2014. augusztus 7., csütörtök

Egy kis bonyodalom

 Sziasztok!
Úgy alakult, hogy hazajöttünk egy picit előbb, ezért tudok írni. :) De ne örüljetek nagyon, mert szombaton megyünk vissza... :/
Addig is, itt az új rész!




A hazaindulás előtti napon békésen pakolgattam a szobámban. Muszáj bepakolni, mert holnap nem lesz rá idő. Csak a legszükségesebbeket hagytam elöl. Pizsama, fogkefe, fésű, holnapi ruha... ilyesmik.
Pakolás közben visszagondoltam karácsony napjára. A család természetesen teljesen megdöbbent, hogy ott látnak minket. (Ugyanis elmentünk hozzájuk... mégis rokonok vagyunk...)
Amelia néni kedvesen megölelt minket.
- Örülök, hogy itt vagytok! De hogyan... ?
- Nem lehetett átrakni a jegyet. - közölte Apa, miközben levettük a kabátokat, és bementünk a nappaliba.
- Értem. - bólogatott a nénikém. - De... hol laktok? A hotelek tele vannak és drágák is.
- Hát... Amanda talált egy szálláslehetőséget. - mosolygott Anya. - Felhívta a barátnőjét, Emma-t.
- Aki Pete húga. - közölte Matt. Amelia néninek tátva maradt a szája, de nem szólt semmit.
A nappaliban már ott ücsörgött mindenki. A sarokban ott állt a karácsonyfa, ami azonnal lekötötte Sam figyelmét.
- Ami, nézd! FA! - ujjongott.
A karácsonyfa

- Látom, ne ordíts... - csitítottam, de már késő volt. Mindenki felfigyelt ránk.
- Ti hogy kerültök ide? - álltak fel a nagyszüleim. - Jó, hogy jöttök. Más lett volna az ünnep nélkületek.
Mindenki örült nekünk, kérdezgettek. Egyedül egyvalaki állt az egyik sarokban duzzogva. Na ki? Lina.
- Helló! - léptem oda hozzá. - Mi a baj?
- Nem félsz, hogy bajod lesz? - gúnyolódott. - Most nincs itt Pete, hogy megvédjen.
- Nem, nincs. De nem félek tőled. Már nem. - mosolyogtam vissza.
- És miért nem?
- Mert... csak. - mondtam nagyon meggyőzően. Oké, ha megint elkap, féltem voltam. De ezt nem kell tudnia... :)
- Nagyon jó érveid vannak. Mit eszik rajtad Adam? Fogalmam sincs.
- Semmit leginkább, mert nem szokott megenni. - csillogtattam meg a remek humoromat. Lina nem értékelte.
- Haha... hagyd abba. Mellesleg, hogy kerültök ide? Nem úgy volt, hogy húztok haza?
- De, csak nem sikerült. Ezért most Pete családjánál lakunk. - vigyorogtam, mert tudtam, hogy felhúzza magát.
- MI? - ijedt meg. - Nem lehet. Hogy kerülné... ja, Emma. Így már értem.
- Vág az eszed.
- Az. Jut eszembe, miért vagy itt mellettem? Menj el!
Azzal ellökdösött maga mellől. Egész este egy szót se szólt hozzám. Semmit. El se köszönt.
Mikor idáig jutottam a gondolkodásban, kopogást hallottam.
- Bejöhetek? - kérdezte Pete.
- Aha, gyere, már végeztem.
Pete bejött a szobába, és leült mellém az ágyra.
- Szóval... holnap mentek?
- Aha, reggel indulunk.
- Mikor jöttök legközelebb? Időben szóljatok, ha szállás kell. - nevetett.
- Hát, nem sűrűn járunk ide. Ezután főképp nem. - grimaszoltam. - Szerintem jövő karácsony... leghamarabb. És, lehet, hogy én inkább el se jövök.
- De... a családod, Emma...
- Jó, tudom. De akkor is. Nem szívesen hallgatom, hogy utálnak. - néztem rá őszintén.
- Ezt megértem. De... láthatnád Emma-t. Meg engem.
- Téged?
- Miért, most nem? Olyan jól összebarátkoztunk...
- Ez igaz. - töprengtem. Hirtelen észrevettem, hogy Pete folyamatosan néz. - Pete, miért bámulsz?
- Ja, bocsánat. Tudod...
- Mit tudok? - álltam fel közben, hogy a sarokba rakjam a bőröndömet.
- Nagyon megkedveltelek ezalatt a pár nap alatt.
- Én is téged.
- Tudod, nem hittem, hogy Lina után ilyen gyorsan talpra állok. De... itt vagy te. Olyan kis boldog, és vidám és aranyos...
- Most tulajdonképpen mit próbálsz elmondani? - kérdeztem, miközben visszamentem mellé.
- Hogy megtetszettél nekem. És... szeretném, ha mi ketten... járnánk.
A döbbenettől hanyatt vetettem magam, csak nem számoltam azzal, hogy túl nagy a lendület, ezért lesodródtam az ágyról. Ott feküdtem a földön. Pete felém hajolt, és felemelt a földről. Átölelt, aztán elkezdett felém hajolni. Én meg elkezdtem félni.
- Meg se próbáld! - sziszegtem, miközben befogtam a száját.
- Miért ne?
- Mert barátom van. Foglalt vagyok! - visítottam, és valahogy kikecmeregtem a karjából. - Tudod, Adam Sacks... ismered! Hahó!!!
- Igen, tudom. De el se gondolkozol a lehetőségen?
- Milyen lehetőségen? Hogy megcsaljam?
- Van egy fiú, aki sokkal idősebb, mint te, és szeret téged. Gondold meg, nem mindennapi helyzet.
- Az biztosan nem.  - araszoltam az ajtó felé. - A barátnőm bátyja, aki az unokatesóm exe arra próbál rávenni, hogy csaljam meg a pasimat. Hú!
- Ha nem lenne Adam, akkor is nem-et mondanál? - kérdezte csendesen a fiú.
- Honnan tudjam? Amúgy szerintem akkor is. Nem is ismerlek. Pár napja találkoztunk először. Nem tudok rólad szinte semmit. Nem is tetszel. Haverok vagyunk.
- Értem. De most az egyszer... nem próbálnád meg...?
- Mit? Hogy megcsaljam Adam-et? Minden ember teljesen zizi ebben a városban? - kiabáltam. Pete elindult felém. Ebben a pillanatban lépéseket hallottam az ajtó előttről. - Emma, gyere be!
Emma nyitott be az ajtón.
- Miért ordítasz? - kérdezte.
- El kell tűnnöm innen! - suttogtam neki. - A bátyád 5 perce könyörög, hogy csókoljam meg!
- Mi van? - ijedt meg Emma. - Leviszlek a konyhába.
Azzal gyorsan eltűntünk onnan... Emma később magamra hagyott, hogy beszéljen a bátyjával. Addig is Liam mesélt a sulijáról. Untam, de inkább ez, mint Peter!
*
(Másnap reggel)
 
Végre, eljutottunk az indulásig! Már az előszobában álltunk, amikor eszembe jutott, hogy a szobában hagytam a mobilomat. Visszafutottam érte, és megint szembe találtam magam Pete-tel.
- Bocs. - mondtam, bementem a szobába, felkaptam a telót, és mentem vissza. Pete éppen elkapta a karomat, mielőtt odaértem volna a lépcsőhöz.
- Biztos semmi esélyem nálad?
- Biztos. A szerencsétlennek hagyd meg a szerencsétlen életét, oké? - mondtam, azzal kitéptem magam a karjából, és lementem. Gyors búcsúzkodás után, éppen kiléptem volna az ajtón, mikor megint előkerült. A kezembe nyomott egy papírt.
- Olvasd el a reptér felé menet! Jó utat! - mondta, azzal sarkon fordult, és bement a konyhába.
- Oké... - suttogtam, és elindultunk. Emma apukája elvitt minket a reptérre. A kocsiban nem volt hely, ezért a reptéren a várakozási idő alatt olvastam el a kis papírra írt üzenetet.
"Kedves Amanda!
Úgy látom, eléggé elrontottam a tegnapi dolgot. Ne haragudj rám! Nem bírtam volna, ha úgy mész el, hogy egyszer se mondtam, hogy mennyire különleges vagy nekem. Szerettem volna, ha tudod. Reménykedtem, hogy esetleg a barátságon kívül valamit mást is sikerült ébresztenem benned. Úgy tűnik, nem. Na, mindegy!
Csak annyit szeretnék még mondani, hogy ha meggondolod magad, és rájössz, hogy több van köztünk, mint barátság, akkor mielőtt felülsz a gépre, menj ki a reptér bejáratához. A parkolóba. Ott foglak várni.
Ha nem jössz, tudni fogom, hogy mit jelent... de akkor sincs harag.
Ha esetleg napok, hetek, hónapok múlva rájössz, hogy neked nem Adam kell, hanem én, akkor nyugodtan hívj! A számomat tudod. Én várni fogom a hívásodat!
Addig is, tudd, hogy nekem többet jelentesz, mint a hülye exem unokatesója!
Szeretettel,
Pete"










2 megjegyzés:

  1. De örülök hogy tudtál részt hozni
    Ha visszamentek szombaton akkor mikor jöttök haza?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is örülök, hogy sikerült.
      Kedden jövünk vissza, valószínűleg este, ezért valószínű, hogy csak szerdán tudok majd írni.
      De addig is, itt van a holnapi nap teljes egészében, szinte biztos, hogy lesz új rész. :) Mindkettő blogon.

      Törlés