- Gyere ki! - kérte halkan Sophie.
- Ne szomorkodj, megoldjuk! - tette hozzá Riry.
- Gyere már ki onnan! Ez nem old meg semmit! - kiabált Hayley.
- Nem akarok kimenni. - mondtam halkan. - Nem érdekel, ha az ofő is keres... Ennek az egésznek semmi értelme...
- Amanda! - dörömbölt az ajtón Alex, és szinte éreztem, hogy mi következik. - Elhiszem, hogy rossz neked. De tovább kell lépned. Erős vagy, oké? Ha itt ücsörögsz, annyi esélyed se lesz annál a szerencsétlen tökkelütöttnél, mint egyébként! Szóval, kelj fel a földről, nyisd ki az ajtót, ÉS HÚZZÁL KIFELÉ, DE NAGYON GYORSAN, KÜLÖNBEN BETÖRÖM AZ AJTÓT, ÉS KIRÁNGATLAK!
- Na jó, mielőtt kárt teszel valamiben... - mondtam, és kinyitottam ajtót.
- Te jobban aggódsz a berendezésért, mint értem? Na szép! - mondta Alex, de látszott, hogy csak viccel. A lányok körbeálltak.
- Oké, befejeztem a szenvedést. Menjünk! - mondtam.
- Ez a beszéd! - mondta Hayley, és elindultunk. A szálloda előtt az ofő várt ránk.
- Gyerekek, gyertek! Sétálunk egy kicsit!
Úgyhogy, elmentünk sétálni.Őszintén szólva, nem láttunk semmi érdekeset, de az ofő annyira lelkesen magyarázott, hogy kibírtuk a sétát.
Mikor visszaértünk, már sötétedett, úgyhogy elmentünk vacsorázni. A vacsi annyira nem volt jó, de ehető volt. :/
A vacsora után mindenki megfürdött, aztán úgy döntöttünk, hogy még mászkálunk egy kicsit a parton. Az ofő engedélyezte.
A parton már egy kicsit hűvös volt, de azért jó volt ott sétálni. A lányokkal mindenféléről beszélgettünk. Sophie hirtelen talált egy labdát a homokban.
- Lányok, ez egy röplabda!
- Zseniális vagy Sherlock! - nevetett Alex. - Látjuk.
- Játszunk? - kérdezte Hayley, mert észrevette a röplabdások számára kikészített hálót.
- Aha! - kiáltott Riry, és kivette Sophie kezéből a labdát.
Vagy 40 percet ütögettünk, és nagyon élveztük! Riry a tánc miatt nagyon hajlékony, úgyhogy nagyon jókat mentett, Alex ugye sportol, Hayley korábban járt edzeni, Sophie-val meg szoktunk a kertben játszani. Úgyhogy jót játszottunk. 21:00-kor visszamentünk a szállodába, és felmentünk a szobánkba. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán 21:30-kor hirtelen kopogást hallottunk. Hayley felpattant, és kinyitotta az ajtót.
- Amanda! - hallottam Hayley hangját az ajtóból. Felugrottam, és kirohantam. Mikor megláttam ki az, lefékeztem, és elsápadtam. Adam állt az ajtóban.
- Kijönnél egy percre? - kérdezte.
- Így? - mutattam végig magamon. Gyakorlatilag pizsamában voltam.
- Csak 2 perc. Addig meg kibírod.
- Jó. - mondtam, aztán kimentem. (Az ajtóból még küldtem egy "úristen, legyetek a közelben, mert mindjárt elájulok" pillantást Hayley-nek.)
Adam elvezetett az ő szobájuk elé, aztán megállt.
- Amanda! - kezdte. - Mi bajod van pontosan?
- Hogy kihasználsz.
- Kihasznállak? Én? Téged?
- Aha. Új csaj, másszunk rá. Hátha mindenki rólam fog beszélni meg rólad. Így még menőbb lehetsz. Ott van Bia. Nem küldöm el, mert elfér a 2 lány, nemde? :P Közben összetörjük a kiscsaj szívét? Ugyan, belekalkulált veszteség...
- Mi van? Te teljesen megőrültél!
- Nem, hanem inkább te. Menj, Bia már vár rád! Ő kell neked úgyis. - mondtam, és visszarohantam a szobánkba. Még hallottam, ahogy Adam utánam kiált.
- Legyen, ahogy akarod!
A szobában a lányok inkább nem kérdeztek semmit. De én elmondtam mindent. Mikor befejeztem, tátott szájjal néztek rám.
- Jó éjszakát! - mondta gyorsan Alex, és mindannyian lefeküdtünk aludni.
*
Reggel mikor felkeltem, kipattantam az ágyból.- Lányok! Gondolkodtam. - mondtam, miközben magamra kaptam a ruhámat.
- ÉS? - nyöszörgött Hayley. - Nem újdonság.
- Beszélek Adam-mel. Tényleg elcsesztem.
- Végre... - suttogta Alex a párnájába, miközben én kiléptem az ajtón. A fiúk szobája előtt összeszedtem a bátorságomat, és bekopogtam. Mikor kinyílt az ajtó, először fel sem fogtam, hogy mit látok. Utána hatalmasat sikítottam! Az ajtóban Bia állt, kócosan, és egy szál fehérneműben.
 |
| Nem, ehhez sem szeretnék kommentet fűzni, max. annyit,hogy álmomban ne jöjjön elő!!!! |
- Aha... miért vagy itt? - kérdeztem, félve a választól.
- Gyere el a mosdóba! - mondta vigyorogva. Követtem. A mosdóban arcot mosott, aztán elégedett mosollyal nekidőlt a falnak. - Érdekel a sztori?
- Azért vagyok itt. - forgattam a szemem.
- Tehát... Adam este átrohant a szobánkba, és kihívott a folyosóra. Azt mondta, hogy rájött, hogy kellek neki, és bevonszolt a szobájukba.
- És?
- Aztán pedig... - vigyorgott Bia. - Olyasmit csináltunk, amit nem részletezek, mert az ártatlan kisleány, azaz te, nem bírná, mert ez neki nagyon brutális. :)
- Neeeeee..... - suttogtam, és leroskadtam a földre.
- Deeee.... - vigyorgott a Barbie lány, aztán otthagyott. Belőlem egyszerűen kitört a zokogás.
- Mit tettem? Istenem! - suttogtam a padlócsempének. A padlócsempe azonban nem akart megvigasztalni... Én fogtam magam, fölkapartam magam a földről, és nagy nehezen felálltam. Ekkor meghallottam a fiúk hangját a folyosóról, és a következő pillanatban benyitottak.
- Hoppá, bocs, ez a lányvécé! - nevetett Nick.
- Te odavaló vagy! - mondta neki Rob, amin normális esetben nevettem volna, de nem ma, és nem most. Nick ekkor vette észre a szétbőgött fejemet.
- Mi történt? - kérdezte aggódva.
- Semmi... - mondtam, és megint rám akart törni a sírás. Nick megragadta a karomat, és kihúzott a folyosóra.
- Amanda, mi történt, ki bántott? - kérdezte. Ebben a pillanatban lépett ki a szobájukból Adam. Mikor megláttam, felsikítottam, kitéptem magam Nick kezéből, és elrohantam. Kirohantam a szállodából, még a portás se állított meg. Én csak futottam, futottam, és meg se álltam a partig. Kerestem egy csendes zugot. Találtam egy mólót, aminek a tövében kövek voltak. Odasétáltam, és leültem. A tenyerembe temettem az arcom, és megint sírni kezdtem.
 |
| Hát, ez emlékezetes kirándulás lesz. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése