2014. március 22., szombat

Osztálykirándulás I.

Ez a 1,5 hét gyorsan eltelt. Csütörtök reggel izgatottan ébredtem. Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, és felkaptam (volna, ha nem szakadt volna le a karom a súlyától) a táskát, amibe már előző nap bepakoltam mindent. Pénzt is tettem el.
Mikor felvettem a cipőmet, és kinéztem a kertbe, nem hittem a szememnek.
- Esik? - kérdeztem hitetlenkedve. - A kirándulás napján?
- Hát, édesem. Ez van. - tárta szét a karját Apa. - Ernyőd van?
- Igen, az van. - mutattam fel a fehér, fekete pöttyös darabot. Valamiért szeretem a pöttyöket! :)
- Esőkabát?
- Nincs, de nem vagyok hajlandó elvinni. Úgy nézek ki benne, mint egy 4 éves.
- Akkor legalább ezt vedd fel! - nyomta a kezembe Anya a pulcsiját, amit ő szokott felvenni. Ezzel nem lett volna baj, de a pulcsi RÓZSASZÍNŰ volt! :O
- Kösz, de....
- Ezzel mi bajod van? - forgatta a szemét Matt.
- Rózsaszín. És vörös a hajam. Tudod... nem igazán nyerő párosítás.
- Hát ez nem igaz! - csapott a fejére Anya. - Ez van, vagy az esőkabát. Választhatsz.
- Inkább ez. - sóhajtottam lemondóan. - Na, indulok!
Azzal felvettem a pulcsit, és a fejemre húztam a kapucnit.
Így néztem ki
- Sziasztok! - mondtam, azzal elköszöntem. Sam megölelgetett, és meg kellett ígérnem, hogy hozok neki valamit. :)
Mikor kiléptem a kertkapun beleütköztem Sophie-ba, aki szintén súlyos bőröndöt cipelt. Mindketten megállapítottuk, hogy ez az eső nem is jöhetne rosszabbkor, aztán elindultunk a sulihoz. A suli előtt már ott volt Hayley, aki olyan 'kit érdekel az eső' stílusban pulcsi, kabát és ernyő nélkül ácsorgott, úgyhogy a haja már jó vizes volt. Alex természetesen elegáns kabátban és ernyővel várakozott, majd nyomatékosan megkért minket, hogy ne ugorjunk a nyakába, mert vizesek vagyunk.
Leraktuk a cuccunkat egy vízmentes helyre, majd elszaladtunk Sophie-val a közeli boltba. Vettünk 1-1 kakaós csigát, reggelinek. :)
Reggeli <3

Mire visszaértünk már mindenki ott volt, kivéve Riry-t. Az ofő nyugtalanul nézett körbe.
- Hol van a barátnőtök? Megígérte, hogy pontos lesz.
- Tudja Tanár úr, ő a külvárosból jön. Messze van. És esik.
- Értem, persze. - bólogatott, de ebben a percben befutott Riry. Farmerban, edzőcipőben, fehér pulcsiban és hatalmas színes ernyővel. A haját összefogta egy copfba.
- Riry! - üdvözöltük boldogan a lányokkal. (Oké, Alex mérsékelt örömmel...)
- Jó reggelt! - köszönt Riry mosolyogva az ofőnek.
- Szervusz Audrey! Örülök, hogy megismerhetlek.
- Én köszönöm, hogy eljöhettem. :)
A többiek is kezdtek ránk figyelni. Riry lazán szembefordult velük, aztán mosolyogva beszélni kezdett.
- Helló! Audrey Johnson vagyok, röviden csak Riry. Marhára örülök, hogy eljöhetek veletek! Remélem jól fogunk szórakozni, és... ennyi. - csapta össze a kezét. A többiek rögtön odagyűltek köré, és kérdezgették és beszélgettek. A busz is megérkezett közben, úgyhogy felszálltunk és elindultunk.
A buszon jót beszélgettünk, ettünk (pszt, ezt nem szabad), meg zenét hallgattunk, szóval elvoltunk. Adam hirtelen leült a Riry melletti üres ülésre. Riry felvont szemöldökkel nézett rá.
- Te....
- Adam Sacks. - fogott kezet Adam Riry-vel. - A fiú, akit leszóltál.
- Ó... - mosolyodott el Riry. - Nem szereted az igazságot hallgatni?
- Az, hogy fura vagyok, nem sértés. De az, hogy Amandát bántom... túlzás.
- Nana! Meséltek a lányok pár dolgot.
- Oké, néha kicsit keményebben szóltam oda. Lehet. de amit ő művelt... az se semmi.
- Ugyan már! Mit művelt?
- Ezt persze nem mesélték el, mi? - mondta halkan Adam. Aztán tovább suttogott Riry fülébe. Riry arca elvörösödött, de a végére kifejezetten fehér színt öltött...
Kb. 1 óra múlva odaértünk. Itt már nem esett, de még nem volt annyira strandidő sem. :)
Az ofő beterelt minket a hotelbe. Hatalmas hotel volt, de nagyon kedves volt a "beengedő néni" meg mindenki, akivel találkoztunk, úgyhogy biztos jó hely. (Honnan volt ennyi pénzünk?)
A hotel
- Tanár úr! - kiáltottam oda az ofőnek.
- Igen Amanda? - kérdezte fáradtan az ofő, mert a 64 gyerek egyszerre akart 70 felé menni... (Sajnos a másik osztály is jött velünk, úgyhogy megkaptuk Bia-t és Clau-t... :( )
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy honnan volt pénzünk erre a hotelre.
- Hát... tudod. - mosolyodott el az ofő. - Ez nem a te dolgod. De ha nagyon tudni szeretnéd, éppen akció van, mert még tavasz van, másrészt kaptunk támogatást az iskolai alapítványtól.
- Ó, értem. Köszönöm.
- Semmiség. Menj csak föl a szobátokba!
Elindultam felfelé. Mivel csak a másodikra kellett mennem, felmentem gyalog. A szobában már a lányok elég jól berendezkedtek. Cuccok szétdobálva, mindenki az ágyán ült. Mikor beléptem Alex éppen elordította magát.
- Gyerekek, ez egy disznóól! Hayley, könyörgök, ne dobálózz a cuccaiddal!
- Mert miért ne?
- Mert öten fogunk itt aludni, és én nem vagyok hajlandó arra ébredni, hogy egy vizes törölköző van az arcomon...
- Jól van na... összepakolok. - motyogta Hayley, aztán a többiek is felszedték, amit szétdobáltak. Mikor kész voltak, én is letettem a cuccom.
- Ha eldobsz valamit, leütlek! - fenyegetőzött Alex.
- Nem fogok, nyugi. - nevettem, és kiraktam a cuccaimat egy polcra. Mikor mindenki rendet rakott, egész normális lett a szoba.
A szobánk egy része

- Kisütött a nap! - kiáltott fel Sophie boldogan. - Jöttök fürdeni?
- Persze!  - vágta rá Riry. - De ha valamelyik fiú megfogdos, leütöm.
- Azért ennyire nem lököttek....
- Én lemegyek, de nem biztos, hogy fogok fürdeni. - mondta Hayley. - Semmi kedvem megfázni.
- Én megyek. Nem jövünk ide többször, az tuti. Ki kell használni. - mondta Alex. - Ami?
- Én... nem is tudom. Lemegyek, de így, ahogy vagyok.
- Ne csináld már, nem fürdesz? Meleg van.
- Az oké...
- Ahh..... meleg van, jó idő, mindenki boldog. - sorolta unottan Alex, miközben hátradőlt az ágyán. - Mindenki pihenhetne, de nem, mert Amandának most jött elő a kisebbségi komplexusa, és most kell pátyolgatni a kis lelkét, hogy ne féljen.... nem hiszem el.
- Szedd össze magad! - szólt rám Hayley. - Öltözz át, és menjünk! Egy-kettő...
Sóhajtottam, felkaptam a fürdőruhám és bevonultam a fürdőszobába. Átöltöztem, aztán vetettem egy fintort a tükörképemre.
- Mehetünk! - mondtam lemondóan.
Elindultunk, és a strandon belebotlottunk a többiekbe. A fiúk persze rögtön kiszúrták Riry-t, és köré gyűltek, de Riry ügyesen és magabiztosan küldte el őket. Alex és Sophie berohantak a vízbe, Hayley pedig leült az árnyékba.
- Nem napozol? - érdeklődtem.
- Láttál már barna bőrű ázsiait? - érdeklődött.
- Nem.
- Nem is fogsz. - mondta, azzal olvasni kezdett. Akkor ezt megbeszéltük!
Én leültem a napra, és körülnéztem. Körülöttem mindenki futott, sétált, beszélgetett vagy a vízben ugrált.
Hirtelen kiáltást hallottam.
- Adam! Nem jössz fürdeni?
A hang irányába néztem, és megláttam Bia-t, aki a víz és part találkozásánál ücsörgött. Fehér bikini volt rajta, és egy bazi nagy napszemüveg. Szőke haja kiengedve hullott a vállára. Úgy nézett ki, mint egy eleven Barbie baba. :P
Ehhez inkább nem fűznék kommentet...

- Te jó ég! - dünnyögte Hayley, mikor meglátta a csajt. - Ugye tudja, hogy osztálykiránduláson vagyunk, nem pedig társkeresőprogramon?
- Tudja, de nem érdekli. - sóhajtottam.
Ebben a pillanatban Adam vágott át mellettünk. Mikor elhaladt mellettem, egy nagy adag homokot söpört rám.
- Hé! - pattantam fel. Adam visszafordult.
- Igen? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Légyszí, ne homokozz össze!
Adam erre megragadta a karomat, és elvonszolt a vízig. Ott a karjába kapott, (ez komoly, más körülmények között örültem volna...) bevitt a vízbe, és mikor már a víz derékig ért, egyszerűen elengedett. Én persze hanyatt bezuhantam a vízbe. :/
- Ezt most miért csináltad? - kérdeztem, mikor végre talpra álltam, és kiszedtem a hajam az arcomból. - Most már nem vagy homokos. - vigyorgott Adam.
- De vizes igen. Úgy nézek ki, mint egy vízi szörny. - háborogtam. Adam széttárta a karját.
- Bocs, arról nem volt szó, ne legyél vizes!
- Adam, elegem van belőled! - mondtam halkan, és elkezdtek csorogni a könnyeim. Adam egy pillanatig döbbenten ácsorgott.
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam! - kezdte. - Nem akartalak bántani.
- Mégis sikerült. - zokogtam. Adam erre magához ölelt.
- Ne sírj, kérlek! Bocsáss meg, tényleg. Hagyjuk abba ezt a vitatkozást. Nekem sem túl kellemes...
Ellöktem magamtól. Hónapok óta nem szól hozzám, bedob a vízbe, és elintézi egy "bocs, hagyjuk abbá"-val?
- Azt hiszed, hogy ezt ilyen egyszerűen el lehet intézni? - sziszegtem. Szerintem tényleg kezdtem egy szörnyhöz hasonlítani... - Ez nem olyan, amit letudsz azzal, hogy bocsi!
- De... én tényleg sajnálom.
- Nem hinném. Menj, Bia mindjárt idejön, és vízbe fojt... remélem, végre egymásra találtok, és akkor közösen lehettek velem bunkók! - mondtam, és elindultam a part felé. Útközben Bia elment mellettem, és 'véletlenül' rám fröcskölt egy adag vizet.
Mikor kiértem a partra, elkezdtem futni, felkaptam a törülközőmet, és felrohantam a szobánkba. Bezárkóztam a fürdőszobába, felöltöztem, és leültem a földre. Idegesen túrogattam a hajam, és közben szidtam az egész életemet...









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése