Once upon a meeting...

Igen, tudom, kicsit késtem a résszel. Bocsi... a másik blogon dolgoztam 3 napig. :(
Remélem, hogy a csúszás ellenére tetszeni fog a rész! Jó olvasgatást!




Még sose izgultam ennyire. Akkor se, amikor beszéltem vele a nyáron. Most viszont borzasztóan félek. Mi lesz, ha nem hisz nekem, és otthagy? Istenem, kellett nekem Lia-ra hallgatnom. Emma írt tegnap, hogy beszélt Adam-mel, és úgy tűnt, hisz neki, de... Lia is találkozott vele tegnap. Buliztak. Táncoltak. Lia nagyon rámenős, és mint megtapasztaltam, eléggé manipulatív. Igen, tudom. Emma jobban ismer engem, és ő Adam cserepárja, ezért valószínűleg neki hisz, de akkor is... félek!
Tök jó, még 1 órám van a találkozóig, de már tiszta idegroncs vagyok....

*

(50 perc múlva, otthon)

- Indulok! - kiabáltam a szüleimnek az előszobából, akik éppen TV-t néztek.
- Oké. Mikor jössz?
- Vacsorára hazaérek.
- Jó, érezd jól magad.
- Igyekszem. - dünnyögtem, és kiléptem az ajtón.
Az utcára érve megpillantottam Sophie-t, aki a kerítésüknél állt. (Olyan alacsony a kerítésük, hogy Sophie simán kimászik rajta.)
- Na, gyere ide te szerencsétlen! - nevetett. Mikor odamentem, magához ölelt. - Ügyesen, oké?
- Jó. - mosolyogtam vissza.
- Alex most hívott. Sok sikert kíván. Meg Riry is.
- Köszönöm. Mondd meg nekik.
- Oké, átadom. Csöng a mobilod. - mutatott a zsebemre.
- Tényleg.  - vettem fel. - Halló?
- Szia drága, minden rendben lesz! - hallottam egy vidám hangot.
- Emma? De aranyos vagy, hogy hívtál!
- Ez a legkevesebb. Na, menj, elkésel!
- Oké, helló. - mondtam és letettem. - Sophie, mennem kell.
- Oké, menj csak. Ügyes legyél!
- Jó. - mondtam, és elindultam. Kb. félúton megint csörgött a telóm.
- Igen? - szóltam bele.
- Na, hercegnőm, húzz bele! - kezdte Hayley. - Ne hagyd, hogy lenyomjon! Lia nem győzhet. Kivételesen legyünk filmszerűek. A rossz nem győzhet.
- Honnan tudod, hogy nem én vagyok a rossz? - nevettem.
- Ugyan. Szegény kiscsaj, akit bántanak, de ott van neki a menő pasi. Szerinted, ki ez? Naná, hogy te! Most tűnés, mert elkésel. - mondta, azzal lerakta. Elraktam a telót, és futni kezdtem, mert már csak 2 percem volt.
Természetesen nem értem oda időre. Rohantam, rohantam. Már láttam, hogy ott áll a suli előtt. Én még gyorsabban kezdtem futni. Azonban, nem számoltam azzal, hogy csúszik az út, és nem bírtam időben megállni. Így... egyenesen nekirepültem Adam-nek, és mindketten elestünk. Tudjátok, olyan déjà-vu. :)
- Basszus, ne haragudj. Véletlen volt. - mondtam, miközben felálltam.
- Semmi baj. Előfordul. - állt fel ő is. - Különösen veled.
- Hát...igen. - pirultam el.
- Tudod, semmit sem változtál. - mosolyodott el Adam.
- Örülök neki.
- Most döntöttél fel másodszor.
- Az baj? - kérdeztem félve.
- Igen. Tekintve, hogy már számtalanszor levettél a lábamról. De ebből csak 2 volt a feldöntés. A többi... - sóhajtott. - NA, gyere ide!
Közelebb mentem, mire magához ölelt és megcsókolt.

<3

- Annyira hiányoztál nekem! - sóhajtott még egyet.
- Te is nekem.
Jó sokáig nem beszéltünk semmit. Csak álltunk egymást ölelve/csókolva, és örültünk, hogy együtt lehetünk ismét...

*

(1 óra múlva)

- Na, beszéljük meg a dolgot! - engedett el Adam. Az elmúlt órában semmi olyasmi nem történt, ami a nyilvánosságra tartozna.
- Itt? - kérdeztem vacogva. Azért 1 óra ácsorgás után hideg volt.
- Nem, dehogy. Menjünk, igyunk valami meleget!
Pár perc után betértünk abba a kávézóba, ahol 1 éve Beckie és Jessy eldöntötték, hogy bulit szerveznek. Leültünk egy félreeső asztalhoz. Én egy forrócsokit kértem, Adam egy kávét.
- Forrócsoki? - kérdezte.
- Aha.
- Semmi koffein?
- Nem.  - nevettem el magam.
- Min nevetsz?
- Ja, csak az emlékek. 1 éve Beckie és Jessy pont ugyanezt kérdezte. Utána szervezték a bulit.
- Jaj! Arra nem szeretnék emlékezni. Nem volt jó.
- Nem ám. - bólintottam, és beleittam a forrócsokimba. - Akkor kezdjük?
- Aha.
- Kérdezz!
- Jó. Tehát. Mi volt az az üzenet? - csapott a közepébe.
- Öhm... tudod melyik Lia?
- Igen. Egy szőke csaj, akinek csak a pasikon jár az esze. Amikor megérkeztünk, rögtön a bulin nyomulni kezdett rám. Mondtam, hogy vagy te, de nem érdekelte, azt mondta, nem kell tudnod róla.
- Igen, ezt mesélte Emma. Idegbajt kaptam tőle.
- Neked az könnyen megy.
- Hé!
- Bocs, nem úgy értettem. - hajolt oda Adam, és megint megcsókolt.
- Így sose végzünk.
- Jó. Engem nem zavar.
- Engem se. - mosolyogtam....
Nemsokára folytattuk.
- Tehát, Lia rám mozdult, aztán másnap elutazott.
- Igen. Mikor először beszéltem vele, jól kiröhögött, hogy milyen béna vagyok!
- Aha.
- Aztán összebarátkozott Bia-val.
- Ne! - döbbent meg Adam.
- De! Tudtam, hogy ez lesz, így nem lepett meg annyira.
- Okos vagy.
- Kösz. Amúgy csak tipp volt. Tudod, 2 dilis szőke egy helyen...
- Ja oké. Helyes következtetés. Aztán?
- El kellett vinnünk a cserediákokat különböző programokra. Én Lia-t kaptam, és azt, hogy vigyem korizni. Lia pedig nagyon jól korizik.
- És te?
- Én addig nem tudtam.
- Az szívás! - húzta el a száját Adam.
- Az. De... nem tudott fellökni a jégen! Én csak álltam a pálya szélén... aztán hirtelen hívott, hogy menjek, mert nem bírja nézni, ahogy ácsorgok, és megtanít. Én bementem, de csak azért, mert olyan könyörgően nézett. Meg aztán... ha egyszer-kétszer ellök? Nagy ügy!
- Ellökött?
- Nem. Megtanított korizni. Utána még sokszor mentünk ketten, így most már tudok korcsolyázni!
- Ügyes.
- Hayley figyelmeztetett, hogy nem lesz jó vége. Lia biztos átvág. És igaza lett.
- Mi csinált?
- Rossz dolgokat mondott rólad. Pl. Miért nem írsz nekem sose?
- Mert először kódolt volt a wifi. Aztán feloldották...
- Akkor miért nem írtál?
- Mert... ha írtam volna neked, akkor még jobban hiányoztál volna. Így is majdnem megőrültem. Ha beszéltünk volna... - rázta a fejét. - Abba beleroppanok.
- Értem. Tehát, Lia elhitette velem, hogy nincs kódolt wifi, meg ha szeretnél, akkor írnál, és biztos van egy csajod.
Adam felnyögött.
- Én meg elhittem. Az üzenetet is miatta írtam. Erősködött, hogy AZONNAL írjak neked.
- Meg is tetted. Megijedtem tőle.
- Elhiszem. Bocsi. Mikor a lányok megtudták, nagyon idegesek lettek, és hamar ráébresztettek, hogy Lia csúnyán rászedett.
- Erre te?
- Bőgve vertem a fejemet az asztalba. :/
- Édesem. Ne! - simogatta meg a fejemet. - Kár érted.
- Lehet. Aztán írtam neked, hogy bocs, tévedés volt. Nem tudtam, hogy hiszel-e nekem. Emma úgy ment el pénteken, hogy beszél veled, és meggyőz.
- Sikerült neki. - mosolygott Adam. - De mi történt a szöszivel? Mit csináltál vele? Elmondod?
- Oké. Szóval, 3 nap múlva beszéltem Lia-val. Beismerte, hogy rászedett. Azt mondta, hogy most már késő bármit tenni, mert az övé leszel. A bulin leitat, és ezért mindent elhiszel majd neki.
- Hát, ez nem jött be. Próbált leitatni. De nem ment neki. Meg táncoltam vele egyszer. Nagyon bújt, meg minden. Egyszer szándékosan megbotlott, persze úgy, hogy én kapjam el és a ruhája is felcsússzon...
- Fújj!
- Az. Elkaptam, de aztán rögtön le is dobtam egy kanapéra. Gerinctelen kis...
- Jó. Lehet, hogy csak magányos és keresi az igazit.
- Nehogy még védd! Különben is, nekem már megvan az igazi, úgyhogy bocs.
Erre elgondolkodtam.
- Igen, te. - vigyorgott Adam. Erre odabújtam hozzá.
- Ugye legközelebb nem mész el ennyi időre?
- Dehogy. Többet nem hagylak itt. Soha többé... - motyogta, azzal megint megcsókolt... <3