Nagyon örültünk mindenkinek, aztán mindenki elmondta, hogy mit csinált a szünetben, stb.
Suli után Adam-mel indultam haza.
- Keresett elsején. - közöltem vele.
- Ne foglalkozz vele! - mondta egyszerűen. Én elmeséltem neki Pete trükkjeit. Adam elég dühös lett.
- Szóval ez a helyzet. - mondtam.
- Értem. Nem hiszem el, hogy ennyire félreismertem.
- Én sem. - sóhajtottam. - Nem egyszerű. Nem szeretek megbántani senkit, kivéve Bia-t, néha... :) Olyan rossz, hogy minden alkalommal, amikor beszélek vele, az a vége, hogy elküldöm a fenébe, ahelyett, hogy értelmes haverok módjára beszélgetnénk, és úgy köszönnénk el, hogy nincs harag.
- Miért, te még a barátodnak tekinted? - kérdezte ijedten.
- Hát... ha békén hagyna a "szerelem" témakörrel, és elfelejtené, akkor lehetnénk megint barátok. Jófej srác, kedvelem, csak kiborít, ha udvarol...
- Aha. - mondta Adam. - Szerintem ez nagy hiba. Nem lesztek már sose haverok. Te mindig félni fogsz, hogy szeret, ő mindig tudni fogja, hogy nem szereted...
- És?
- És így ez nem haverság.
- Igazad van. - gondolkodtam el. - Jó, egyszer láttam életemben, talán nem ér nagy veszteség, ha nem beszélek vele többet. Lehet, hogy vannak olyan dolgai, amik miatt megutáltam volna.
- Ugye tudod, hogy ezt most azért mondod, hogy lebeszéld magad a barátságáról? - nevetett Adam.
- Igen?
- Igen. Ha ennyire fontos neked, hagyd a fenébe a felejtést. Legyél vele, ha akarod. - sóhajtott Adam. Tudtam, hogy igaza van, mert Pete, annak ellenére, hogy csak 3-4 napot töltöttem vele, nagy hatást gyakorolt rám. Mégis tiltakoztam.
- Nem is. Annyira nem fontos. Te vagy a fontos. - mosolyogtam...
*
(Este)
Csöngött a telefonom.
- Igen? - szóltam bele, miközben a másik kezemben éppen a földrajz könyvet tartottam.
- Csá, szomszéd! - mondta Sophie. - Elfelejtettem a suliban megkérdezni. Hétvégén bulit tartok. Jössz?
- Biztos, hogy igen. - mondtam. - Hétvégén mikor?
- Szombat délután. A szülinapom vasárnap van, akkor a rokonok jönnek. Mármint, akik itt élnek a közelben.
- Nem mindenki Olaszországban lakik? - kérdeztem.
- Nem. Anya bátyja és a családja is LA-ben él.
- Aha. Értem. Akkor majd találkozunk holnap. Szia!
- Szia! - mondta, azzal letettük.
*
(Péntek délután)
Alex, Hayley, és Riry már várt rám a pláza előtt. Megbeszéltük ugyanis, hogy Sophie-nak valami nagyon király ajándékot kell vennünk. Rögtön az első bolt, amibe belebotlottunk, egy ruhabolt volt.
- Én is ruhát kaptam. Sophie megérdemli. - mondtam. Mindenki egyet értett, ezért bementünk. Sokáig nézegettük a ruhákat.
- Mi a kedvenc színe? - kérdezte Riry.
- A zöld, de mostanában a kéket is kezdi megszeretni. - mondta Alex.
- És ezt te honnan tudod?
- Új táskája van. És kék. Meg csomó kék pólója van.
- Aha. - mondta Hayley. - Mit szólnátok ehhez?
Azzal egy rövid, flitteres ruhára mutatott. A ruha alja fehér volt, csak a flitterek voltak kékek. Hasonlított arra, amit Alex adott kölcsön szilveszterre.
 |
| A ruha |
- Nagyon szép. - mondta Alex. - És ez a méret biztosan jó neki.
Kivett egy ruhát a többi közül.
- Oké, megvesszük? - kérdezte Riry.
- Láttad az árcédulát? - érdeklődtem. -Kicsit drága.
- Ú! - mondta Hayley, mikor meglátta az árát. - Ez tényleg sok egy kicsit.
- Mi lenne, ha összedobnánk rá a pénzt? - kérdezte Alex. - Amanda ruhájánál is ezt tettük.
- Mégis, mennyiért vettétek azt a ruhát? - kérdeztem döbbenten.
- Nem fogod megtudni. - legyintettek.
- Hát jó. Akkor fizetjük együtt? - kérdeztem.- Persze. - azzal a kasszához vittük a ruhát. A pénztároslány egy kicsit csodálkozott, hogy megvesszük a cuccot.
- Ti diákok vagytok, ugye? - érdeklődött, miközben egy zacskóba tette a ruhát.
- Igen. Miért? - kérdezte Alex.
- Mert ez drága ruha.
- Tudjuk. - mondta meglepetten Riry. - De megvesszük, mert a barátnőnknek szülinapja lesz.
- Ó, de aranyosak vagytok! - mondta az eladó, azzal sokkal többet adott vissza, mint amennyi járt volna.
- Elnézést, de ez egy kicsit sok lesz. - mondta udvariasan Alex.
- Mondjuk, úgy, hogy kaptatok 'diákkedvezményt'. - kacsintott az eladólány.
- Nagyon szépen köszönjük. - hálálkodtunk.
- Máskor is szívesen. - köszönt el tőlünk.
A következő bolt egy cipőbolt volt. Szerencsére belefutottunk egy akcióba, ezért elég olcsón vettünk egy marha jó cipőt.
 |
| A cipő |
- Még valami? - kérdeztem.
- Hm... Sophie bírja a körömlakkokat. - gondolkodott el Alex. - Esetleg valami kék... ?
- Oké. - mondtuk kórusban. 4 lány, ha beszabadul egy drogériába, nem jön ki onnan egyhamar, így elég sok időt töltöttünk ott. Riry a parfümöknél ragadt le, Hayley a hajpántokat szidta, miszerint ezek ócskaságok, Alex és én pedig a körömlakkokat néztük. Végül választottunk egyet olasz barátnőnknek.
 |
| A körömlakk |
- Kifizetem. - mondtam, és elmentem a pénztárhoz.
- Jó. - mondta Alex, azzal eltűnt a rúzsoknál.
- Mehetünk? - kérdeztem, mikor visszajöttem.
- 5 perc. - mondták egyszerre. Hát, mivel én is elkezdtem nézelődni, az 5 percből 25 lett.... hoppsz! :D
*
(Másnap, Sophie-nál, a buli)
- Végre! - mondta Sophie, mikor ajtót nyitott. - Itt vagytok.
- Aha. - mondtuk. - Boldog szülinapot!
Megölelgettük, aztán átadtuk az ajándékokat. Nagyon örült mindennek, rögtön fel is vette őket. A lakkot pedig elrakta.
- Éhesek vagytok? - kérdezte ekkor.
- Aha.
- Akkor gyertek. - mondta, azzal bevezetett a konyhájukba. A konyhaasztalon volt egy nagy pizza, amit elég gyorsan megettünk.
- Sziasztok! - jöttek elő a tesói. - Már vártunk titeket.
- Ti nem kértek? - kérdezte Riry.
- Nem, köszi. Mi már ettünk.
- Ja, értem.
A szülei is előjöttek. Az anyukája egy hatalmas tortát tett le a lánya elé. Mindenki éljenzett.
 |
| A torta |
- Ezt tényleg te csináltad? - kérdeztem Sophie anyukájától. Ugyanis megengedte, hogy tegezzem.
- Igen.
- Nagyon szép lett.
- Köszönöm. Remélem finom is. Ha csak szép, nem sokra megyünk vele!
- Igaz. - nevettünk, aztán megettük a tortát is.
- Szerintem finom lett. - jegyezte meg mosolyogva Esther.
- Igen, az. Köszönjük szépen! - mondta Riry is.
- Nagyon szívesen. Na, menjetek beszélgetni, játszani, amit akartok. Esther, Chris, hagyjátok a lányokat!
- Ugyan, maradjanak. - mondtuk. - Nem zavarnak.
- Király! - pacsiztak össze az ikrek.
Elkezdtünk társasozni, karaoke-versenyezni, stb. Nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteget nevettünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése