezek után végighallgattuk a borzasztó hosszú, és unalmas évnyitót, aztán felküldtek minket a terembe. Én Sophie mellé ültem.....volna. Azonban egy másik lány szúrós szemmel rám nézett, aztán odalépett mellém, és szigorúan végigmért.
- Ez az én helyem!
Jesszusom, ma mindenkinek velem van baja???? Ne már...












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése