Broken hearted

 Sziasztok!
A mai sulis nap után (vagyis akinek volt suli, mint nekem :D ), pihenésképpen itt egy kis olvasnivaló! :)


Teljesen lefagytunk. A mobil remegett Sophie kezében. Mindenki visszafojtott lélegzettel várt, várt valamire, talán arra, hogy kiderül, hogy mindannyian rosszul láttuk, az a kép nincs is ott.
A fejemben kavarogtak a gondolatok. Mi történt? Nate megcsalta Alex-et? Ennyire félreismertük volna? Ha ez igaz, mi lesz Alex-szel? Végre boldog volt, erre összetörik a szívét.
Még mindig nem mozdult meg senki, mintha attól félnénk, hogyha bárki is megmozdul, valami tragédia fog történni. Ekkor hangos csattanással kinyílt az ajtó és a 'varázslat' megtört. Egyszerre kaptunk levegő után, tanácstalanul és döbbenten néztünk egymásra. Alex válla megremegett, majd hirtelen fogta magát, és kirohant az utcára, úgy, ahogy volt, pulcsi és a táskája nélkül.
- Most mi lesz? - kérdezte Riry.
- Nem tudom, de én nem nézném végig, ahogy valami hülyeséget csinál ebben az állapotban. - mondtam és felkaptam Alex cuccait. - Megkeresem. Várjatok meg itt!
- Óvatosan, oké? - tette a kezét a vállamra Hayley. Bólintottam és én is kimentem.
Kint gyorsan körbenéztem, de nem volt akkora szerencsém, hogy futó lányokat lássak. Alex nagyon gyors, az idegesség meg csak dobott rajta, úgyhogy kb. esélytelen vagyok.
Szembejött egy fiatal pár, és gondoltam lesz, ami lesz, megszólítom őket.
- Elnézést, bocsi, hogy zavarok, de nem láttatok egy síró lányt valamerre?
- De, igen. Onnan jöttünk, és szembefutott velünk egy lány, aki nagyon sírt. Nem tudom, őt keresed-e. - mondta kedvesen a lány.
- Rövid, barna haja volt és piros póló volt rajta?
- Aha.
- Akkor ő az. Köszönöm. - mondtam és futni kezdtem abba az irányba, amerre mutatták. Az utcából rengeteg kis keresztutca nyílt, mindegyikbe benéztem, de Alex-et sehol se láttam. Már kezdtem volna feladni, mikor hirtelen vége lett az utcának, és oldalt egy szűk sikátorban folytatódott. Nagy levegőt véve arra mentem tovább.
A sikátor közepén járhattam, amikor belebotlottam egy kinyújtott lábba. Rémülten néztem lefelé. Alex volt az, a földön ült és zokogott.
- Jaj Alex! - guggoltam le mellé. - Gyere ide!
Átöleltem, ő belém kapaszkodott, és továbbra is olyan szívszaggatóan zokogott, hogy nehezen bírtam ki, hogy ne kezdjek én is könnyezni.
- Ne sírj! Azt se tudjuk, hogy azt történt-e, amit a kép mutat. Lehet, hogy minden oké.
- A képen... smároltak. - nyögte Alex. - Mit lehet ezen félreérteni?
- Lehet, hogy Nate nem akarta.
- Ha igazad van, akkor Clau csak simán letámadta. De akkor nem hiszem, hogy szelfizett volna közben! Nate nyilván tiltakozott volna, vagyis a csajnak mindkét keze kellett, hogy lefogja. Vagyis Nate nem ellenkezett, hiszen ráértek fotózkodni!
Erre nem tudtam mit mondani. Csöndben öleltük egymást, csak Alex szipogása törte meg a csendet.
- Kitalálunk valamit, ígérem. - suttogtam a hajába.
- Hogyne... de ez nem olyasmi, amikor ki lehet találni valamit.
- Bízz bennünk! És továbbra is fenntartom, hogy nem biztos, hogy Nate akarta. Beszéljétek meg!
- Én nem fogok ezután rá nézni. Undorító.
- Alex! Csak kérdezd meg, hogy mi ez a kép. Ha neked volt igazad, még mindig képen törölheted. Clau-t is. Azt Hayley egyébként is meg fogja tenni.
- Meg is érdemli. Tőlem is fog kapni egyet. Vagy kettőt. Vagy sokat...
- Jó, oké, majd elverheted, csak gyere, mert felfázol!  - rántottam talpra. - A többiek ott várnak, ahol hagytuk őket. Menjünk vissza, gyere!
- Oké. Nem bujkálhatok örökké.
Elindultunk visszafelé. Alex már nem sírt, de a szeme és az orra nagyon vörös volt, úgyhogy sokan néztek rá aggódva. Egy anyuka oda is akart menni hozzá, de Alex háta mögött mutogatva jeleztem, hogy ezt most köszönjük, de nem kéne.
A büfébe visszaérve, mindenki megkönnyebbült. Visszaültünk a helyünkre, Alex sóhajtott egy nagyot és felszegte a fejét.
- Ha ennyit érek neki, akkor kár bőgnöm utána!  - jelentette ki. - Beszélek vele. Még ma.
- Nagyon bátor vagy! - mondta Riry mosolyogva. - Büszke vagyok rád.
- Én is.  - tette hozzá Hayley.  - Ha a srác tényleg ennyire undorító és kétszínű, majd elbeszélgetek vele, ne aggódj. Megemlegeti, hogy veled kezdett.
- Köszi Hayley, de ennyire ne szaladjunk előre! Egyelőre nem tudunk semmit.
- Csak a képet, ami elég meggyőző. - szólt közbe Sophie.
- Igen Sophie, de nem biztos, hogy az történt, amit a kép sugall. - mondtam türelmesen.
- Ezen ne vesszetek össze! Megyek és beszélek vele. Ma este. - mondta Alex és írt egy SMS-t Nate-nek.
Mikor hazaindultunk, mindenki egy hatalmas ölelést adott Alex-nek, aki szorongva, de elszántan indult el a találkozóra...