2013. július 8., hétfő

Iskolai élet

A következő napokon úgy éreztem magam, mint valami 'igazán fontos személyiség'. ( Ezt Alex mondta, mikor meglátta, hogy a 'menők' megint beszélnek velem.) Tényleg, mindennap odajöttek, és mindig beszéltünk pár szót. Lehet, hogy néha csak annyit, hogy mi van velem, de akkor is, hozzám szóltak. Rob és Nick megállás nélkül poénkodtak rajtam. Nevettek a hajamon ( ez egy kicsit rosszul esett), és úgy neveztek el, hogy répalány. Vagy nyuszilány. Megijesztettek a hátam mögül, és egyszer sikerült annyira megijednem, hogy elestem az ebédlőben a tálcával, és belefejeltem a levesbe. Jellemző...
Pénteken, mikor már mindenki belerázódott abba, hogy 'suli van, oké', Sophie falfehér arccal megragadta a karomat.
- Most nagyon vigyázz!
- Miért? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Kémia óra jön. - vetette oda Alex, aki éppen evett. - Sophie legszörnyűbb rémálma.
- A tanár nem a kedvességéről híres.  -magyarázta Sophie. - Mindig csak magyaráz, és nagyon szigorúan osztályoz. Ja, és nem tűri a rendbontást. 45 perc néma csend.
- Oké. - bólogattam. - Talán nem fog leütni, meg ilyesmi.
- Nem tudhatod. - nevetett fel Alex. - Bár erre még nem volt példa.
Ebben a pillanatban csöngettek. Sophie azonnal leült, és bocsánatkérően fordult felém.
- Bocsi, de ilyenkor lehetne, hogy Alex ül mellettem? Ő mindig tud súgni.
- Persze. - válaszoltam, miközben Alex leült Sophie mellé.- Csak azt nem tudom, hogy én hova üljek.
Ekkor hirtelen mindenki elcsendesedett, és felállt. És pedig ott álltam egyedül, a terem közepén. A tanárnő közben bejött. Szerintem nem is nézett ki ijesztőnek. Fiatal volt, és vöröses hajú, amitől nekem rögtön szimpatikus lett.
A kémiatanár


A tanárnő intett az osztálynak, hogy mindenki üljön le. A következő pillanatban már csak én álltam a terem közepén. A tanárnő közben elkezdett magyarázni.
- Mint gondolom mindannyian tudjátok, én tavaly sem kérdeztem meg, hogy hogyan nyaraltatok, mert szerintem ez nem egy iskolába illő téma. Remélem, mindenki átnézte a tavalyi anyagot, mert a következő órán dolgozatot írtok belőle. - mondta jeges hangon, miközben fel-alá járkált. Én pedig csak álltam. A tanárnő hirtelen felemelte a fejét, és végignézett az osztályon. Ekkor látott meg engem. - Maga kicsoda? - kérdezte, én pedig hirtelen lefagytam.  - Ki maga, és miért ácsorog a terem közepén?
- Új diák vagyok. - nyögtem ki nagy nehezen. A tanárnő erre elém állt, és szigorúan végignézett.
- És, ezt miért harapófogóval kell kihúznom magából? - sziszegte, majd hirtelen ordítani kezdett. - HOGY HÍVJÁK MAGÁT?
- Amanda Parker. - mondtam gyorsan, de közben éreztem, hogy a pulzusom kb. 200 lehet, és menten összeesem.
- Nos, Parker kisasszony. MÉLTÓZTATIK VÉGRE LEÜLNI VAGY DOBJAM KI MAGÁT AZ ELSŐ ÓRÁJÁRÓL?
- Azonnal tanárnő. - hebegtem, és végignéztem a termen. Az utolsó előtti sorban volt egy szabad hely. Jessica mellett. Odarohantam, és leültem.
- Fantasztikus. -közölte gúnyosan a tanár. -Miután Parker kisasszony is méltóztatott leülni, elkezdeném az órát.
Elkezdett magyarázni, én pedig csendesen sóhajtottam egyet. Jól kezdődik...
- Hé, nyuszilány, ezt jól megcsináltad! - szólt a hátam mögül egy hang. Hátrafordultam, és Nick-kel találtam szembe magam.
- Hagyjál, oké? - motyogtam.
- Amanda... - bökött oldalba Jessie.
- Igen? - kérdeztem, mire Jessie a tanárnőre mutatott.
- Miss Parker! - ordított a tanár. - NEM BÍRNÁ BEFOGNI A SZÁJÁT? ÜLJÖN IDE, AZ ELSŐ PADBA!
- Igenis. - mondtam, és gyorsan előre ültem. Mondjuk, így Rob ült mögöttem, de ő legalább nem szólt hozzám.
Az óra végén a tanárnő villámló szemmel nézett rám, és közölte, hogyha még egyszer megszólalok az óráján engedély nélkül, abban a pillanatban dob ki, és küld az igazgatóhoz.
Hazafelé menet Sophie idegesen csavargatta a haját.
- Jaj, miért nem tudtál rögtön leülni? Most egész évben téged fog piszkálni. Minden évre talál valakit. Miért reagáltál Nick megjegyzésére?
- Sophie, nyugi. - próbáltam megnyugtatni. - Ez még nem a világ vége. Nem vagyok olyan őrült kémiából, úgyhogy talán nem buktat meg.
- Talán... Mellesleg, Smith tanárnő a legszigorúbb tanár az egész suliban, még néhány tanár is tart tőle.
- Smith tanárnő? Nem csak simán tanárnőnek kell szólítani?
- Attól függ. Ha évente egyszer jókedve van, akkor lehet Miss Smith-nek szólítani. Egyébként, tanárnő, vagy maximum Smith tanárnő.
- Aha. -bólogattam.
- Ja, tavaly Nick és Rob megpróbálták Johanna néninek szólítani. - mosolyodott el egy picit Sophie. - Hát, zengett az épület az ordítástól. Elmagyarázta, hogy aki Johanna néninek akarja őt szólítani, az visszamehet az óvodába, mert normális emberek nem használják ezt a megszólítást.
- Szegények... - mosolyodtam el, mikor elképzeltem a jelenetet. - Johanna Smith... Pedig szép neve van, és igazából a nő se ronda.
- Nem, nem az. - értett egyet Sophie. - Csak szigorú.
- Vettem észre. - nevettem fel. Közben odaértünk a házunk elé. Sophie-val megöleltük egymást.
- Holnap este átjöhetnétek Alex-szel. - mondta Sophie. - Nálunk vacsoráztok, de ha a szüleitek engedik, ott is alhattok. Elférünk, elég nagy szobám van.
- Oké, megkérdezem. - mondtam.  - Szia!
- Szia! - integetett Sophie, és mindketten hazamentünk.
Vacsoránál megkérdeztem a szüleimet, hogy ott alhatok-e Sophie-nál.
- Hát...végül is, igen. Gondolom, valami leckét azért kaptatok. - mondta Apa. - Azt holnap délelőtt mindenképpen meg kell írnod. A szóbeli lecke ráér vasárnap is, de az írásbelinek holnap kész kell lennie.
- Oké. - egyeztem bele, és felálltam, ugyanis végeztem a vacsorával. - Megyek, felhívom Sophie-t.
Felrohantam a szobámba, és azonnal tárcsáztam Sophie számát.
- Igen? - szólt bele egy hang. - Itt Esther Sobrado.
- Szia Esther, Ami vagyok a szomszédból. Sophie-t keresem.
- Éppen a vezetékesen beszél Alex-szel. Pár perc, oké?
- Rendben.  - egyeztem bele, és addig is meghallgattam, hogy mi van vele, és Chris-szel. Ők egy suliba járnak Matt-tel, de Matt nem mindig mond el mindent. Esther azonban egyszer csak abba hagyta az élményei mesélését.
- Adom Sophie-t. - mondta. - Szia!
- Szia!
- Halló? - szólt bele Sophie.
- Szia Sophie, Ami vagyok. Elengedtek, holnap ott alhatok.
- Remek. - visított a telefonba Sophie. - Alex is jön.
- Tök jó! Na, megyek, alszom. Szia!
- Szia! És, holnap gyere.
- Oké. - mondtam, és leraktuk a telefont. Én gyorsan ágyba bújtam, és azonnal elaludtam.












2 megjegyzés: