Mivel már nem sok tanulnivaló van(persze, péntekre kémiát kell tanulni, mert biztos, ami tuti, nem vagyok Ms. Smith kedvence), ezért úgy gondoltam, hogy holnap délután kisétálok a közeli parkba. A parknak van egy csöndes része, ahol magas a fű, és ott nem hallod a gyerekeket, meg az ordítozó szülőket, és nem látod az egymást faló szerelmespárokat se. :)
Ma éppen arról beszéltünk a lányokkal, hogy ki hova megy nyaralni.
- Mi megyünk Olaszországba a rokonokhoz. - mondta Sophie, miközben a füvet tépkedte. Ugyanis a már említett parkban ültünk egy padon. Azaz, hárman ültünk a padon, Sophie pedig a földön, mert ott akart ülni.
- Milyen jó valakinek! - háborodott fel Hayley. - Csak úgy kiruccan Olaszba, mert ott élnek a rokonok!
Sophie széttárta a karját.
- Bocs. Miért, te hova mész?
- Én... Florida-ba.
- Az se rossz! - mondta Alex. - Engem maximum Long Beach-re visznek le, mert a nővérem most fog diplomázni, és otthon kell lennünk. Egyedül meg nem engednek le.
- Ajj... az nem jó. - húzta el a száját Sophie. - Szegény!
- Túlélem. Ha a tavalyi nyarat túléltem... - mosolyodott el Alex egy picit. Hát, igen. A tavalyi nyár. Mikor Alex majdnem másik suliba került, Sophie nem tudott semmit, és üzenetekkel bombázta, amikre Alex nem reagált, és ezért majdnem elromlott a barátságuk. :/
- Én megyek a nagyszüleimhez. - mondtam csakúgy mellékesen. Mindenki rám meredt.
- Komolyan a nagyszüleiddel töltöd az egész nyarat? - kérdezte Hayley.
- Van ott net? - érdeklődött Sophie.
- Valamikor legyél már itt, különben halálra unom magam! - könyörgött Alex.
- Oké, akkor sorban. Nem, nem végig leszek ott, de nagyon ritkán látjuk őket, ezért lemegyünk vagy egy hónapra. Leszek itthon is, de inkább a szünet elején és végén, úgyhogy kicsit leszek veled Alex. És van net, mivel egy városban laknak!
- Hol? Mennyire leszel messze?
- Mesa-ban. Nem messze attól, ahol mi laktunk.
- Kezdjük az elején! Hol laktatok? - kérdezte Riry, aki időközben befutott.
- Phoenix-ben. Mesa ott van mellette.
- Aha... -bólogattak a többiek.
- Majd mutatok térképet. - legyintettem. - Riry, te hol leszel a szünetben?
- Nekünk egy héttel hosszabb a suli, mint nektek. - sóhajtott. - Bár, a jövőhéten már csak táncolunk. Minden év végén van bemutató, hogy az adott osztály, mit tanult az évben.
- Ez tök jó! - lelkesedtünk.
- Lehet, de csomót próbálunk, és míg végigülöd a többiekét...az halál. Osztályonként 5 tánc van. Évfolyamonként 2 osztály. Az 40 tánc! Ha sajátodat nem számítod, akkor is 35!
- Juj! Az sok! - fintorogtunk.
- Az! De ez van... - mondta mosolyogva Riry. - Amúgy tánctábor van 3 hétig. Meg megyek mindenfelé. Fesztiválokra, bulizni, családhoz... sűrű lesz a nyár.
- Az jó! - bólogattunk, majd elkezdtünk másról beszélni...
*
(Másnap)
Na! Vége a mai napnak, úgyhogy fogom a cuccom, és kimegyek a parkba. Viszek könyvet, meg fülhallgatót... és megint lesz egy jó délutánom! Már csak 3 nap, ma kedd van... :) Már csak 1 kémiaóra, és szabad vagyok!
A parkba érve kerestem egy csöndes zugot. A magas fűben most nem ült senki. Vittem egy párnát, hogy ne a földön üljek. Letettem magam mellé a táskám, és leültem. Elővettem a könyvem, és elkezdtem olvasni. Amúgy most a Neveletlen hercegnő naplóját olvasom. (Igen, tudom, lejárt lemez, de hozzám mindig késve jutnak el a trendek. Amúgy még nem olvastam, de a filmet láttam, és akkor úgy vagyok vele, hogy ha a film jó volt, akkor a könyv is jó. Úgyhogy most tartok a 3. résznél...)
 |
| Nagyon festői kép lenne a naplementével, de a folytatás nem épp filmszerű! |
Mikor felálltam, és összeszedtem a cuccomat, meglepve láttam, hogy senki nincs a parkban! Felnéztem az égre, és akkor láttam meg a fekete felhőket a fejem felett. Kikecmeregtem a fűből, az útra. Ebben a pillanatban hatalmas dörgés hallatszott, és elkezdett zuhogni az eső. Futni kezdtem. Ráadásul elkezdett villámlani, amitől persze, nagyon megijedtem! :O
Elejtettem a könyvemet, lehajoltam érte. Ez volt a szerencsém. Miközben felegyenesedtem, láttam, hogy egy villám belecsap az egyik fába, ami nem volt túl messze tőlem! A fa egyszerűen kigyulladt!! Földbe gyökerezett a lábam. Nem sokon múlt, és tulajdonképpen bármikor belém csaphat egy villám. Valahova be kellene mennem, mert engem is agyon üt egy ilyen csapás vagy....
Jobb ötletem nem volt, úgyhogy egyszerűen leültem a földre, mert akkor nem vagyok kiálló tárgy, és nem talál el a villám... mármint, ezt reméltem...
Pár perc múlva szirénázást hallottam. Felnéztem, és láttam a tűzoltókat. Az égő fa mellett álltak, és nagyban oltották a tüzet.
Most vagy soha, gondoltam magamban! Felálltam, futni kezdtem feléjük, és közben ordítottam!
- Hahó! Segítség!
Az egyik tűzoltó felém fordult, és mikor meglátott, furcsa grimaszba torzult az arca. Átadta a helyét egy másiknak, és felém futott.
- Maga mit keres itt? - lihegte. - Nem vette észre a vihart?
- Elnézést... de nem! - suttogtam, mert közben rekedtre ordítottam magam. - Segítene?
- Micsoda kérdéseid vannak, kislány... - dohogott, mert közben felmérte, hogy egy gyerekkel van dolga. - Gyere!
Odavezetett az egyik autóhoz, és beültetett. Alám rakott egy törülközőt, meg rám terített egy pokrócot.
- Most csak ennyit tudok adni! - mondta sajnálkozva, én pedig vacogva bólintottam.
Kb. 5 perc múlva végeztek az oltással. Ekkor vettem észre, hogy egy TV-stáb is itt van! Ezek mit keresnek itt?
Fogtam magam, és kiszálltam a kocsiból. Az egyik kamera éppen egy nőt filmezett, aki vigyorogva tudósított a tűzről. Közben viccelődött!
 |
| A riporternő |
Dühösen odarohantam a kamera elé. Kikaptam a nő kezéből a mikrofont, és mire felocsúdott a döbbenetből, már odébb is löktem.
- Nem, nem szerencsés! - kiabáltam a kamerába, mert időközben visszatért a hangom. - Nem, nem ártatlan vihar. Majdnem belém csapott a villám! Igazán szerencsés, nem? De, a kilátás mindent megér, hogyne... :P
A nő közben visszanyerte az önuralmát, és kedvesen kivette a kezemből a mikrofont.
- Nos, kedves nézőink, újabb érdekes fordulat történt! - lelkendezett, miközben a kamerás elvette a táskámat, és KIVETTE A SZEMÉLYI IGAZOLVÁNYOMAT ÉS A KÖNYVEMET! Felmutatta a nőnek, aki elolvasta, aztán bólintott. - A fiatal és bájos, 16 éves, Amanda Lily Parker csak olvasni jött ide, hogy elolvassa Meg Cabot: A Neveletlen hercegnő naplója című fantasztikus gyerekkönyv 3. részét... ekkor még nem sejtette, hogy hamarosan bekerül a híradóba, mint a szemtanú, aki látta kigyulladnia fát! Nos, kedvesem, milyen érzés volt látni kigyulladni a fát? - fordult felém. Most komolyan meginterjúvol?
- Ijesztő. - nyögtem ki. - És, nem jó. Nem jó, hogy kidőlt. Ez egy fa!
- És? - húzta föl a szemöldökét a nő.
- Állatok éltek benne és rajta! - fakadtam ki. - Mellesleg, majdnem engem talált el a villám, csak megálltam futás közben, úgyhogy nem értem oda.
- Aha... értem. Mesélj egy kicsit magadról, drágám! - mosolygott azzal a vigyorral, amit a sztárok alkalmaznak előszeretettel. (Ez a művigyor...)
- Már elnézést! - fortyantam fel. - Nem valóságshow szereplő vagyok. Véletlenül voltam itt. Átáztam, fázom, és félek! Nem hinném, hogy ez a legalkalmasabb pillanat erre.... úgyhogy viszlát!
Ezzel egyszerűen elsétáltam. A tűzoltó, aki beterelt a kocsiba, bosszús volt, amiért elmentem. Megint beültetett, és bevitt a tűzoltó állomásra, ott pedig felhívta a szüleimet. A szüleim nagyon megijedtek, és azonnal értem jöttek. Otthon miután megfürödtem, és ittam egy forró teát, meghallgattam, hogy megbízhatatlan vagyok, és szégyent hoztam rájuk.
- Véletlen volt. - mondtam, bizonygatva az ártatlanságomat.
- Lehet. De nézd meg ezt! - kiáltott Matt hirtelen. Mindenki a TV-re meredt.
Éppen a híradó indult el. A riporternő képe tűnt fel a képernyőn, ezzel a szalagcímmel:"Ideges, zaklatott, és valószínűleg labilis idegállapotú lányt találtak a parkban"
A riporternő olyan dolgokat mondott, amitől elképedtem. ("A lány az értelmiségi Parker családból származik, szülei tanárok, 2 öccse van. A kislány a Los Angeles High School 10/B osztályos tanulója...") Ezeket honnan tudja? Amúgy meg, milyen jogon mondja, hogy gyerekkönyvet olvasok?
Ezután következett az a rész, amikor berohanok a képbe, és ordítok. A családom döbbentem figyelte, hogy mit alakítottam... ráadásul az egész ország látta!
- Hoppá... - suttogtam. A szüleim úgy néztek rám, mintha most látnának először.
- Menj a szobádba! - mutatott a lépcsőre Anya. Én felmentem, bebújtam a takaró alá. Pár perc múlva rezegni kezdett a mobilom.
"Ezt nem hiszem el! Hogy kerültél te oda?" Ezt Alex írta.
"Amanda, te jó ég! Mi volt ez?" Ezt Riry.
"Szomszéd... nem találok szavakat." Ezt Sophie.
"Királykisasszony, kiestél a szerepedből... mi volt ez az ordítás? :D " Ezt Hayley.
A Facebook-ra is felnéztem. Rengeteg üzenet, értetlenkedés... és Bia. Kitette a falára a videót (ami természetesen már fent volt a Youtube-on!!! ) , és az alábbit fűzte hozzá:"Adam Sacks(betaggelve!!) szívszerelme... nyuszilány nagyon alakít! :D "Hát, köszi! Tudjátok: Lőjetek le, és NO COMMENT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése