Híres lettem... :P

Másnap (még csak szerda!!!) mindenki rám volt kattanva. Mutogattak rám a folyosón, nevettek, köszöntek, vagy csak simán megbámultak. Már a 2. óra után úgy éreztem, hogy NEM! EZT ÉN NEM BÍROM!
Alex próbálta távol tartani tőlem a 'rajongókat' meg az 'utálkozókat', de nem sok sikerrel járt.
- Hagyjátok már békén! - ordítozott egész nap. - Mindenkivel történnek balesetek.
- De nem ilyenek. - suttogtam neki.
- Ez tény. - súgta vissza. - De ne szólj bele, miközben mentegetőzök a TE nevedben!
- Értettem. - mosolyogtam rá, és visszamentem az osztályba.
Nick és Rob persze nagyon feldobódtak a híradótól. Az egészből azt értették meg, hogy aktív környezetvédő vagyok, mert kiakadtam azon, hogy kidőlt a fa. (Mi van? :D)
Minden adandó alkalommal eljátszották, hogy riporterek, és engem interjúvolnak.
- Nos, kedves 'Védem a környezetet és közben elborzasztok mindenkit, mert elküldök VALAKIT a fenébe' kisasszony! Mesélj magadról! - vigyorgott Nick, miközben Rob az egyik kezét mikrofonként tartotta elém.
- Tehát... - köszörültem meg a torkom. - A nevem-ezek szerint-Védem a környezetet és közben elborzasztok mindenkit....-hé, mi?
- Jól hallották, kedves nézőink. - folytatta szemrebbenés nélkül Nick. - Ne is tagadd! A nézőket érdeklik a pletykák.
- Azt elhiszem. De én nem vagyok pletykás.
 Erre a 2 fiú grimaszolt egyet. Ebben a pillanatban veszekedést hallottunk az ajtó előttről.
- Most meg mi bajod van megint? - hallottam Bia nyávogását. Nick közben csendesen közelebb húzott az ajtóhoz, és halkan tudósított.
- Kedves nézőink! Az iskola egyik legnépszerűbb szerelmi háromszögének újabb érdekes fordulatát látjuk... a színpadon a mi Rómeónk, Adam Sacks... és az ellenfél, Róza, Bianca!!!
Eközben Adam válaszolt Bia-nak, de olyan stílusban, hogy azt inkább nem idézném szó szerint. Csak a lényeget.
- Mi bajom van? Tényleg nem fogod fel a tyúkeszeddel? - háborgott Adam. - Kiteszed Face-re, hogy Amit szeretem?
- Miért, hát nem? Ha igen, akkor vállald fel! Ha nem, akkor akadj le róla! És legyél velem.
- Miért lennék veled?
- Mert a kiránduláson úgy tűnt, fontos vagyok neked. - hallottam Bia-t, és érződött, hogy tiszta stressz. A 2 fiúval együtt visszafojtottam a lélegzetem.
- Bia... - vett nagy levegőt Adam, az én pulzusom meg hirtelen hatalmasra nőtt, és félő volt, hogy összeesem. - Azt nagyon elszúrtam. Ami felidegesített, én pedig nem gondoltam végig a dolgokat. Hogy hibáztam és megbántottam őt. Nem kellett volna ezt tennem vele és veled se, mert te sem ezt érdemelted. Nem szeretnék veled is rosszban lenni, mint Amival, aki úgy tűnik végleg elveszítettem. Úgyhogy, sajnálom, és remélem meg tudsz nekem bocsátani...
Bia pár pillanatig csendben volt. Aztán magából kikelve rikácsolt.
- MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL? 1 ÉVE BARÁTOK VAGYUNK, ÉS NEM VESZED ÉSZRE, HOGY SZERETLEK. OKÉ, GONDOLOM, MAJD JÖVŐRE. ERRE JÖN EGY ILYEN CSAJ, EGY NÉVTELEN, CSÚNYA KIS SENKI, AKI TELJESEN JELENTÉKTELEN... AHA, ÁLMODIK A NYOMOR! ADAM SACKS, A MENŐ CSÁVÓ, KIVÁLASZTJA MAGÁNAK EZT A KIS SENKIT, JÓL ÖSSZEVESZNEK, MINDENKI SAJNÁLJA ŐKET, HOGY JAJ, SZEGÉNYEK! ENGEM KI SAJNÁLT VALAHA IS? ITT ÁLLOK, EGYEDÜL, MEGALÁZVA, JA ÉS EL NE FELEJTSEM: ERKÖLCSTELENÜL! UNDORÍTÓ VAGY ADAM, KIHASZNÁLTÁL, EGYSZERŰEN KIHASZNÁLTÁL, MIKÖZBEN A NYOMORÉK AMANDÁÉRT VOLTÁL ODA! NEM ÉRTEM, HOGY MI TETSZETT BENNED! ÉS TUDOD MIT? EGYSZERŰEN ELEGEM VAN BELŐLED! GYŰLÖLLEK, TE ÁLSZENT ÁLLAT! - toporzékolt Bia, miközben hisztérikusan bőgött. Clau sietve odarohant, majd a többiek döbbent tekintetétől kísérve elvonszolta a barátnőjét a mosdóba. Rögtön utánuk rohant  egy tanár is, úgyhogy gondolom ezért a szövegért a szőkeség intőt kap.
Én teljesen elsápadva, visszamentem a helyemre, és a tenyerembe temettem az arcom. A 2 fiú mellém ült.
- Nyugi! Legalább biztosan nem fognak járni. - nyugtatott Rob.
- És, megkapja a magáét! - helyeselt Nick.
- Minden miattam van. Mindenki összeveszik miattam. Sophie és te, Rob. Bia és Adam. Adam és én. Én és Bia. És Clau. És Hayley és Alex. Meg Riry és Adam. Mindenkivel megutáltatom magam és a másikat... nem bírom.
- Ami! Nyugodj meg! Nem a te hibád. - csitítgattak. - Csak megosztó személyiség vagy.
- Kösz, ez a finom megfogalmazása annak, amit én mondtam.
Ezek után egész nap gondolkodtam, hogy mit rontottam el. Kitűnő ez az utolsó hét, egyik nap benne vagyok a híradóban, mint aki most szabadult a diliházból, másnap végighallgatom, hogy egy jelentéktelen senki vagyok. Ja, és mindenki miattam veszik össze a másikkal! Éljen az egyszerű élet!