A nap vége

Hát, így történt, hogy a karácsonyt Emma családjánál töltöttük. Nagyon kedvesen fogadtak, és egyáltalán nem csináltak gondot belőle, hogy hirtelen egy 5 tagú családot látnak vendégül.
Emma eleinte el se hitte, hogy igazat mondok, azt hitte, viccelek.
- Nem lehet. Hülyülsz. - mondta a telefonba.
- Hidd el, hogy nem! Itt ülünk a reptéren.
- Oké... maradjatok ott. 15 perc múlva ott vagyunk.
És tényleg. Emma és az apukája jöttek, beraktak minket a kocsiba, és már mentünk is hozzájuk. Hatalmas hó volt, és az egész házukat beborította, ezért először át kellett verekednünk magunkat a havon, hogy aztán kipirosodott arccal hebegve-habogva magyarázzuk Emma mamájának, hogy miért is jöttünk.

A házuk

- Te vagy Amanda, ugye? - kérdezte mosolyogva Emma anyukája, mikor elmeséltük, hogy volt egy kis családi botrány, és ezért felhívtam a barátnőmet, akit a cserediákprogramon ismertem meg...
- Igen.
- A hajadról gondoltam. - mondta kedvesen, miközben mi lehámoztuk magunkról a kabátot és a cipőt. - Emma sokat mesélt rólad. Meg aztán, Adam is mondott rólad egyet s mást.
- Remélem csak jót. - szólt közbe Apa.
- Hát persze!  - bólintott Emma mamája.
- Nem akartunk csak így betörni. - kezdett szabadkozni Anya. - Ha gondot jelentünk, akkor...
- Ugyan, kérem! Szívesen látjuk az egész családot. Pakoljanak le, kerüljenek beljebb!
- Köszönjük szépen. - hálálkodtunk.
Én odafurakodtam Emma-hoz.
- Hogy hívják anyukádat? Olyan fura, hogy nem tudom megszólítani. Mégse mondhatom neki, hogy Mrs. Swan vagy Emma anyukája...
- Igaz. A neve Susan.
- Köszi.
Emma mamája éppen a konyhában pakolászott valamit. Én odamentem hozzá, mert úgy gondoltam, hogy valami magyarázatot mégis csak kell adnom arra, hogy miért törtünk rájuk karácsony előtt egy nappal.
- Bocsánat, hogyha rosszkor jöttünk. - kezdtem bele. - Csak tudja, Mrs. Swan...
Nem ezt akartam mondani, de ez csúszott ki a számon. Emma mamája felhúzta a szemöldökét.
- Mrs. Swan? Te tényleg olyan kis udvarias vagy, amilyennek Adam leírt. Nagyon aranyos, hogy így hívsz, de szólíts nyugodtan Sue-nak és tegezz.

Susan

- Köszönöm... igazán. Tudja... tudod... az unokatestvérem miatt vagyunk most itt.
- Hogyhogy? Mi történt? - kérdezte, miközben egy tálcára tett 10 poharat és kekszet meg ilyesmit. - Gyere, menjünk be a többiekhez!
Bementünk a nappaliba, és leültünk. Mindenki evett-ivott egy keveset, én pedig mesélni kezdtem.
- Öhm... Peter hol van? - kérdeztem elsőre. Ugyanis a kedves bátyust nem láttam a házban.
- Nem ért még haza. Azt mondta, hogy a barátnőjéhez megy megismerni a családját. De honnan ismered? - kérdezte Emma.
- Erre is rátérek, nyugi. Tehát, meglátogattuk az unokatesómékat. Tudni kell, hogy az unokatesóm, Carolina kiskora óta utál engem, mert kitúrtam a helyéről állítólag. Ameddig meg nem születtem, addig ő volt az egyedüli lánygyerek a családban. Aztán jöttem én.
- A kis féltékeny! - pattant föl Liam, Emma öccse. Nagyon helyes kiskölyök volt, és szeretett mindenbe beleszólni. Legalábbis, mióta ott voltunk, folyamatosan beszélt.

Liam

- Igen, az. - értettem egyet. - Ma is összevesztünk, mert ő megint kínozni szeretett volna, meg elárulta, hogy csalta a pasiját, én pedig ezt elítéltem. Aztán jött a pasija, aki náluk volt éppen, és megmentett, és szakított vele, erre Lina kivágta a hisztit, hogy minden az én hibám. Ezért haza szerettünk volna menni, de nincs több jegy a mai gépre. Ezért azzal kell mennünk, amivel eredetileg mentünk volna. Így most itt vagyunk.
- Aha. Azt nem értem, hogy ehhez hogy jön Pete?
- Tudod Emma... - vörösödtem el. - Az unokatesóm a bátyád barátnője... volt.
- Hé, hé, hé! Állj! Lina, Pete Lina-ja, a TE unokatesód? MI?
- Igen, ő az.
- Őrület. - suttogta Emma, és döbbenten nézett maga elé. Ebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó, és Pete rontott be rajta.
- Vége, szakítottam Lina-val, megcsalt, mert egy szemét kis dög! - kiabálta, aztán mikor észrevett minket, torkára fagyott a szó.
- Szia Pete! - intettem neki mosolyogva.
- Te... ti... hogy kerültök ide? - dadogott.
- Tudod, miután elmentél, Lina családi jelentet rendezett, ezért úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. De nincs több jegy, ezért maradnunk kell. Nincs az a pénz, amiért visszamennénk oda, ezért csak ide tudtunk jönni. Bocs, ha betolakodtunk... - magyaráztam.
- Nem, semmi gond, tényleg. Örülök nektek. Jó, hogy itt vagy, mert...
- Mert? -  nézett rá szúrósan Emma. - Van pasija. És az unokatesója az exed.
- Tudom. - pirult el Pete. - Csak jó vele beszélgetni, és együtt szidhatjuk Lina-t.
- Így oké.
Még beszélgettünk egy kicsit. Nemsokára kezdtem érezni, hogy nagyon fáradt vagyok, ami nem csoda, egész nap pörögtem. Hosszú volt a nap, na!
- Bocsánat, de lepakolhatnék valahová? Szeretnék elmenni aludni, ha nem gond.
- Persze, gyere csak! Megmutatom a szobádat. - pattant föl Emma. Felvezetett az emeletre. Benyitott egy szobába. A szoba falai barnák voltak.

A szoba

- Köszi, tökéletes lesz!
- Adam is itt lakott. - jegyezte meg Emma csak úgy mellékesen.
- Tényleg? Itt aludt? - ugrottam az ágyra.
- Azért ne ájulj el! Igen, itt. Na, hagylak. Pihenj! - mondta Emma, és kiment. Én egyedül maradtam, és írtam egy SMS-t Adam-nek.
"Hé, cserediák! Találd ki, hol vagyok! Emma-éknál. Ismerem a családját, ott alszom, ahol te aludtál. Hú, el se hiszem! Nagyon király! Vigyázz magadra, és igyekszem haza!"
Azonnal jött a válasz.
"Mit keresel te ott? Nem a családodhoz mentél?"
"De, de történt egy kis baleset. Majd elmesélem holnap, addigra kiderítem a wifi jelszót."
"A jelszó PEL. Mint Pete-Emma-Liam. :)"
Innentől kezdve neten folytattuk a beszélgetést. Megbeszéltünk mindent. Mikor már nem bírtam tovább, elköszöntem, és elmentem fürdeni, átöltöztem pizsibe, majd lefeküdtem aludni. Szinte azonnal elaludtam. Mégis csak megérte ide eljönni! :)