Egy érdekes felfedezés

A nap hátralevő részében kerültem őket. Lina úgyis csak bántani tud, Peter-t nem ismerem... inkább a nagyszüleimmel beszélgettem. Nagyon régen láttam őket utoljára, talán 1 éve. Megbeszéltük, hogy kivel mi történt ebben az évben, kérdezgettek, stb. Elvoltunk. Egészen addig, ameddig Peter úgy nem döntött, hogy meg szeretne ismerni közelebbről.
Éppen a konyhába mentem egy pohár vízért, amikor összefutottam vele. Mosolygott.
- Szia! Nem volt alkalmam rendesen bemutatkozni. - nyújtott kezet. - Peter vagyok.
- Ööö...helló. Én Amanda Parker, de nem kell strapálnod magad. - vontam meg a vállam. - Lina kiborul, ha látja, hogy beszélgetünk, meg amúgy se vagyok túl érdekes. Nem kell udvariasan mindenkivel csevegned. Velem pláne!
- Ugyan. Lina idehívott, hogy töltsem a családjával a karácsonyt. Ott hagytam a saját családomat. A minimum, hogy hagy ismerkedni.
- Értem, oké. - mondtam,szereztem egy poharat és ittam. Peter követett a szemével.
- Peter, ne haragudj, de ez nagyon idegesít! - csattantam fel, mikor végignézte, ahogyan iszom.
- Szólíts Pete-nek! Nem szeretem a Peter-t. Túl hivatalos.
- Oké, akkor Pete, ne bámulj! - vigyorogtam.
- Értettem. Neked nincs beceneved? Úgy értem, az Amanda olyan hosszú név...
- De van. Ami. Hívhatsz így, nekem mindegy.
- Kösz. Nem ülsz le? - kérdezte, miközben ő leült a konyhaasztalhoz. Vonakodva, de leültem. - Tehát. Kérdezhetek tőled pár dolgot?
- Vallatni akarsz? - nevettem.
- Nem, csak szeretnélek megismerni. Lina nem mesélt rólad. Szinte semmit. Éppen csak megemlített.
- Ja, gondolom azt mondta, hogy van egy utálatos unokatesója, aki úgy néz ki, mintha lángolna a feje.
- A lényeg ez volt. - bólintott.
- Amióta megszülettem, azóta utál. - legyintettem. - Megszoktam.
- De miért? Olyan cukinak tűnsz.
- Lehet, de szerintem féltékeny rám. Elveszem tőle a közös nagyszülőket. Ja, és rajta kívül az egész családban én vagyok csak lánygyerek. Mindenkinek fia van. Ameddig nem születtem meg, ő volt a kis hercegnő a családban.
- Ez elég gyerekes!
- Az, de mit csináljak? Ez van.
- Jó, hagyjuk Lina-t. Mesélj magadról!
- Hát... nem vagyok túl érdekes. 17 éves vagyok, és még gimibe járok. Meglepő módon a családommal lakom együtt. A családomat már láthattad. Apa a göndör hajú férfi, Anya a rövid, barna hajú nő. Az öcséim pedig Matt és Sam. Matt a fiatal srác, Sam a pici szőke fiú.
- Értem. Ők rendesnek tűnnek.
- Azok is.
- Hol laktok?
- Elég messze innen, hála az istennek. Los Angeles-ben. Tavaly nyáron költöztünk oda. Phoenix-ben laktunk előtte, onnan nem messze élnek a másik nagyszüleim.
- Aha. Az jó hely lehet.
- Az, én szeretem. Na, majdnem mindent tudsz rólam. Most te jössz. Halljuk!
- Oké. Én 20 éves vagyok.
- Hé! - szóltam közbe. - Ugye tudod, hogy Lina 25?
- Aha.
- Egy idősebb nővel randizol?
- Úgy tűnik. - vigyorgott. - Szóval. Én itt élek. Mármint, New York-ban, nem Lina családjának a konyhájában. :D
- Gondoltam. - forgattam a szemem.
- Éppen egyetemre járok, most vagyok másodéves. Építésznek tanulok.
- Az tök jó!
- Szerintem is. Hm... 0,5 éve járok az unokatesóddal. Elmeséljem, hogyan találkoztunk?
- Ne, nem akarom tudni. Azt mondd el, hogy te hogy nem vetted észre, hogy ilyen... kötözködő? Vagy nem zavar?
- Jókat kérdezel. Nos... velem nem ilyen, és a környezetemben se csinálja ezt. Úgyhogy nem zavart, ameddig nem tudtam róla. Azaz, ma délutánig.
- Aha. ÉS akkor mi lesz most?
- Beszélek vele, hogy ne legyen kétszínű és ne játssza meg magát előttem.
- Az hasznos.
- Kihagytam valamit? - kérdezte.
- A családodat.
- Ja, tényleg. A szüleim. Apa mérnök, Anya diplomata, ezért mindig utazik. Van egy öcsém, és egy húgom. Az öcsém, Liam 12 éves, ugye, suliba jár. Okos kiskölyök. A húgom neve Emma. Ő 17 éves, és gimnazista. Mint te.
- Jó családod lehet. - mondtam, és itt még nem fogtam gyanút.
- Igen, szerencsére az van. Emma nagyon közel áll hozzám. Mindent vele beszélek meg. Nagy szenvedés volt, mikor nem volt otthon 3 hónapig.
- Hol volt?
- Cserediákprogramon.
- Azokat én se szeretem. A barátom elment 3 hónapra.
- Ja, átérzem. Rossz lehetett. Emma nem értem mit evett ezen a programon. Ráadásul, beköltöztetett a házunkba egy pasast. A cserepárját. A fiú rendes volt, meg jófej, de néha az őrületbe kergetett a nyavalygásával, hogy hiányzik neki a barátnője!
Na, itt már derengett valami. Nagyot nyeltem.
- Pete! Mi a vezetékneved?
- Swan. - mondta, én pedig a tenyerembe temettem az arcomat. Ordítani tudtam volna, de nem tettem. Még nem voltam biztos benne.
- Tudnál mutatni egy képet a húgodról?
- Aha. Tegnap bohóckodott a telefonommal. Van egy csomó friss kép. - szedte elő a mobilját. - Majd megőrült, hogy ott kellett hagynia az új barátait, ezért odaadtam a mobilomat, hogy legyen el vele, mert addig se szomorkodik. Na, itt az egyik kép!

A fénykép

Amikor megláttam a képet, biztos voltam benne, hogy helyes a sejtésem. A barátnőm, Emma Swan, Adam cserepárjának bátyjával ültem szemben...