2014. június 6., péntek

Az osztály és Bia

Nemsokára elkezdődött a suli. Egyrészt már vártam, mert jó, hogyha mindennap látom a lányokat és Adam-et. <3 Másrészt, szeptember elsején reggel egy bizonyos fokú félelem töltött el. Az osztály ma meg fogja tudni (ezt beszéltük meg Adam-mel), illetve Bia is nemsokára rájön. Mi lesz velem? Kinevetnek? Vagy nem hiszik el? Bia megpróbál megverni?
Mikor kiléptem az utcára, Sophie már várt a kapu előtt. Kedvesen mosolygott, és biztatóan hátba veregetett.
- Nyugi kislány, menni fog!
- Mióta nevezel kislánynak? - érdeklődtem, miközben elindultunk.
- Nem tudom. Ez jutott eszembe. És, tényleg olyan vagy, mint egy kislány.
- Kösz... egyébként belegondoltál?
- Mibe?
- Még 2 év, aztán végzünk.
- Anyám, képes vagy ezen görcsölni? - nyögött fel. -  Addig még számtalanszor megbukhatsz!
- Igaz.
Pár perc múlva odaértünk a sulihoz. Felmutattuk a kártyánkat (hála istennek, tavaly óta nem kellett újat csináltatni), és bementünk az osztályterembe. Már várt ránk Alex és Hayley.
- Ami! Most mi lesz? - kérdezte elgondolkozva Alex, miközben a belépő fiúkra mutatott.
- Nem tudom. Azt beszéltük meg, hogy elmondjuk. De hogyan és mikor... nem tudom.
- Szia Ami! - léptek oda hozzánk a fiúk. Nick és Rob úgy vigyorogtak, mint akik mindent tudnak. Gondolom, úgy is volt.
- Na végre! - biccentett Nick.
- Tudtuk, hogy ez lesz. - bólogatott Rob.
- Elmondta nektek?
- Naná, a haverjai vagyunk!
- Szia Ami! - Adam megérkezett és egy puszit nyomott az arcomra. Mindenki felém fordult.
- Neked is szia! - suttogtam vissza.
- Nyugi! - tátogta nekem némán.
- Ti ketten? - kérdezte Messy. Én némán bólintottam.
- Istenem, gratulálok! - ugrott a nyakamba.  - Örülök nektek!
A többiek is elmorogtak egy "Hajrá!"-t és ezzel lezárták a témát.
- Túl vagy a nagy részén. - súgta oda Adam, miközben leült a székére, én pedig a padjára. Megfogta a kezemet. Én aggodalmasan sóhajtottam.
- De a nehezén még nem... Bia?
- Hát igen... - kezdte Adam, de ebben a pillanatban meghallottuk a szőkeség hangját a folyosóról. Tessék, csak emlegetni kell!
Bia belépett a terembe, nyomában Clau-val.
- Hellóka mindenki! - integettek bénán. Én éreztem, hogy pillanatokon belül kitör a balhé. Clau odaállt Nick és Rob mellé, és nevetgélve próbált bekapcsolódni. Bia közben mellénk lépett, felült a padra, engem pedig kedvesen odébb lökött.
- Szia Adam! - vigyorgott kedvesen. - Hogy telt a nyár? Hol jártál?
- Szia Bia... - vetette oda Adam.
- Szia! - köszöntem neki én is, mert már nem azért, de ha ő bunkó, én miért legyek az?
- Téged nem hiányolt senki, elmehetsz, kösz. - intézett el egy legyintéssel Bia, és visszafordult a fiúhoz... azaz, visszafordult VOLNA, ha Adam nem kapja el a karom, és ültet az ölébe.
- Amit nem bánthatod, oké? Mellesleg, én hiányolnám, ha nem lenne itt. - mosolygott szívdöglesztően, amit máskor Bia is biztos észrevett volna.
- Hogy... MICSODA? - kérdezte a szöszi döbbenten, és hirtelen elvörösödött. - Ti ketten összejöttetek a nyáron?
- Aha. - bólogatott Adam.
- De ez... szemétség! - ugrott talpra Bia.
- Miért is?
- Mert... velem szemben ez aljasság volt. Azt hittem, jelentek neked valamit. - toporzékolt a csajszi. Adam idegesen a hajába túrt, de olyan hevesen, hogy majdnem leestem az öléből.
- Bia, azt hittem, ezt már tisztáztuk az év végén. Barátok vagyunk. Érted? Ha te ezt nem vagy képes elfogadni, akkor bocs, de többet ne beszéljünk!
Bia elsápadt, aztán kirohant a teremből, magával rántva a barátnőjét.
- Jesszusom! - fordultam hozzá. - Ki fog csinálni.
- Melyikünket?
- Engem.
- Azt nem hagyom, ha meg engem akar, az nem érdekel. - mosolygott, és magához ölelt...
*
Másnap az egyik szünetben a mosdóba igyekeztem, mivel tiszta kréta volt a kezem, mert természetesen nekem kellett felírni a táblára, amit a tanár diktált a 'szabályokkal' kapcsolatban. (Fura egy matektanárom van...) 
Megmostam a kezem, és megtöröltem a gatyámban. (Milyen érdekes feljegyzések, nemdebár?) Mikor éppen kiléptem volna a folyosóra, berontott Bia és Clau, és egyszerűen megragadtak és visszatuszkoltak a mosdóba.
- Na most! - kezdte Bia, miközben Clau beállt az ajtóba. - Szépen elmeséled nekem, hogy mivel vetted rá, hogy járjon veled?
- Semmivel nem vettem rá. - fintorogtam vissza. - Szabad akaratából van velem.
- Na persze! - horkantott Clau. - Ez csak a filmekben van. Béna csaj, menő pasi... aha, álmodik a nyomor. Te csak nyomi, stréber, népszerűtlen kis hülye vagy...
- Claudia, befognád? - kiabáltam rá.
- Jó, hagyjátok abba. - mondta Bia. - Következő kérdés...
- Mi ez, vallatás? - tártam szét a karom. - Engedjetek el!
- Neked pofa be, és nyugi. Én kérdezek, te válaszolsz.
- Most mondtad, hogy fogjam be... - nevettem fel. - A kettő együtt nem megy.
- Megőrjítesz! - sziszegett Clau.
- Amanda, mikor szándékozol átadni nekem Adam-et? - kérdezte Bia, én pedig elröhögtem magam.
- Mi van? Ennek semmi értelme. Miért tenném, mert neked olyan kedved van? Kösz, nem.
- Miért tennéd? Mert ha nem teszed, megkeserítjük a maradék napjaidat ebben a suliban.
- Nem fogok megijedni tőletek. 2 idegesítő gimnazista csaj vagytok.
- Bia, hívd a húgod! - mondta komolyan Clau.
- A hugicától se fogok félni. - mondtam mosolyogva.
- Majd meglátjuk. Kemény csaj, te meg nem. - morgott Clau, miközben Bia felhívta(!!) a tesóját, hogy jöjjön azonnal.
Pár perc múlva egy szőke lány lépett be.
- Csá Kitty! - köszöntek neki a lányok.
Kitty
- Te lennél Amanda? - támadt nekem a csaj.
- Aha, én. - vontam vállat. - Bár nem értem, hogy miért vagy olyan félelmetes.
- Kilencedikes vagyok, haver. - közölte a csaj. - És az előbb adtam egy pofont egy végzősnek.
- Oké... kis ninjacsaj, nem érdekel. Hagyjatok békén, jó? Foglalkozzatok a saját életetekkel.
- Ezt hogy érted? - fintorgott Clau.
- Tudod... - forgattam a szemem. - Ha lenne saját életetek, amivel tudtok foglalkozni, akkor békén hagyhatnátok. De mivel velem foglalkoztok gyakorlatilag 0-24-ben, ezért bocs, de azt kell hinnem, hogy nincs rendes életetek. :D
- Hogy micsoda?
- Clau ne legyél már ennyire sötét! - szólt rá Bia. - Éppen közölte, hogy bénák vagyunk, mert mindig vele foglalkozunk.
- MIIII???? - sikította Clau. - Hogy mersz bénának nevezni minket? Pont te?
- Pont én. - bólogattam. Erre Kitty odalépett hozzám, és hátracsavarta a karomat.
- Figyelj drágám! - sziszegte. - Te még új vagy itt.
- Nem mintha te nem lennél az.
- Lehet, de Bia régebb óta itt van, ő menő, népszerű, satöbbi. Te tavaly jöttél, béna, nevenincs kis senki vagy... Bia előbb ismerte Adam-et, régebb óta szereti, már előbb lecsapott rá. Nincs jogod elvenni tőle.
- Oké. - bólogattam. - Elengednél?
- Nem. Majd ha megígéred, hogy Bia megkapja a srácot.
- Figyelj Kitty! Te egész értelmes lánynak tűnsz a nővéredhez képest! Nagyon szép és jó, amit most elmondtatok nekem, de nem hagytatok ki valamit? Adam véleménye is kéne, nem? Mi van, ha ő SZABAD akaratából, önként van velem? Hm?
- Kizárt.
- Kérlek! - nevettem el magam. - Kérdezzétek meg őt, ne engem! Ha Bia kell neki nem állok az útjukba.
- Végre... - mondta Kitty, és a 2 csajjal együtt kirohantak a mosdóból, én pedig nevetve mentem utánuk.
Adam éppen ivott, mikor a 3 lány odaért hozzá.
- Adam, Adam! - kiabált neki messziről Clau.
- Igen? -  nézett rájuk Adam.
- Kérdezhetünk valamit?
- Persze. Te ki vagy? - nézett Kitty-re.
- A leendő sógornőd. - vetette oda Kitty.
- Amanda tesója?
- Nem. Bia tesója. Most vagyok kilencedikes.
- Aha. De hogy jön össze a leendő sógornő és Bia?
- Tehát... a kérdésünk. Tényleg szereted Amandát? - kérdezte Kitty, miközben én megálltam tőlük tisztes távolságban. - Nem csak kényszerből vagy vele? Tudod, Bia nagyon kedvel téged, és elszomorítja, hogy azzal a lánnyal vagy, akit ő nem bír. Ő szeretne a barátnőd lenni. Nem tudnál tenni valamit az ügyben?
Én a tenyerembe temetett arccal röhögtem, Adam pedig a fejét fogta, és úgy agyalt, hogy erre most mit mondjon. Végül észrevett.
- Lányok. - kezdte halkan. - Nagyon értékelem az igyekezeteteket, meg a te testvéri szeretetedet. - mutatott Kitty-re. - De... nem azért vagyok Amandával, mert azt szeretném, hogy legyen valakim, de mindegy, hogy ki. Nem, én szeretem őt. Nagyon régóta.
- Bia is nagyon régóta szeret téged!
- Lehet, én is kedvelem, de csak, mint barát. Mint barátnő... hú... nem, nem szeretném elképzelni. Nem vagy az én ideálom, oké? Nem bántásból, hanem tényként mondom. Ha szakítanék Amival, ami elképzelhetetlen, akkor se járnék veled. Nem tenném tönkre a barátságunkat.
Bia elsápadt, Clau elvörösödött, Kitty pedig iszonyú ideges lett.
- Hogy képzeled? - visította. Adam hátrább lépett.
- Mit? Az igazat mondom.
- Bia sokkal többet ér, mint ő. - mutatott felém. - Szebb. De te tudod. Majd jót röhögünk, ha szétmentek.
Ezzel fogta a másik 2 lányt, és elviharzott. Adam a fejét fogta, és nevetett. Pár másodperc múlva már mellettem állt.
- Hallottad? - kérdezte.
- Minden szót.  -bólintottam. - Amúgy velem kezdték, úgyhogy nem lepett meg.
- Veled kezdték?
- Aha, kérdezték, hogy mikor akarlak odaadni a szöszinek...
- Szöszi, ez jó! :D
- Miért, nem az? Úgy is viselkedik.
- Igaz. Nem értem, miért nem vettem észre hamarabb, hogy ennyire hajt rám.
- Hát... mert... csak. - mondtam, Adam pedig elnevette magát.
- Vág az eszed, drágám... - mondta, mire én is felnevettem...









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése