2014. június 20., péntek

A cserecsaj

Hétvégén viszonylag jól voltam. (értsd: csak este bőgtem) A lányok gyakran írtak/hívtak, hogy mi van, meg hogy bírom... Hayley többször átjött, hogy 'vigyázzon rám'. Ő megértette, hogy min megyek keresztül. Alex elutazott, úgyhogy ő 'csak' telefonon keresztül nyugtatott. Riry óránként 3 e-maillel bombázott. Nagy segítség volt továbbra Sophie és a tesói.
Tegnap nálunk ebédeltek. Esther kedvesen mosolygott, ölelgetett, és próbált viccelődni, Chris pedig csak odavetett egy-egy szót.
- Most komolyan? Nyugi. Nem halsz bele. - forgatta a szemét. - Anyu is gyakran elmegy... de visszajön. Ő is visszajön.
- Remélem is. - grimaszoltam neki. Hát, ezzel telt a hétvégém.
Ma reggel kissé morogva ébredtem. (Nem szó szerint!!) Ma jönnek a cserediákok, köztük az a csaj, akivel nekem kell foglalkoznom.
Reggeli után gyorsan kirohantam a házból. A kapunál természetesen belefutottam a Sobrado-családba.
- Ügyesen! - integettek az ikrek, mert ők a másik irányba mentek.
- Igyekszem! - integettem vissza.
- Na gyere! - karolt át Sophie viccesen. - Addig is, ameddig nincs itt Adam, csapunk neked egy szülinapi csajbulit.
Nekem csak ekkor esett le! Adam nem lesz itthon a szülinapomon, ami 2 hét múlva itt is van! Így töltsem be a 17-et? Egyedül?
- Ajj...
- Nem is jutott eszedbe, igaz?
- Nem ám. De most, hogy eszembe juttattad, ezen fogok pörögni 2 hétig. Vagy tovább.  -mondtam, és meggyorsítottam a lépteimet.
- Ami, ne már! - kiabált utánam Sophie. De engem nem érdekelt. Betelt a pohár. Az egész hétvége, ami nemhogy nyugtatott volna, direkt idegesített, Adam csak 3 napja ment el, a cserecsaj... ha olyan lúzer leszek, amilyen szoktam, tuti, hogy egy bombázó jön, aki okos és népszerű is...
A suli előtt ott ácsorgott egy hatalmas csapat diák. Gondolom a New York-iak. Én bementem mellettük, nem érdekeltek igazán.
A második óráig nem foglalkoztam velük. De akkor muszáj volt. Az énektanár belépett a terembe, és hozta magával a cserediákokat is.
- Gyerekek! Ők a cserediákjaink. Beülnek az óránkra, oké?
Nem, nem oké!
- Legyetek velük kedvesek!
Aha, jó!
A cserediákok leültek. Az órán zenét hallgattunk, elég unalmas volt, de eltelt valahogy. Egyre csak az újakat figyeltem. Melyik lehet a cserecsaj?
Az óra végén az egyik csaj felállt, és egy kis figyelmet kért.
- Bocsi. Én nem ismerek itt senkit, nem tudom, hogy ki kicsoda. Lányok! Melyikőtök Amanda Parker?
- Én! - tápászkodtam fel, aztán odamentem hozzá.
- Adam csere-párja vagyok. - mosolygott.  - Megkért, hogy vigyázzak rád.
Hát, úgy tippelem, ő az, akit kerestem. Szépnek szép... vörösesbarna haja van, és világító kék szeme.
A cserecsaj
- Nos, ez nagyon kedves tőletek! Köszi. - vigyorogtam nem túl meggyőzően.
- Adam sokat mesélt rólad. - mosolygott a lány továbbra is. Az ő mosolya őszintének tűnt. Legalább az egyikünk őszinte... :P - Említette, hogy elég zárkózott vagy.
- Igen, az vagyok. - vetettem oda.
- Úgy látom, nincs kedved beszélgetni. - túrt a hajába a csaj. - Békén hagylak. Majd dumálunk, oké?
- Persze. - dünnyögtem. A csaj megfordult és elindult, de pár lépés után visszajött.
- Bocs, elfelejtettem bemutatkozni. Emma Swan. - nyújtott kezet nekem. Megfogtam a kezét, és megráztam.
- Én Amanda, de ezt úgyis tudod.
- Igen. Amúgy mázlid van Adam-mel. Édes srác, és sose csalna meg. - vigyorgott.
- Mi? - értetlenkedtem.
- Tudod, volt egy ilyen buli, a cserediákoknak. Az egyik csaj, aki velem jött, rögtön kiszúrta a pasidat. - mesélte szégyenkezve, én pedig megint kezdtem idegesedni. - Beszélgetett vele, meg minden, táncoltak is egyet...
- Te jó ég! - suttogtam.
- Nyugi, nem történt semmi. A csaj megkérdezte Adam-et, hogy elmennek-e meginni valamit, én ott voltam a közelben, és néztem, hogy mi lesz ebből, mert tudtam, hogy vagy te, de nem volt semmi gáz, mert Adam mondta a csajszi-nak, hogy bocs, de van barátnője.
- Erre a csaj?
- Nevetett, hogy nem kell megtudnod. Meg, hogy 3 hónapra jött, most 3 hónap alatt belefér, úgyis ő elutazik másnap. De Adam kitartott amellett, hogy megígérte neked, hogy nem lesz semmi gond.
- Találkozik még Adam ezzel a csajjal?
- Aha, majd amikor visszamegyünk. Megint lesz egy buli. A 'csereprogram záróbuli'. Ott megint ott lesz mindenki.
- Értem. Ki ez a ribi, aki rámászott?
- Ami! - szólt rám a csaj.
- Mi van?
- Bocs, ha így szólítalak, de Adam mindig így emlegetett. Mondta, hogy nem szoktál így beszélni.
- Igaz, tényleg, bocs. Tehát, ki az?
- Lia.
- Az melyik? - nézegettem a többi csajt.
- A szőke, a vörös pólóban. - mutatott egy csajszira Emma, aki éppen Nick és Rob előtt produkálta magát. Ah, annyira valószínű volt, hogy ő az! Ha Emma nem mutatja meg, akkor is rájöttem volna előbb-utóbb.
Lia, aki rástartolt Adam-re
 - Most komoly? - csaptam a fejemre.
- Mi van? - érdeklődött Emma.
- Mindig a szőkékkel van a baj...
- Hé!  -szólt oda Jessy.
- Igaz, bocs. Akkor a gonosz szőkékkel.
- Na azért! - bólintott Jessy. - Amúgy mit akar az a csaj a fiúktól?
- Melyik?
- Az, ott. - mutatott Lia-ra.
- Jaaa... - nevettem fel. - Állítólag már Adam-re is rámozdult, most a fiúkkal röhög... nem tetszik nekem a csaj.
- Nekem se. - fonta össze maga előtt a karját Jessy. - Helyretesszük?
- Jó lenne. - bólintottam. Azzal elindultunk a csaj felé. Emma kiabált utánunk, hogy ez nem jó ötlet, de már mindegy volt.
- Hé! - bökte meg a szőke csaj vállát Jessy.
- Hm? Mi van? - fordult hátra a csaj vigyorogva. Szóval ő egy ilyen 'mindenkire vigyorgok, függetlenül attól, hogy ismerem vagy nem' típusú csaj.
- Az van, hogy nem kellene más pasijára hajtanod. - vágott a közepébe Jessy. A fiúk vigyorogva figyelték a jelenetet.
- Nekem te nem fogod megmondani, hogy mit csináljak. - replikázott rögtön a csaj. - Ó, értem már! Adam miatt, ugye? Tudtok mindent. Most pedig jött a szerencsétlen barátnője, hogy beolvasson nekem.
- Szerencsétlen? - vonta fel a szemöldökét Jessy. Lia elröhögte magát.
- Nyugi, nem te. Hanem ő. - mutatott rám.
- Én? - néztem rá. - Miért vagy te ebben olyan biztos?
- Ugyan. - nézett rám lesajnálóan. - Amanda, Adam édes, aranyos, tündibündi kis barátnője, akinek különleges a haja... vörös hajú vagy, nem tűnt még fel? :P Elég egyszerű volt rájönni.
- Aha. - bólogattam. - Oké. Attól még, hogy szerencsétlen vagyok, nem kellene rászállnod Adam-re.
- Miért? Adam egy csúcs pasi, te meg... egy kis szerencsétlen kis nyomi vagy. Neki egy hozzáillő csaj kell.
- Bocs, de szerintem ezt had döntse el ő! - szólt közbe Jessy.
- Pff... - fintorgott Lia. - Te egész értelmesnek nézel ki, maradj ki ebből!
- Bocs Ami, de nem bírom tovább a csajt. Hagylak, oké? - nézett rám aggódva Jessy.
- Persze, köszi Jessy. - mosolyogtam rá, miközben ő eltűnt a tömegben. Utána visszafordultam a szőkeséghez. - Mellesleg... egyrészt, szállj le Adam-ről. Másrészt, a fiú, akivel az előbb röhögtél, tudod Rob.
- Aha, mi van vele? - nézett rám unottan. - Ne mondd, hogy jár az egyik nyomi barátnőddel!
- Nem, hanem ő Jessy pasija.
- Aki az előbb itt volt?
- Ja, ő.
- Hoppá, akkor ő kilőve! Marad a másik srác!
- Nick?
- Aha.
- Bocs, de ő meg Beckie pasija. - vigyorogtam.
- Az meg ki?
- Jessy legjobb barátnője. A barna hajú lány, Nick mellett. - mutattam rájuk. Lia dühbe gurult.
- Ez nem igaz! Eljövök ide, és minden jó pasi foglalt? Ne már! - sikította. Erre a kísérő tanáruk is felkapta a fejét.
- Aurelia, mit mondtam neked mielőtt elindultunk? Nincs balhé és pasizás! Elegem van a sztorikból...
Lia mérgesen kirohant a folyosóra. Aurelia, ez marha jó! :D
A suli végeztével elindultam haza. Aztán megláttam Emma-t. Egyedül ácsorgott és gondolkodott, hogy merre menjen. Odaléptem hozzá.
- Hát te?  - kérdeztem.
- Hogy kell Adam-hez menni? Nem jegyeztem meg. - pirult el. - Reggel az anyukája elhozott idáig.
- Aha. Gyere, elkísérlek.
- Köszi. - hálálkodott boldogan. Miközben visszavittem Adam-ékhez, beszélgettünk egyet.
- Tulajdonképpen... miért jelentkeztél erre a programra?
- Látni akartam LA-t. - nevetett.
- Értem.
- Adam mesélte, hogy ő miért jelentkezett. Sajnálom. - mondta őszintén.
- Kösz, aranyos vagy. Hú, de rossz erre gondolni.
- Beszéljünk másról!
- Oké. Mesélj magadról! - vigyorogtam rá.
- Oké. - túrt a hajába Emma. - New York-ban élek. Van 2 fiútesóm... hm... szeretek fotózni.
- Tényleg? Az tök jó!
- Aha, szerintem is. Ha szeretnéd, majd mutatok párat!
- Oké, az jó lenne. Köszi. Meg kellene ismerkedned Sophie-val. Ő meg rajzol. Nagyon jól.
- Oké. Ő a barna hajú olasz lány, ugye?
- Aha. A szomszédom.
- Az jó. Sokat látjátok egymást.
- Amúgy... - néztem rá. - Téged nem izéltek a hajad miatt?
- Ezt hogy érted?
- Hát... vörösesbarna. A színével nem viccelődtek sose?
- Nem igazán. Párszor.
- Mázlista.
- Ugyan! Nem kell magadra venni. Őket minősíti, nem téged.
- Hát... igazad van. - mosolyogtam vissza, mire megölelt.
- Higgy magadban, oké?
- Igyekszem. - suttogtam. És ezzel eldőlt. Barátok lettünk. Emma Swan, a New York-i cserediáklány, és én, aki LA-ban élek, és látatlanban is fújtam Adam cserediákpárjára, mert 'a családja elvette tőlem őt'... vannak még csodák. :)

*Szerzői megjegyzés :D : Kedves olvasóim! (vannak egyáltalán olvasóim??) Arra kérnélek titeket, hogy kommenteljetek... a blog kihaltabb, mint egy város a zombitámadás után... (sorry, év-vége van, fáradt vagyok,na! :D ) Nyugodtan írjátok meg, hogy mi tetszik/ nem tetszik, milyen legyen, milyen ne legyen, mit akartok tudni... stb. Kérdezzetek, érdeklődjetek, pörgessétek fel ezt a szerencsétlen kis blogot! :)  (Csak így zárójelben: ha nem kommenteltek vagy valami, akkor törölni fogom, mert magamnak nagy luxus irkálni... mondjuk, az se rossz, csak felesleges.)
Előre is köszi <3 *Szerzői megjegyzés vége :D














3 megjegyzés:

  1. Szia én szeretem a blogodat és nagyon jó

    Remélem hogy nem záródó ne mert van tehetséges hozzá és én szeretném. Olvasni.
    Amúgy én is meglepően senki nem írt ír komit
    Az oldalt például átalakíthatnád és rakhatnál ki cseréket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, köszönöm az észrevételt. :)

      Törlés
    2. Amúgy a háttér szerkesztésében nem vagyok túl profi,de próbálkozom...

      Törlés