Új ismerősök

A lány továbbra is szúrósan nézett rám.
- Hajlandó vagy felállni vagy rántsalak le onnan? - kérdezte ellenségesen, mire én teljesen lefagytam. Csendben felálltam, és már éppen arra készültem, hogy zokogva kirohanok a teremből, mikor Sophie megragadta a karomat.
- Hová mész?
- Elülök innen. - suttogtam neki. - Nem tudom ki ez a lány, de nem szeretné, hogy itt üljek.
Sophie ekkor a mellettem álló lányra nézett, és a következő pillanatban a lány nyakába borult.
- Hé, rengetegszer írtam neked, de nem is válaszoltál! - nevetett rá az ismeretlen lányra. - Annyira örülök, hogy mégsem költöztetek el!
- Bocsánat, de tudod a szüleim nem szeretik, ha a számítógép előtt ülök. Meg persze, rengeteg volt a tábor. - magyarázkodott a lány, majd rám mutatott. - Egyébként, ő kicsoda?
- Új lány. Egyénként, szomszédok vagyunk, és nagyon kedves. Igaz, elég ijedős! - nevetett fel Sophie.
- Kösz.... - szóltam bele a beszélgetésbe. - Te is megijednél, ha valaki hátulról befogja a szemed, és lefog.
- Én ugyan nem! - nevetett továbbra is Sophie.  - Én mindenkivel ezt csinálom, szóval ettől én nem ijedek meg.
- Én se. - szólt közbe az ismeretlen lány. - Nem vagyok félős. Egyébként, ahogy elnézem, látszik, hogy barátok vagytok.
- Aha. - bólintott Sophie, majd mindkettőnket átölelt. - DE nyugi, megígértem neked, hogy mindig barátok leszünk. Különben is, lehetünk hárman is 'örök barátnők'.
- Miről van szó? - kérdeztem, mikor végre elengedett.
- Először is, ismerkedjetek össze, aztán elmondom. - mondta Sophie. Az ismeretlen lány kezet fogott velem, és egy picit rám mosolygott.
- Alexandra Green vagyok, és ne haragudj, amiért ilyen goromba voltam veled. Szólíts Alex-nek, nyugodtan.
- Amanda Parker. - mosolyogtam vissza. - Te se haragudj, nem tudtam, hogy te vagy Sophie legjobb barátnője. Sose mesélt rólad.
- Igen, mert haragudott rám. - sóhajtott egy nagyot. Eközben én alaposan szemügyre vettem. Megállapítottam, hogy alacsonyabb, mint Sophie, sőt még nálam is egy kicsivel. Vállig érő, barna haja van, és nagy barna szeme. Csinos lány, csak egy kicsit harcias.

Alexandra Green

- Miért is haragudott rád? - kérdeztem, miután mindezt megállapítottam magamban.
- A szüleim azt akarták, hogy elköltözzünk. Azonban nem volt biztos, hogy sikerül házat találni, ezért még a nyár elején se tudtam, hogy megyek-e vagy maradok. Sophie persze reménykedett, hogy maradok. A nyáron rengeteg e-mailt írt, hogy akkor mi lesz, de a szüleim nagyon szigorúak, és még nyáron se engedtek gépezni. Ezért nem válaszoltam neki, amitől ő persze nagyon mérges lett.
- Persze, mert azt hittem, hogy azért nem írsz, mert költöztök, és máris új barátaid vannak, ezért hanyagolsz engem, és el is vagyok felejtve. - motyogta Sophie.
- Bocsi, én akartam írni. - sajnálkozott Alex.
- Jól van, semmi baj. Túléltük. - mosolyodott el Sophie, majd megölelték egymást. Én közben csak néztem, és ácsorogtam. Sophie ekkor felém fordult. - Ja, igen. Mi ketten megfogadtuk, hogy örökké barátnők leszünk. Mivel már én összebarátkoztam veled, szerintem Alex-szel is jól kijönnétek. Te is lehetsz 'forever LB', tudod, mint a filmekben. - nevetett.
- Én nagyon szívesen, hiszen eddig úgyse voltak barátaim. - mondtam, majd Alex-hez fordultam.  -Alex, nem fogom elvenni tőled Sophie-t. Attól, hogy szomszédok vagyunk, még nem leszek jobb barátnője, mint te.
- Oké. - mosolygott Alex, és megölelt. Azt hiszem, összebarátkoztunk. Sophie ezután gyorsan megkérte Alex-et, hogy kivételesen üljön máshová, mert én nagyon félénk vagyok, és nem akarja, hogy elájuljak a félelemtől. Kösz szépen.... :)
A délelőtt gyorsan eltelt. Az ebédlőben hárman ültünk le egy picike asztalhoz, amikor hirtelen mellénk állt két fiú, és egy lány. Az egyik fiú egyenesen rám nézett, mire én persze azonnal beparáztam. Mit akarnak?
- Helló új lány! - mondta, és kinyújtotta a kezét. Én bizonytalanul megfogtam, mire a két fiút elkapta a röhögőgörcs.
- Tényleg igaz, amit róla mondanak. Félős, akár egy nyuszi.
- Nem baj. - mondta a másik, aki még mindig a kezemet fogta. - A nevem Robert, kis nyuszilány, de mindenki csak Rob-nak hív. Remélem, annyira nem vagy félős, hogy bemutatkozz.

Robert

- Amanda. - mondtam halkan. - És, igen, félős vagyok.
- Vettük észre. - nevetett a másik fiú. - Én Nick vagyok. És, nem eszünk embert, úgyhogy talán kicsit hangosabban is beszélhetnél.

Nick

- Jó, rendben. - mondtam egy picit hangosabban. A fiúk még mindig nevettek. Rob ekkor megfogta az addig csendben álló lány kezét, és elmosolyodott.
- Ő a barátnőm.
- Jessica Hoodson. - mosolygott a szőke lány.

Jessica

- Szia! - mosolyogtam vissza. - Mázlid van, Rob nagyon vicces fiú lehet.
- Az. - értett egyet. - Borzasztó vicces, és ráadásul kedves is.
- Én sem panaszkodhatok rád. - nevetett Rob. - Általában rengeteget beszél, és imád viccelődni.
- Azért nekem sincs rossz dolgom. -csatlakozott Nick. - Beckie sem túl csendes.
Álljon meg a menet! Beckie? Az kicsoda?
- Igen, látszik, hogy Jessie legjobb barátnője. - mondta Rob. Aha, akkor Beckie Nick barátnője, és Jessie legjobb barátja. - Beckie és Jessie remekül kiegészítik egymást.
- Tényleg, hol van? - fordult Nick Jessie-hez. - Ma nem jött suliba.
- Ja, még nyaralnak. Csak a jövő héten fog jönni.
- Kár..... - ismerte be Nick. -Na, mindegy.
Ekkor Rob felém fordult.
- Örülök, hogy megismertünk, nyuszilány. Legyél bátrabb, mert nem vagy annyira béna, mint gondolod! Na, menjünk! - mondta, azzal egy pillanat alatt leléptek. Én csendben visszaültem, és ránéztem Sophie-ékra. Ők tátott szájjal néztek.
- Mi van? - kérdeztem.
- Ők a 'menő társaság' a suliban. - mondta Alex. - Eddig még senkihez sem szóltak hozzá. Pláne nem egy új lányhoz.
- Igen, nem is értem, mi történt. - rázta meg a fejét Sophie.
- Én sem. Nem vagyok túl népszerű típusú lány. - szóltam közbe.
- Jó, majd meglátjuk. Lehet, hogy új barátokat szereztél. Nem csak magadnak, de nekünk is. - motyogott Sophie. Utána Alex-szel arról kezdtek beszélni, hogy ki nem volt suliban és miért. Megtudtam, hogy ez a Beckie nevű lány nagyon okos, ő a legjobb töriből, és Alex után a második legjobb az osztályban. Alex ezek szerint nagyon okos.
Beckie-n kívül még egy Adam nevű fiú is hiányzik, de állítólag ő is nyaral, csak ő még 2 hétig.
Az ebéd végén hazaindultunk. Alex hamar elszakadt tőlünk, mert ő busszal jár suliba. Sophie-val ketten mentünk végig az utcán. Mikor a kapunk elé értünk, Sophie megölelt, és kedvesen megpaskolta a fejemet.
- Örülök, hogy nem paráztál be. El ne felejts holnap egy képet hozni a névkártyához, különben úgy kirúgnak, mint a pinty. Itt a névkártya az egyetlen, amit még a portás is komolyan vesz. Na, menj aludni, mert látszik, hogy fáradt vagy! Alex pedig nagyon kedves, nehogy már félj tőle. Kicsit néha határozott, és túl szigorú, de nagyon kedves. Na, jó éjt! - mondta, és ezzel elengedett, és hazaszaladt.
Lassan betámolyogtam a házba, majd gyorsan megfürödtem, és rohantam vacsorázni. A szüleim már vártak.
- Na, hogy telt az első napod?
- Lett egy új barátnőm, úgy hívják, hogy Alex. Kell holnapra egy fénykép a névkártyához, és a menők hozzám szóltak. Van 2 fiú, és 2 lány, de az egyik még nyaral. Ők egymással járnak. Az egyik lány kedves, Jessie-nek hívják. A két fiú nagyon humoros, az egyik Rob, a másik Nick. - hadartam.
- Örülünk, hogy jól érezted magad. - bólogatott Apa, aki ezek szerint kb. a hadarásomnak csak az elejét értette. Nem csoda....
Vacsora után rohantam lefeküdni. Bebújtam az ágyba, és széles mosollyal az arcomon, azonnal elaludtam.