A verseny

2 hét múlva pénteken az egész suli a tornateremben kuporgott. Mindenki látni akarta a versenyzőket. Jó, nem az egész suli, mert voltak csomóan, akik az ajtóból fordultak vissza, a tömeg láttán. Székek nem voltak, mindenki a földön csücsült, de így többen elfértünk.
Nick és Rob elöl ültek, hogy tudjanak szurkolni Beckie-nek és Jessy-nek. A lányoknak számot kellett húzniuk. A 12.-t húzták. A versenyzők összesen 20-an voltak. A legtöbben a végzősök voltak, valószínű úgy gondolták, hogy már úgyis mindegy, ezt a pár hónapot kibírják úgyis, ha röhögnek rajtuk.
Hayley és Sophie jóval a kezdés előtt elmentek a büfébe, hogy ennivalót hozzanak, így most fejenként egy vödör popcorn-nal és egy 0,5 literes üdítővel ücsörögtünk.
Már csak percek voltak hátra, de Bia-t és Clau-t még nem láttuk sehol sem. Hátha nem jöttek el!
De nem volt szerencsénk. Hirtelen berohant 2 lány, és gyorsan kihúzták a maradék 2 számot. Az egyik szőke volt, a másik barna, ezért könnyen felismertük, hogy ők azok.
Végre elkezdődött a verseny. Az igazgatónő felállt, röviden elmondta, hogy miért jött létre ez a verseny (na vajon? szórakoztatás céljából) , és mindenkinek kiosztottak egy szavazólapot. Erre kellett ráírni, hogy ki tetszett a legjobban, és a verseny végén leadni. Van zsűri is, de a szavazatok is számítanak valamennyit.
- Kezdődjön a verseny! - kiáltotta az igazgatónő, és lekapcsolták a lámpákat. Csak a színpad fölötti lámpa maradt égve. - A menet a következő. Amikor valaki énekel, a következő már megy felkészülni. Megnézi a dalok listáját, hogy melyiket kéri, és akkor azt indítják el neki. Zene van, a szöveg színe pedig jelzi, hogy hol kell tartanod a szövegben. Mehet?
- Igen! - ordítottuk.
- Akkor induljon! 2 perc türelmet kérek, ameddig az első versenyzőnk kiválasztja magának a dalt! A színpadon... Nelly Brown.
Az első versenyző nem volt más, mint egy végzős lány. Gyorsan kiválasztotta, azzal középre ugrott, és már rá is kezdett a This is me - re a Camp Rock-ból. Tulajdonképpen nem volt rossz, de különösebben jó sem.
A következő versenyző Clau volt. Alig ismertünk rá. Csak a névből sejtettük, hogy ő az. Nem is emlékeztetett önmagára.

Clau a versenyen

A csajszi Selena Gomez: Come &Get it - jét választotta. Nos, a tanárok helyében én előbb elkértem volna a dallistát, hogy kiküldhessem a kicsiket. Clau vonaglott a színpadon, nyögött, riszálta magát... a fiúk persze mindezt hangos füttyszóval jutalmazták. Clau ráadásul mindig, amikor ahhoz a részhez ért, hogy "Come and get it!" Nick-re nézett. Nem láttam jól Nick reakcióját, de elég kellemetlen lehetett. Beckie-t viszont láttam. 2 sorral előttünk ült Jessy-vel. Vörös volt a feje az idegességtől!
Clau abbahagyta, és a fiúk percekig tapsoltak neki.
A következő 9 produkció teljesen érdektelen volt. 2 fiú megpróbált énekelni, hát.... oszthattak volna füldugót.
- Következzen a verseny egyetlen csapata... Jessica Hoodson és Rebecca Honfrie!
Jessy és Beckie odaálltak a helyükre. Elkezdődött a zene, a lányok pedig táncolni kezdtek. Nem Clau-féle táncot adtak elő, hanem teljesen rendes, vonaglásmentes táncot.
- Mit énekelnek? - kérdeztem Sophie-t.
- Tudatlan! - nézett rám, miközben elfojtotta a nevetést. - Ez Emeli Sandé: Next to me.
Most, hogy mondta, már nekem is átért. Ismerős volt a zene, de nem tudtam volna megmondani a címét. Valahányszor a refrénhez értek, Beckie Clau-ra nézett, és Nick-re mutatott. Egyértelmű jelzés, hogy Nick az övé! :D
A mellettem ülő Adam felnevetett, mikor láttuk, hogy Clau kirohan.
- Úgy kell neki, minek mászik foglalt pasira.
- Ne örülj előre! - súgtam oda.  - Bia még hátra van.
A következő 4  versenyző ismét senkit nem érdekelt. Aztán, jött Bia.
- A 17. versenyző, Bianca Taylor!  - konferált az igazgatónő.
Bia lassan, nyugodtan a helyére sétált, és várt, hogy elinduljon a zene.

Bia a versenyen

 Mikor elkezdődött, nagyon figyelnem kellett, nehogy elröhögjem magam. Bia Taylor Swift: You belong with me - jét választotta. 'Kicsit' ironikus volt. Persze, Adam-nek énekelt. Ő énekel arról, hogy Adam milyen szörnyű barátnőt választott magának! Köszi.
Azokat a részeket, amikbe bele lehetett volna kötni, átköltötte. Így lett a "she wears short skirts, I wear T-shirts"-ből "she wears T-shirts, I wear short skirts"... ez kész. :D
Adam is röhögött, Sophie visítva kacagott, hogy nem bírja, Hayley pedig felállt, és ugrálni kezdett.
- Mit csinál? - kérdezte Adam Hayley-re mutatva.
- Eljátssza, hogy élvezi.
Mikor Bia végre abbahagyta, Hayley is leült. Bia mellénk akart ülni, de Alex egyetlen mozdulattal elküldte. Még 3 dal volt hátra. A következő 2 lement, aztán hirtelen elsötétült minden.
- Elnézést, kis technikai hiba! - kiáltotta a zsűri feje, az énektanár. - Addig menjetek ki! Szólunk, ha visszajöhettek.
Kimentünk, és mivel már csak 1 ember volt hátra, a közönség fele úgy döntött, elmegy. Ők tudják...
- Éhes valaki? - kérdezte Sophie. - Mehetünk a büfébe.
- Oda nem. - rázta a fejét Adam. - Mindenki ott van.
- Akkor? Hol leszünk, amíg szerelnek? - kérdezte Hayley türelmetlenül.
- Bocs, mindjárt jövök. - mondta Alex. Elindult.
- Hé, minek mész vissza a tornaterembe? - ordított utána Hayley.
- Ott hagytam a pulcsimat. Fázom. - kiabált vissza Alex, azzal eltűnt.
Kb. 2 perc múlva mehettünk vissza. Gyorsan visszamentünk a helyünkre. Alex még kiszaladt a mosdóba. Mikor mindenki helyet foglalt, az igazgatónő elnézést kért, és bejelentette, hogy az utolsó szám következik.
Ebben a pillanatban egy csapat végzős esett be.
- Kedves mindenki! Azt hiszem, hogy jobb, ha bezárjuk az ajtót. Így nem fogjuk megzavarni az előadást.
Azzal be is zárták az ajtót.
- De Alex kint van! - kaptam a fejemhez. - Kizárták.
- Minek ment ki? - vont vállat Adam.
- Nem fogja hallani. - szomorkodtam.
- Te jó ég, ugye nem? - sikkantott Sophie, és a színpad felé mutatott.
- Mi van ott? Nem látom. - hunyorgott Hayley.
- Az utolsó versenyzőnk.... - kiabált az igazgatónő. - .... Alexandra Green, a 11. évfolyamból!
Döbbenten néztünk össze.
- Hogy kerül oda? - kérdeztük egyszerre.
- Mit keres ott Alex? - ült le mellénk Beckie és Jessy. - Talán ő akarja megnyerni? Hiszen megbeszéltük az osztállyal, hogy mi képviselünk titeket!
- Nem értem, miért csinálja. - mondtam.
Eközben Alex a kezébe vette a mikrofont, és várta, hogy a zene elkezdődjön...