Először is utólagosan szeretnék mindenkinek boldog Szent Istvánt kívánni! :D Remélem jól telt meg családdal voltatok, stb.
Arra jutottam, hogy szeptemberig be kellene fejezni ezt a történetet, mert az egyetem mellett pláne nem lesz időm rá. De ne aggódjatok, nem csapom össze. Illetve, tervezem Amanda egyetemi verzióját is, úgyhogy ha megvalósítom valamikor, akkor még igen sok bonyodalmat olvashattok drága vörös hajú főhősünkről. Esetleg némi csavarral.
A most következő rész címét Cascada-Everytime we touch című dalának egy sora ihlette. A dal többi részének nincs köze a részhez, de remélem, a végére világos lesz, miért ezt választottam címnek.
Jó olvasást!
Nagyon boldog voltam, hogy Lottie eljött. Abszolút nem számítottam rá. Gondolkodtam, hogy vajon mi vehette rá mégis. Lottie azonban megelőzött, ugyanis csendesen csak ennyit súgott a fülembe.
- Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem. - ölelt magához, majd elengedett. Ideges mosollyal megsimította a haját. - Gyerünk!
Ezzel határozottan megindult a kis társaság felé, akik eddig alig leplezett kíváncsisággal figyelték a jelenetet. A többség nem hallott Lottie-ról, páran azonban (Emma és Hayley) hallották a történetet. És persze ott volt Adam, akinek elég volt egy pillantást vetni az arcára. Szegénynek az arcán őszinte döbbenet és egy adag félelem látszott. Ha filmet kellene forgatnom és lenne benne egy jelenet, ahol az egyik szereplő szellemet lát, pont ilyen arcot várnék el tőle.
Lottie ekkor kiszakított a bambulásomból, ugyanis egy félmosollyal az arcán hátrafordult, majd felvonta a szemöldökét, mintegy "Nem jössz?" jelzésként. Én észbe kaptam, majd gyorsan utána tipegtem. A harmadik lépés után megbotlottam és el is estem volna, ha nem kap el a szintén arra igyekvő Cecy.
- Köszi. - mondtam ijedten, majd tovább indultam. Cecy azonban elkapta a karomat.
- Adam is ott van, úgyhogy nem hiszem, hogy jó ötlet odamenned, úgyis csak sértődés lesz a vé... - ekkor azonban torkára forrt a szó. Lottie megint hátranézett, ezúttal Cecy-re is rámosolygott. A lány megnémult a váratlantól. Tátott szájjal nézte, ahogy Lottie után indulok, és közben tehetetlenül széttárom a kezem, mondván "Nekem ehhez semmi közöm". Utolértem Lottie-t és együtt léptünk oda a társasághoz. Alex és Sophie Pete-et méregették összehúzott szemekkel, de a visszatérésemre ők is ránk néztek. Pete egyenesen felénk bámult. Emma arcán látszott, hogy nagyon gondolkodik, de szerintem még nem esett le neki a dolog. Hayley azonban tökéletesen tisztában volt a helyzettel, a döbbenet és a harag keverékével nézte a kettősünket.
Lottie előrébb lépett a még mindig dermedten álló Adam felé, majd mosolyogva körbenézett. Egy fojtott vigyorral nyugtázta a hatást, majd Adam-hez fordult.
- Gratulálok! - mondta halkan, ám a beállt csendben ez is tökéletesen érthető volt. Adam pár pillanatig nem reagált, majd mikor rájött, hogy mindenki őt nézi, összeszedte magát.
- Miért pont most? - szegezte Lottie-nak a kérdést.
- Valaki ráébresztett arra, hogy gyáván viselkedtem. Igaza volt abban, hogy nem az a megoldás, hogy magam mögött mindent felégetek. Nem futhatok el a múltam elől, miatta tartok ott, ahol. - magyarázta Lottie, nekem meg könny szökött a szemembe. MIATTAM jött vissza. - Megértem, ha azt mondod, továbbléptél és látni sem akarsz, de szeretném, hogy tudd. Azért vagyok itt, mert szeretném megadni neked azt az esélyt, amit 3 évvel ezelőtt nem adtam meg neked. Az esélyt, hogy az életem része legyél.
Adam ismét lefagyott, a lányok pedig eddig bírtak csendben maradni.
- Ez mind szép és jó. - kezdte Alex. - Meg nagyon szép ez a nagy monológ, amit Hayley biztosan giccsnek nevezne. - bökött Hayley felé, aki azonban még mindig csak állt és nézett. - De szeretnénk tudni, hogy ki vagy egyáltalán?
Lottie halkan felnevetett, majd rám kacsintott.
- Azt vártam, hogy te mutatsz be a barátnőidnek, de ha nem, ám legyen. Nagylány vagyok, megoldom. - mondta, majd a lányokhoz fordult. - A nevem Charlotte Morrison és Adam egy régi barátja vagyok.
Ebben a pillanatban elszabadult a pokol, ugyanis Emma-nak leesett, hogy ki ez a lány. Percekig azt hajtogatta, hogy 'Te jó ég!' miközben a vállamat rázta. Pete egy idő után leszedte rólam, de Emma még mindig sokkos állapotban volt.
- Tudtam, hogy megtalálod, de ne haragudj, ez nagyon váratlan volt, nekem erre innom kell. - motyogta, majd Sophie kérdő tekintetét látva helyesbített. - Vizet.
Eközben Hayley félrehívott engem.
- Nem hittem volna, hogy sikerül, de mindig ilyenkor szembesülök azzal, hogy az élet is szeret naaaagy giccses filmeket rendezni, ezért sikerülnek az ilyesmik. - fintorgott. - Meg persze ez, hogy idehozod az utolsó pillanatban. Zseniális fogás, de megint kaparnom kell a falat, hogy mennyire drámai megoldás ez is. Miért nem lehetett máskor?
- Tudod Hay... - kezdtem. - Kivételesen nem én voltam. Mikor elköszöntem tőle Mesa-ban, azt mondta, hogy a világért sem jönne el. Nem tudom, hogy pontosan miért gondolta meg magát, de itt van.
- Hát jó. - sóhajtott. - Egyébként Ami!
- Igen?
- Szép volt. - vigyorodott el, majd egy gyors hajborzolás után mehettem vissza a többiekhez.
Cecy ekkor ért oda.
- Lottie? - dadogta.
- Szia Cecy! Hogy megnőttél! És milyen szép vagy! - üdvözölte a lányt Lottie, aki a bátyjához hasonlóan minden bizonnyal azt hitte, hogy álmodik. Alex és Sophie eközben csatlakoztak hozzám és Hayley-hez, majd a vizet vedelő Emma és Pete is mellénk álltak.
- Elmondanád, hogy mi folyik itt? - érdeklődött Alex.
- Persze, de előbb látni akarom, hogy mi fog történni velük. Meg a családunk is vár.
- Jó, akkor majd este vagy valami, de tudnom kell.
- Rendben van. - mondtam.
- Röviden annyi, hogy a csaj Adam majdnem ex-barátnője. - vázolta Hayley, mire mindenki felbolydult.
- Meséld el most! - könyörgött Sophie.
- Csitt! - emeltem fel a kezem. - Akció van.
Lottie ugyanis kedvesen Adam vállára tette a kezét, majd így szólt.
- Tudom, hogy most nem a legalkalmasabb, de beszélhetnék veled négyszemközt? Tartozom egy magyarázattal.
- Igen. - nyögte ki Adam, majd mikor eszébe jutott, hogy hatan bámulják őt plusz Lottie, összeszedte magát. - Most a családommal fogok ünnepelni, de amennyiben neked is jó, este találkozhatnánk.
- Tökéletes. - mosolygott Lottie. - Hatkor a parkban?
- Ott leszek. - nyelt nagyot Adam, majd Cecy kíséretében elindult a családjához. Lottie integetett, majd mikor Adam mamája abba az irányba nézett, harsányan elkiáltotta magát.
- Üdvözlöm Catherine, remélem jól van!
Én igazán kedvelem Adam mamáját, de azok alapján, amit Lottie mesélt arról, ahogyan elzavarta őt a házuktól, igazán megérdemelt annyit, hogy falfehér arccal, kidülledt szemekkel bámuljon a lányra, majd egy drámai mozdulattal elájuljon. A férje szerencsére elkapta, de így is azonnal köré gyűlt egy kisebb tömeg. A lányokkal ezt a pillanatot választottuk az indulásra.
- Este beszélünk. - köszöntünk el egymástól. Lottie ekkor ért oda hozzám.
- Még egyszer köszönöm. - mondta.
- Komolyan azóta töröm a fejem, ahogy megjelentél, de nem jövök rá. Hogyhogy mégis?
- Emlékszel az utolsó mondatodra? "Hozd helyre a saját hibádat." Nagyon megfogott az a mondat. Amúgy is rengeteget gondolkodtam a héten, amíg ott voltál, de a végső lökést ez adta meg. Úgyhogy fogtam Tommie-t, vonatra ültünk és ma reggel bekopogtam Jim ajtaján.
- Az autóoktató Jim-nél vagytok? - képedtem el.
- Igen. Benne feltétlenül megbízom. Olyan, mintha az apám lenne. Tommie most is ott van.
- Este vidd magaddal! - mondtam hirtelen. - Szerintem Adam-nek látnia kell.
- Én is így gondoltam. - bólintott. - De most megyek! Ebédet kell adnom neki. Jim bármennyire kedves, főzni nem nagyon tud.
- Menj csak! - öleltem át. - Sok sikert este!
- Köszönöm drága. - suttogta, majd elindult és hamarosan eltűnt az embertömegben. Én visszasétáltam a családomhoz, akik nem sokat észleltek az egészből, mert Sophie szüleivel beszélgettek.
*
(Este)
A nagy családi ünneplés után a lányokkal hatalmas Skype-olást rendeztünk. 1,5 órán keresztül beszélgettünk és latolgattuk a dolgokat. Mindenki egyetértett abban, hogy Lottie-nak jár egy esély, így reménykedtünk, hogy Adam is meg fogja érteni a lányt.
Én éppen az ágyamon olvastam, mikor SMS-em érkezett. Pete volt az.
"Szia, ne haragudj. Ki volt az a lány, aki ma megjelent?"
Nem igazán értettem, mi köze hozzá, de válaszoltam.
"Lottie Morrison-nak hívják, Adam majdnem exbarátnője."
"Értem. És most hogy állnak a dolgok szépfiúval? Még mindig örök harag?"
"Úgy nézem. :/"
"És akkor ezzel a csajjal helyettesít?"
"Nem hiszem. Lottie békülni akar. Nem kapcsolatot. Nem szerelmes Adam-be. Csak nagyon megbántotta régen, ezért van itt."
"Oh. Ebben az esetben... nem bánja, ha elkérem a számát tőled? ;)"
Döbbenten meredtem a képernyőre. Pete-nek tetszik Lottie? Persze, szép lány meg minden, de... atyám. Úgy érzem, lesz még itt bonyodalom rendesen.
