2014. július 10., csütörtök

Lia igazi arca

A lányok nagy nehezen hazatámogattak. Otthon 'kicsit' megijedtek a szétbőgött fejemtől.
- Mi történt? - kérdezte riadtan Matt.
- A szüleitek itthon vannak? - kérdezte Sophie.
- Nem. Elmentek bevásárolni. Sam-mel együtt.
A csodába! Úgy éreztem, most hatalmas szükségem van az én édes aranyos kis tesómra...
- Bocs, kicsit kibukott. - magyarázta Alex, miközben én leroskadtam a kanapéra.
- Azt látom. Miért? - grimaszolt Matt.
- Lia-ról hallottál már?
- Nem sokat. Pár szót. Ő is cserecsaj, mint Emma.
- Aha. Rámászott Adam-re.
- Kedves.
- Az. Utána kedves volt Amival, a mi kis naiv Amink meg elhitte, hogy jót akar. Aztán elhitette Amival, hogy Adam megcsalja, mire Amanda dühösen írt Adam-nek, hogy szakítani akar. Adam pedig látta az üzenetet.
- Ajjaj... mit válaszolt?
- Semmit. Egy szót se... - nyögtem fel.
- Tekintve, hogy eléggé megbántottad, ez érthető. - mondta Hayley. - Meg ezt nem hinném, hogy neten akarja veled megbeszélni.
- Igazad van.
- Nyugalom! Ma hétfő van. Szombaton hazajön.
- Vasárnap jön haza. - szóltam közbe. - Bár ezt is Lia-tól szedtem, úgyhogy ez is kamu.
- Ez nem az. - mondta Emma. - Vasárnap jönnek. Szombat este van a buli.
- Értem. Jó. - állt fel Alex a földről. - Akkor majd megbeszéled vele vasárnap. Addig se idegeskedj! Írd meg neki, hogy ez egy félreértés, és ha hazajött, elmagyarázod. Oké?
- Persze, rendben. - keltem fel én is. - Köszi, hogy hazahoztatok!
- Ugyan, szívesen máskor is. - legyintettek, és elmentek. Én felmentem a szobába, megkértem Matt-et, hogy jöjjön velem, mert nem akarok egyedül lenni, és bekapcsoltam a gépet. Írtam Adam-nek.
Amanda Parker:"Adam, ne haragudj, ez egy hatalmas félreértés volt. Ezt nem fogom itt elmagyarázni, majd megbeszéljük, ha hazajössz. Mikor érkeztek pontosan?"
Pár perc múlva jött a válasz.
Adam:"Oké, kíváncsian várom, hogy mi történt már megint. Élmény hallgatni a magyarázatodat. :P Vasárnap délután 14:00-kor száll le a gép. Utána hazamegyek. Kb. 16:00-kor tudunk találkozni. Mondjuk a suli előtt."
Gyorsan írtam neki, hogy oké, aztán eltettem a telefont. Mi lesz ebből, te jó ég?
*
(Csütörtök, 3 nappal később)
Ma megkerestem Lia-t. Azért vártam vele eddig, mert nem igazán tudtam, hogyan tudnám kulturáltan megfogalmazni, hogy mi is a bajom vele. Azt, hogy 'mit tettél, te ribanc' nem találtam elég kedvesnek... Másrészt, Lia holnap elutazik a fenébe, és nem látom többet. Valamint visszavágni se lesz ideje.
- Szia Ami! - mosolygott Lia kedvesen. - Hogy vagy?
- Ó, remekül! Prímán. - mondtam. - És te?
- Köszönöm, nagyon jól. Kár, hogy itt kell hagynom titeket holnap. :/ De majd beszélünk.
- Okvetlenül.
- Mi a helyzet Adam-mel? Látta az üzidet? - érdeklődött. Hát, helyben vagyunk!
- Igen, látta az 'üzimet'. - mondtam, utánozva a nyávogását.
- És reagált valamit?
- Semmit.
- A szemét! Én megmondtam! - csattant fel. Most, hogy tudtam, az egész színjáték, eléggé mulatságos volt.
- Tudom. Aztán írtam neki, hogy ezt majd inkább megbeszéljük, ha hazajött.
Lia arca elkomorult.
- Minek? Hogy a szemedbe hazudjon?
Ha a szembe hazudásnál tartunk...
- Tudod.... Lia. Azt hiszem, te nem vagy velem teljesen őszinte. - mondtam vigyorogva.
- Miért ne lennék? - pislogott ártatlanul.
- Nem is tudom... gyanús, hogy hirtelen kedves vagy velem. Aztán - pont úgy, ahogy Hayley előre megmondta - rossz dolgokat kezdesz mondogatni Adam-ről. Én elhiszem, te pedig közben röhögsz a hátam mögött, hogy így félreállítottál! Neked kell Adam, csak már tudod, hogy önszántából nem hagyna el engem érted. Ezért megpróbálsz engem manipulálni, hogy dobjam őt, és amikor maga alatt van, te rámászhass, mint egy megmentő, és akkor majd elfogad, és szeretni fog téged, stb.
- És ha így van? - kérdezte nyugodtan Lia. - Nem tehetsz semmit! Annyira naiv vagy, hogy az már nevetséges! Már elküldted az üzenetet. Látta. Én előbb találkozom vele, mint te. A bulin mindenki inni fog, részegen pedig azt adok be neki, amit akarok. Enyém lesz. Neked köszönhetően. Úgyhogy... köszike!
Vigyorgott közben és úgy érezte, hogy nyert.
- Okos. - bólogattam.  - Nagyon okos. Úgy tűnik, a szőkék nem olyan buták, mint hisszük.
- Hát, nem. - mondta, és mosolyogva elsétált. Én azonban megnyugodtam, így, hogy tudtam, pontosan mi a terve. Másrészt, támadt egy ötletem...
*
(Másnap, a cserediákok indulása)
A cserediákok felsorakoztak a suli előtt, és a buszra vártak, ami kiviszi őket a reptérre. Lia is ott ácsorgott a menő kabátjában, és gúnyosan figyelte a mi kis csoportunkat. Ugyanis mi öten ott csoportosultunk Emma körül. Még Riry is eljött!
- Nem mehetsz el. - közölte Sophie komolyan.
- Nem is akarok. - sóhajtott Emma. - De muszáj. Ott vannak a szüleim.  Meg a tesóim, és a többi barátom.
- Tudjuk, de ez nem ér. - szomorkodott Riry.
- Hiányozni fogsz. - mondta Hayley. - Király egy csajszi vagy.
- Köszönöm Hayley. Te is. - mosolyodott el Emma. Ebben a pillanatban elkezdett havazni.
- Még ez is. - dohogott Alex. - Emma, ígérd meg, hogy vigyázol magadra! ÉS maradj távol tőle!
Azzal Lia-ra mutatott, aki válaszul gúnyosan felnevetett.
- Lúzerek!
Nem foglalkoztunk vele, volt jobb dolgunk is.
- Gyerekek, itt a busz! - kiáltott a tanáruk. A busz valóban megérkezett. Elkezdték berakodni a csomagokat, így még nyertünk egy kis időt.
- Emma! Mindent köszönök. És akkor, ahogy megbeszéltük. - mondtam neki, miközben megöleltem.
- Persze. Jaj, majdnem elfelejtettem!  - mondta, azzal egy kis tasakot adott át.
- Ez mi?
- Búcsúajándék. Neked. Bocsi lányok. - fordult a többiekhez.
- Semmi baj. Neki van a legnagyobb szüksége rá. Nekünk elég, ha tudjuk, hogy gondolsz ránk. - mondta Alex, mire mindenki megölelte Emma-t.
- Köszi, rendesek vagytok. Ami, nyisd ki!
Kinyitottam, és egy fotó volt benne. Engem ábrázolt. Amikor múlt pénteken éppen esett a hó, elkezdtünk hülye képeket készíteni. Emma kinyomtatta azt, amin elgondolkozva meredek magam elé.
A fénykép
A hátára pedig ezt írta:"Csak hogy tudd: Különleges vagy. Sose találkoztam még ennyire csupa szív lánnyal, mint te. Nagyon örülök, hogy barátok lettünk, hiányozni fogsz nekem. Adam a tiéd, bármi történik, és bárki is akar elszakítani titeket egymástól. Remélem megértetted.... szeretettel: Emma"
- Köszönöm. - ugrottam utoljára a nyakába.
- Semmiség.
- Emma, már csak rád várunk! Gyere! - hallottuk a tanárt.
- Igenis. - mondta Emma. - Sziasztok!
- Szia! - integettünk neki, miközben felszállt a buszra. A busz nemsokára elindult, és elvitte magával az újdonsült barátnőnket...
Utálok búcsúzni. És a buszokat is utálom. Már egyszer Adam-et is elvitte egy busz, most meg Emma... elegem van!
Na, mindegy. Lia azt hiszi, legyőzött. Csakhogy én tudok valamit, amit ő nem. Emma a mi oldalunkon áll. És ő előbb találkozik Adam-mel, mint Lia. Lesz ideje, hogy mindent elmondjon neki... aztán már csak nekem kell beszélnem a fiúval...












2 megjegyzés:

  1. Szupi rész lett.Ádám a következő részben benne lesz?Mikor jön a rész?
    Ha ki akarnák adni a történeted kiadnád ?Író leszel?A másik blogomon mikor jön a kövi?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a következőben már benne lesz ő is. A következő részt szerintem hétfőn tudom hozni, de lehet,hogy már holnap, attól függ,hogy haladok vele.
      Nem hinném,hogy író leszek, bár már gondolkodtam rajta. Előfordulhat. :)
      Ha valaki pont ezt a történetet akarná kiadni,akkor miért is ne? Ha valakinek PONT EZ kell, akkor felőlem nyugodtan. :)
      A másikon is szerintem hétfő-kedd körül várható a következő rész.

      Törlés