Szilveszter

A lányok teljesen felajzva hozták a hírt: Jessy bulit rendez. Szilveszteri bulit.
Nem nagyon volt kedvem menni, mert a legutóbbi bulim is kudarcba fulladt. Meg aztán, piálni se volt kedvem. Meg nem voltam még sose szilveszteri bulin, ezért tartottam az ismeretlentől.
- Gyere már! - kérlelt Alex. - Mindent el kell kezdeni egyszer.
- De mi van egy ilyen helyen? - kérdeztem.
- Nem is tudom. Szerintem egy bulin... hm, lássuk csak... bulizni szoktak. - forgatta a szemét Hayley.
- Voltam már Jessy-nél, teljesen normális szülei vannak. Plusz, ilyenkor mindenkit meghív az évfolyamból, függetlenül attól, hogy év közben sose beszélnek. - magyarázta Sophie. - Ez elég rendes dolog, nem?
- Az, de Amit amúgy is bírja. - Alex megint rátapintott a lényegre. :)
- Oké, ha elengednek, elmegyek. - mondtam.
- Azért! - fenyegetett meg Hayley.
Délután megbeszéltem a szüleimmel, hogy a szilveszteri estét mivel tölteném. Nem nagyon lelkesedtek, de végül beleegyeztek, végül is nem vagyok már 5 éves.
Este megcsörrent a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Ami, nem akarlak zavarni, ráérsz most?
- Szia Jessy, persze. Mondd!
- Arra gondoltam, hogy... az osztálykiránduláson mindenki megkedvelte Riry-t. Nem hívnád meg a nevemben a holnapi bulira?
- Jaj, de aranyos vagy! - kiáltottam. Egyszer találkoztak, és mégis, ennyire megkedvelte. - Szólok neki, de nem tudom garantálni, hogy eljön.
- Persze, értem. Rád számíthatok, ugye?
- Igen.
- És... tudod már mit veszel fel? - váltott témát.
- Nem. Fogalmam sincs, mit kell felvenni. Még nem voltam szilveszteri bulin. - vallottam be.
- Értem. - komolyodott el Jessy. - Nem tudom vállalni, hogy felöltöztetünk, mint tavaly, de hadd mondjak pár dolgot. 1. Nem veszünk fel póló-nadrág-koszos cipő összeállítást. Ruha. Lehetőleg flitterrel. 2. Nincs copf, mert gyerekes. Maximum konty. 3. KÖTELEZŐ a smink. Szilveszter van, és buli. 4. Piálni nem muszáj. De jól érezni magadat igen.
- Aha, köszi. Csak tudod... nincs egy olyan ruhám se, ami ne lenne 'antimenő'. Sminkelni se igazán tudok.
- Istenem, kérdezd meg a szomszédodat. Sophie ért mindenhez. És Alex is. Segítenek. Csak kérni kell.
- Oké. - mondtam, és közben törtem a fejem, hogy honnan tudja, hogy a lányok értenek ehhez. - Szia!
- Szia, várlak. - mondta, azzal letette a telefont.

*

(Másnap délután)

Sophie és Alex átjöttek, hogy segítsenek öltözködni.

- Nem megy, nincs semmim! - rohangáltam körbe-körbe, mikor már 35 perce próbáltam a ruhákat. - Nem vagyok bulikirálynő, nincsenek ilyen cuccaim!

- Nyugodj le, rendben? - mondta Sophie aggódva. - Ha már most kikészíted magad, nem lesz a buliból semmi.

- Tényleg semmid nincs? - kérdezte Alex.

- Látod. - mutattam a szétszórt ruhákra.

- Jó. Szerinted mennyire egyezik a méretünk?

- Hm... - mondta Sophie. - Szerintem kb. hasonló. Simán felveszitek egymás ruháit.

- Akkor mindjárt jövök. - mondta Alex. - Addig rakj rendet!

Azzal elrohant. Sophie-val visszapakoltuk a ruhákat.

- Hajat már mostam... ruhám nincs, van olyan csizmám, amiben nem fagyok meg, és egész jól néz ki. Smink... ááá, nem bírom. - leltároztam az előttem álló feladatokat.

Ebben a pillanatban ért vissza Alex. 2 ruhát tartott a kezében.

- A lila az enyém, de ez jó lesz neked. - mondta, és átnyújtotta a zsákba csomagolt ruhát. - Vedd fel!

Bementem a fürdőszobába, és kiszedtem a zsákból a ruhát. Mikor megláttam, megdöbbentem.

- Te Alex! Ugye ez nem komoly? - kiabáltam ki. A ruha, amit a kezemben tartottam, nem igazán nekem való volt.

A ruha

- Teljesen komolyan gondoltam. Vedd fel, és mutasd magad! - szólt vissza Alex.

Felvettem, és tényleg jó volt rám. Kimentem.

- Jól áll, felveszed, kész. - nyugtázta Alex.

- De ebben megfagyok! - mondtam. - Rövid!

- Na ne! Hallottál már olyanról, hogy harisnya? - érdeklődött Sophie. - Plusz, elmegyünk rendes ruhában, és átöltözünk ott. Felteszem, Jessy-éknél van fűtés.

- Jó. - bólintottam. - Mikorra megyünk?

- Nyolcra. Van még 2 óránk. Addig kitaláljuk, hogy hogyan fesselek ki téged. Meg elindulunk.

- Jessy milyen messze lakik?

- Kb. 40 perc az út. - mondta Alex.

- Jó. Fessetek ki! Megadom magam. - nevettem.

Sophie alaposan megnézte az arcom. Aztán a ruhát. Majd gondolkodott egy kicsit.

- Ne félj, semmi szörnyű nem lesz! - mondta Sophie, azzal elkezdett 'kenegetni'.

Mikor 10-15 perccel később belenéztem a tükörbe, megrémültem.

- Miért vagyok tiszta fehér?

- Alapozó. - forgatta a szemét Alex. - Beszívja a bőröd. Nyugi.

- Jó... - mondtam, és vártam. Sophie végül előbb-utóbb elkészült.

- Nézd meg magad! - mondta. Belenéztem a tükörbe. Kétségtelenül én voltam benne... csak idősebbnek tűntem. Igazából, csak a szememet és a számat 'támadta' meg Sophie.

A szemem

- A szemem... ezüstszínű. - mondtam. - De fura!

- Passzol a ruhádhoz. - bólintott Alex.

- És a szám...

- Passzol a hajadhoz. - mosolygott Sophie.

A szám

 - Hogy tetszel magadnak? - kérdezte Alex.
- Jó lett. Köszönöm Sophie. - mondtam.
- Szívesen. Nem vagyok benne biztos, hogy nagyon tartós, ezért inkább ne dörzsöld a szemed! És a szád... ne nagyon csókold meg Adam-et. Nem hiszem, hogy kibírja.
- Azaz álljak vigyázzban egész este. - foglaltam össze.
- Azért nem, de óvatosan. - kacsintott.
- Ideje nekünk is készülődni! Lassan indulnunk kéne! - mondta Alex. - Már mindjárt 19:00 óra. Együnk valamit előtte, mert a bulin úgyis csak rágcsálnivaló lesz!
- Jó. - mondtam, és lementünk a konyhába. Ettünk és ittunk valamit, aztán fogtuk a ruhákat, felvettük a kabátunkat, és elindultunk. Felszálltunk a buszra, és a hatalmas tömeg ellenére megpróbáltuk megóvni a ruhákat a gyűrődéstől.
Mikor Jessy-ékhez értünk, már elkezdődött a buli.
- Bocsi a késésért. - mondtam, mikor Jessy ajtót nyitott.
- Semmi baj. Hayley és Riry már itt vannak. - mondta kedvesen.
- Bemehetnénk valahová átöltözni? - kérdezte Alex.
- Persze. Menjetek a szobámba, oda nem megy be senki! - mondta Jessy, és felvezetett minket az emeletre. - Tessék!
- Köszi. - hálálkodtunk.

Jessy szobája

Nagyon gyorsan átöltöztünk, és közben figyeltük, hogy ne piszkoljunk össze semmit. Mikor készen lettünk, elraktuk a rendes ruháinkat, és azon tanakodtunk, hogy hová tegyük.
- Ha az előszobába rakjuk, elkeveredik a kabátok között. - morgott Alex.
- Akkor hagyjuk itt. - javasoltam. - Jessy meg fogja érteni.
- Remélem. - mondta Sophie. - Ha kérdezi, a te ötleted volt.
Lepakoltuk a ruhákat a földre, és lementünk a nappaliba. Ott már javában zajlott a buli. A szoba tele volt ismeretlen emberekkel.

A buli

- Ezek kik?  -mutattam egy csoport emberre.
- A másik osztály az évfolyamon. - mondta Beckie.
- Értem. Bia is itt van?
- Elvileg jön, de még nem láttam.
- Oké, kösz. - mondtam. Innentől kezdve nem igazán tudtam mit csinálni. Sose voltam nagy partyarc, nem szeretem nyilvánosan riszálni magam tánc néven, és nem fogok vadidegen fiúkat leszólítani, hogy ugyan, táncoljanak már velem egyet.
- Ne félj! Csak érezd jól magad! - súgta Riry, aki időközben előkerült a tömegből Hayley társaságában.
- Ne legyél nyúl! - mondta Hayley. - Táncolj velünk.
- Az nem gáz? - kérdeztem.
- Nem. Nagy csapat csini csajszi együtt táncol. - mosolygott Riry. - Amúgy jól nézel ki.
- Köszi, de Sophie és Alex műve.
- Valahogy sejtettem. - nevetett Hayley. - Ne értsd félre, de te nem ez vagy! Nem hiszem, hogy saját ruha.
- Nem, Alex adta kölcsön.
- Sejtettem. Na, táncoljunk!
Elkezdtünk táncolni, és pár perc után rájöttem, hogy nem olyan bonyolult dolog. Csak lépegetni kell ide-oda, és mosolyogni és minimálisan figyelni a ritmust.
- Hol lehet Adam? - kérdeztem.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy jön. - vont vállat Beckie, aki időközben csatlakozott a táncunkhoz.
- Jött is. 5 perce ért ide. - mondta Jessy. - Most Amit keresi.
- Nem fog megtalálni. - gondolkodtam el.
- Nem fog rád ismerni. Amúgy szép vagy!
- Köszönöm. Megkeresem Adam-et.
- Jó, menj csak.
Elindultam. Átvágtam a táncoló párok között. Adam nem táncolt. Kerestem a konyhában, az előszobában, stb. Végül felmentem az emeletre. Ekkor meghallottam a hangját.
- Istenem, még itt is követsz? Mikor akadsz már le rólam?
Vajon kivel beszélhet?
- De...
- Semmi, de. Hagyj már békén!
- De ez egy buli, táncolj velem! - hallottam Bia hangját.
- Jó, rendben. Majd. Hadd keressem meg Amit!
- Úgyse jött el. Nem való ez a népszerűtleneknek.
Időközben rájöttem, hogy a hang a fönti fürdőszobából jön. Benyitottam. Bia a kád szélén ült, Adam az ajtó mellett támaszkodott.
- Ebben nincs igazad, itt vagyok. - mondtam Bia-nak. A lánynak elakadt a lélegzete.
- Hogy nézel ki? Ki öltöztetett fel? Mert tuti, nem te voltál.
- Nem is. Alex és Sophie.
- Ja, mert magadtól ezt se tudod megoldani.
- Bia, legalább erre az egy estére békén hagynál?
- Nem. - vigyorgott. Ekkor vettem észre, hogy a hajában van egy rózsaszín tincs.

Bia

- Mondd csak Bia. - fordultam hozzá. - Mikor öntötted le a hajadat cukormázzal? Úgy látom, még nem sikerült kimosni.
- Te hülye vagy! Ez hajfesték.
- Tudom. De attól még úgy nézel ki vele, mint egy elfuserált Barbie baba.
- Hogy mered? - sikította Bia, azzal elrohant. Nyilván Clau-hoz, aki meg valószínűleg Barbie húgának pingálta magát.
Adam ekkor állt elém.
- Nem kezdek szörnyülködni, mint a múltkor, hogy nem ismertelek meg. Mert megismertelek.
- Ne is emlékeztess! - csuktam be a szemem.
- Szép vagy.
- Köszi. - mosolyogtam. Adam megcsókolt. - Ú, Sophie szerint ezt nem szabad, mert lejön a smink.
- Kit érdekel? - nevetett Adam.
- Jól mondod... - helyeseltem...
Az éjfélt együtt vártam a lányokkal és Adam-mel. Hangosan számoltunk visszafelé. Utána mindenkit megöleltem. Nagyon boldog voltam, hogy ott lehetek velük. Mikor már mindenki hullafáradt volt, hazaindultunk. Épségben hazaértünk, és beájultunk az ágyba...