Szülinap :)

Eltelt 2 hét Emma érkezése óta, és eljött a szülinapom. :) Tegnap betöltöttem a 17-et! A családdal is ünnepeltünk, a múlt hétvégét a nagyszüleimnél töltöttük. A lányok pedig mára szerveztek egy bulit. Valahogy rábeszélték a szüleimet, hogy engedjék meg, hogy bulit szervezzenek nálunk. Sophie és Alex délelőtt berángattak a városba, hogy menjünk könyvtárba/moziba/vásárolni... :) Ameddig ők lefoglaltak, Riry, Hayley és Emma(!!) berobbantak hozzánk és kissé átalakították a nappalit és a konyhát, igazi bulihelyszínné. Mindenféle girlandokat tettek fel, előszedtek tányérokat, poharakat...

Így nézett ki a konyha

 Mikor a Mekis ebéd után hazafelé igyekeztünk Alex-szel és Sophie-val a halom könyvtári könyvvel, a 2 lány egyfolytában beszélt. Ez kicsit fura volt, mert Alex nem egy pletykálós lány... Nem sokára hazaértünk hozzánk.
- Gyertek be! - mosolyogtam. - Itthon vannak a szüleim, de nem fognak haragudni.
- Oké! - mondták lelkesen, és bementünk. Már a bejárati ajtónál a fejemre esett egy girland. Körbenéztem, és teljesen elámultam. Riry, Hayley és Emma ott álltak az ajtóval szemben, konfettivel a kezükben, és folyamatosan szórták ránk.
- BOLDOG SZÜLINAPOT! - ordibálták a barátnőim kórusban. Mindenki sorban megölelt.
- Istenem, de édesek vagytok! - szipogtam. - Hogy szerveztétek meg vagy hogy mentek bele a szüleim, és...
Záporoztak a kérdéseim, miközben a lányok bevezettek a nappaliba és leültünk a (kellőképpen) feldíszített kanapéra.
- A szüleid megengedték.  - kezdte a mesélést Hayley.
- Igen, így igaz. - szólaltak meg a szüleim, akik eddig (úgy tűnik) a háttérből figyeltek.
- Köszönöm. - szaladtam hozzájuk.
- Kicsim, ez a legkevesebb! - mosolygott Anya.
- Megyünk, hagyunk titeket! A ház maradjon egyben, oké? - tette hozzá Apa, aztán elmentek. Én visszaültem a lányokhoz.
- Tehát... megfűztétek a szüleimet, szétrobbantottátok a nappalinkat büntetlenül... hogy csináltátok?
- Zsarolással. - vigyorgott Alex. - Vajon? Megkérdeztük.
- Jó, de miért mentek bele?
- Mert látták, hogy szomorú vagy. Adam miatt, és úgy gondolták, az én szüleimmel együtt, hogy jót tenne egy buli. - mondta Sophie.
- Az olaszok ilyen bulizósak. - kommentálta Hayley.
- Az, de ha nem tetszik, akkor te nem kapsz tortát. - vágott vissza Sophie.
- Hé, milyen torta? Arról nem volt szó.
- Nem is, ez a meglepi része. Anyukám sütötte neked. - magyarázta a szomszédom, miközben felemelt egy dobozt a földről.  - Megyek, kiteszem egy tányérra.
Pár perc múlva egy tortával tért vissza. A torta marcipánnal volt borítva, és egy masni volt a tetején.

A torta

- Hú! Ezt anyukád csinálta? - ámuldozott Emma.
- Igen. - bólintott büszkén Sophie, miközben letette elém a tortát. - Járt cukrásztanfolyamra.
- Látszik. Nagyon szép lett!
- Köszönöm szépen Sophie. - hálálkodtam. - Puszilom anyukádat. Ez gyönyörű.
- Örülök, hogy tetszik. - ölelt át Sophie.
- Megesszük? - érdeklődött Alex.
- Én sajnálom megenni. - nevetett Emma.
- Ugyan, bármikor készítünk egy másikat. - legyintett Sophie. - Együk meg!
Nem kellett kétszer mondania. Egy buliban, ahol 3 lány órákig díszített, másik 3 meg órákig mászkált, persze, hogy mindenki éhes volt, így a tortának 10 perc múlva csak az emléke maradt meg... :D
- Finom volt. - közölte Hayley.
- Aha. - bólogattunk egyetértően. - Nagyon jó volt.
- Örülök neki. - mosolygott Sophie. - Jut eszembe. Hoztunk ám ajándékot az ünnepeltnek.
- Igaz. - mondta hirtelen mindenki.
- Úgy gondoltuk... - kezdte Hayley. - Hogy nincs egy rendes ruhád. Mármint, ami olyan szép.
- Állj, miért beszélsz többes számban?
- Mert ez egy közös ajándék. Riry, Alex és én.
- Értem. Előre is köszi.
- Utána köszönd! - mondta Hayley, azzal előhúzott egy cipőt. - Tessék, hogy ha már hercegnőt játszol, legyen egy rendes magassarkúd!

A cipő

- Hűha! Ez csodaszép Hayley, köszönöm! - öleltem meg.
- Én jövök. - lépett előre Riry. - Ha cipőd van, legyen hozzá ruhád is!
Ezzel előhúzott egy meseszép zöld ruhát.

A ruha

- Lányok, ez túlzás! - hebegtem. - Nem érdemlem meg.
- Dehogynem. - nevetett Riry, és megölelt.
- Köszönöm.
- Na, most, hogy teljesen elájultál, fokozzuk a döbbenetedet! - vigyorgott Alex, és átadott egy dobozkát. A dobozban egy zöld nyaklánc volt.

A lánc

- Alex! - sírtam el magam. - Elájulok!
- Csak ne fenyegess! - ugrott a nyakamba.
- Annyira szeretlek titeket.
- Mi is téged!
- Ja! - kapott a fejéhez Sophie, és elrángatta magával Emma-t. Nemsokára egy becsomagolt valamivel tértek vissza. - Ez kettőnktől van.
- Elég lesz, oké? - nevettem. - Ez tényleg túlzás.
- Lehet, de egyszer lehet túlozni. - mondta Emma, és a kezembe nyomta a csomagot. - Bontsd ki!
- Hát, köszi! - öleltem meg mindkettőt, aztán kibontottam a csomagot. Egy kép volt benne, ami engem ábrázolt a Long Beach-i strand egyik mólóján.

A kép

- Hú! - mondtam. - De szép! Hogy csináltátok?
- Nos, hát... - kezdte Sophie. - Ugye volt rólad egy fénykép, amelyen a mólón guggolsz és a vízbe nyúlsz. Emma szerkesztgette egy kicsit.
- Sophie pedig köré festette a hátteret. A baglyot. - fejezte be Emma.
- Hoppá, ezt te festetted?  - mutattam a kis állatra.
- Aha. - bólintott Sophie.
- Marha jó vagy! - dicsértük meg. A képet bevittük a szobámba, aztán elkezdtünk táncolni meg úgy igazán bulizni. Jó volt ez a délután. Ismét megláthattam, milyen remek barátaim vannak!