Annyira tudtam, hogy ez lesz belőle...

 Sziasztok!
(Kis késéssel,de) itt a következő rész.  Kicsit rövid lett. Sajnálom, és jó olvasást! Ja, és kérnék szépen kommenteket!


Úgy tűnik, vonzom a botrányokat. Nem értem, miért. Hiszen én általában teljesen nyugodt és békés vagyok, nem szoktam senkinek se beszólogatni, nem bántok senkit, mégis mindig engem találnak meg a kötözködő emberek... :/
Természetesen, mint az várható volt, Bia és Lia összebarátkoztak. (Te jó ég... ezt így egymás után leírni.. Bia és Lia...) A 2 szőkeség kitűnően megértette egymást. Persze, mint utóbb kiderült, nem tudták, hogy mindkettőjük ugyanarra a fiúra hajt. :D
A mosdóban (hol máshol?) futottam össze velük. A 2 lány beszélgetve és nevetgélve ácsorgott a tükör előtt. Bia éppen a szemét festette, Lia fésülködött (a suliban??). Mikor Bia meglátott, fülig szaladt a (kifestett) szája.
- Amanda! Hát itt vagy! Mindenütt kerestelek!
- Képzelem! - forgattam a szemem, és menni készültem. Bia megállított.
- De, igen. Hallom, Adam is cserediák.
- Az. És?
- Na, mi van? - vigyorgott a csaj. - Nem bírt elviselni, és inkább lelépett mellőled?
- Nem. - ráztam a fejem.
- Akkor?
- Ehhez semmi közöd. Törődj a magad dolgával!
- Jó, de ehhez igenis közöm van.
- Ugyan már... mi közöd lehet Adam-hez? - néztem rá kérdőn. - Mármint, valódi közöd? Az, hogy rohansz utána, mint egy kiskutya, az nem jelent semmit.
- Azt mondtad, hogy barátok voltatok. - fordult oda Lia, aki eddig csöndben volt. - Jó barátok.
- Azok is voltunk. - hebegett Bia. Szerintem ekkor esett le neki, hogy nagy baromságot csinált. Ha Lia megtudja, hogy Bia is hajt Adam-re, Bia-nak annyi.
- Aha. - bólogattam.
- Állj, te tudsz valamit! - fordult most hozzám Lia.
- Én? - pislogtam ártatlanul. - Semmit.
- Persze, oké, ezt ismerem. Tehát?
- Haverok voltak. Amennyire én láttam.
- Akkor miért mondtad az előbb, hogy Bia futott Adam után?
- Bocs, kicsúszott a számon. - vontam meg a vállam. - De, biztosan nincs igazságalapja. Bia csak kedvelte Adam-et. Ennyi.
- Kedveltem? - háborodott fel Bia. - Csak? Lehet kedvelésnek nevezni azt, amikor 2 éven keresztül vártam, hogy rájöjjön, hogy szeretem? Szerinted, ez az, amikor kedvelsz valakit?
- Nem. Ez a 'hú, menő fiú, kell nekem' érzés. - vágtam vissza, mert nehogy már én legyek a hibás, mert nem avatta be Lia-t az eddigi magánéletébe.
- Stop! - mondta Lia. - Ha jól értem, Bia szereti Adam-et.
- Jól érted. - fújtatott Bia. - Talán baj?
- Kicsit, tekintve, hogy ő is rászállt a New York-i cserediákbulin. - közöltem az infót kedvesen. Bia feje elvörösödött.
- Hogy merted? Hogy képzelted? Nem is ismerted őt! Ő A MIÉNK! - ordítozott a másik szőke lánnyal. Lia meghökkent.
- Már bocs, de az enyém, nem a miénk. - szóltam közbe. Bia csak legyintett egyet.
- Az egyre megy.
- Nem éppen, de oké... - vontam vállat, és még időben kisiettem a folyosóra. 3 lépés után hallottam a 2 lány veszekedését. Hát, igen. Ez van, ha szerzel egy messziről jött barátot, és nem mesélsz el magadról lényeges részleteket. Még kiderül, hogy a lényeges részletek, eléggé kapcsolódnak az új ismerőshöz... az ilyen szituációkból pedig mindig hatalmas viták robbannak ki...