Mi

Na itt vagyok, az idei év utolsó előtti Amanda-jával. (Holnap nem lesz rész, mert a csajokkal fogok találkozni.)
Szilveszter napján még tuti jövök, nem feltétlen délután, lehet, hogy inkább estefelé... amúgy gondolkodom egy olyan merényleten is, hogy szilveszterkor, este kilenctől minden egész órában kirakok egy új Amanda-részt. Nem tudom, hogy ez mennyire lenne kivitelezhető vagy mennyire van erre igény, még majd meglátom.
Ismét Ami-Adam centrikus rész lesz.




Miután Alex gondjai így megoldódtak, hívtam Adam-et, hogy holnap ráér-e, mert meg kellene beszélnünk a mai dolgokat. Meg amúgy újabban egy kicsit elfoglaltak voltunk, én ugye az Alex-Clau-Nate dologgal, Adam pedig szemmel láthatóan Cecy és az apukája vitáit hallgatta.
- Szia! Még mindig áll a bál? - kérdeztem.
- Nem, már szerencsére nem. Most Cecy és Apa beszélnek privátban. Cecy nagyon elszánt arcot vágott, mikor közölte, hogy ő most beszélni fog Apával és pont. Pont olyan volt, mint Anya, ha kiakad! :O
- Mert a lánya. :D - nevettem.
- Jó persze, de annyira különböző karakterek. Anya nagyon határozott elképzelésekkel és magabiztossággal rendelkezik, Cecy meg sokkal lazább, ahogy éppen sikerül, úgy lesz és kész.
- Figyelj, még csak 16 éves. Most nő fel. Változik.
- De bölcs valaki...
- Jó, bocsi. Csak Matt is ennyi idős, mint Cecy és ő is nagyon megváltozott. Nagyon helyes kis srác volt, most meg tök bunkó, ha olyan napja van. És sokkal zárkózottabb, mint eddig volt.
- El is felejtettem, hogy neked is van egy ekkora tesód. :D Bocs.
- Nem baj. Matt-et max. akkor láthatod, ha bemész a szobájába, úgyhogy nem nagy cucc 'megfeledkezni' róla.
- Hm. Érdekes. Majd legközelebb dumálok vele. Holnap ráérsz?
- Igen. Délután inkább.
- Oké. 13:30-kor a parkban?
- Rendben. De kicsit pontosabban hol?
- Mondjuk a fantasztikus TV-szereplésed helyén...
- Na kösz. Ezt igazán jól megtervezted.
- Ugye? Igyekeztem. :D
- Hülye. Ott leszek.
- Én is. Majd keresek Tv-stábot.
- Nem fontos. Na szia!
- Szia! Akkor holnap. -búcsúzott el Adam, majd letettük.

*

(Másnap 13:30, a parkban)

Kivételesen időben értem ide. Adam még sehol. Pár perc várakozás után kezdtem fázni. Mégiscsak a vastagabb pulcsit kellett volna felvenni! Hiába, hogy október eleje van (egy hét a szülinapomig!!), kezd hideg lenni. Hirtelen lépteket hallottam a hátam mögül, így gyorsan megfordultam. Szerencsére sikerült megcsúsznom, így fenékkel a földre érkezve néztem föl Adam-re, aki egy kamerát tartott a kezében.

- Ugye nem... ? - mondtam fenyegetően. Pedig de. A kamerán ott villogott a kis piros fény, mutatva, hogy bizony bizony, működik. - Kinyírlak, Adam Sacks!

- Most pedig következzen az üldözős jelenet! - röhögött Adam és mire felálltam, már neki is iramodott. Én meg- mit tehetek mást - utána futottam. Persze ő az egészet filmezte, mert ő képes hátrafelé tartott kamerával a kezében futni, úgyhogy meg lett örökítve, ahogy lobogó hajjal és félig nevetve-félig idegesen futok utána.

Miután kifutkostuk magunkat (vagyis én, mert ő bírja) , Adam megállt és vigyorogva nézett engem, ahogyan kifulladva odatámolyogtam hozzá.

- Na mi van?  - kérdezte. - Már aggódtam, hogy lemaradtál.

- Anyád. - nyögtem és leültem a legközelebbi padra.

- Köszöni, jól van. - mosolygott Adam és leült mellém.

- Miért is hoztál kamerát?

- Mondtam, hogy szerzek TV-stábot. Sajnos a kedvenc riporteredet nem értem el telefonon, de a TV ügyfélszolgálatán azt a hasznos tanácsot kaptam, hogy tudom, kivel szórakozzak. És ekkor jutott eszembe, hogy van otthon videó kamera...

- Ezért még kapsz! Az tuti. - fenyegetőztem.

- Oké. Mit kapok? - hajolt hozzám közel.

- Ez így nem ér.  - bámultam a száját pislogás nélkül.

- Ugyan miért?

- Elvonod a figyelmem.

- Óóóó.... - terült el egy hatalmas mosoly Adam arcán. - Mi jár a fejünkben?

- Semmi OLYASMI. - pirultam el.

- Ki beszél olyasmiről? Én csak egy ártatlan kérdést tettem fel.

- Aha. - bólogattam. - Hogyne.

- Enyhe cinizmust érzékelek a hangodból.

- Cinizmust? Tőlem? Ugyaaaan...

- Ejnye igen szemtelen dolog így ironizálni a kedves és aranyos fiúddal. Megérdemelnél egy alapos büntetést.

- Büntetést? - húztam fel a szemöldököm. - Nem hinném.

- Ugyan miért?

- Jogom van azt tenni, amit akarok. - jelentettem ki és reméltem, hogy annyira nem hangzik hülyén.

- Rendben. Ez tetszik. Kösz az engedélyt. - nevetett és egy hirtelen mozdulattal egy hatalmas csókot nyomott a számra. Eleinte tiltakozni akartam, mert hát reflex és "ki engedte meg", de természetesen nem tettem meg. Helyette viszonoztam a csókot.

- Idióta. - suttogtam boldogan.

- Te is. - kontrázott rögtön.

- Na jól van. - húztam el magam 'durcásan'. A hatás nem maradt el.

- Csak vicceltem. Lökött vagy. - húzott magához megint.

Miután kivicceskedtük magunkat az ilyesmikkel, rátértünk Cecy-re.

- Hogy ment a tegnapi beszélgetése apáddal? - kérdeztem, miután visszanéztük az 'üldözős' videót.

- Hát... nagyon fura volt. Apa olyan arcot vágott mikor kijött... leginkább a büszkén megdöbbent írja le jól.

- Óh, Cecy! - mosolyogtam. - Jól van.

- Te tudsz valamit. - húzta össze a szemét Adam. - Ki vele!

- Bocs, de ez Cecy dolga. Elmondja, ha akarja.

- De naaaaaaa....

- Ne nyavalyogj! Csönd. - szóltam rá.

- Igenis asszonyom. De ez akkor se ér. Mire jó, ha van az embernek egy barátnője, ha semmit se mond el neki?

- Igazán örülök, hogy így méltatod hasznosságomat, de... nem mondok semmit.

- De honnan tudsz róla egyáltalán?

- Tegnap, mikor elindultam haza, belefutottam Cecy-be és megbeszéltük.

- Mondd már el! - könyörgött.

- Nem. És pont. - makacsoltam meg magam.

- Ajjj te... - kócolta össze a hajamat. - Ha nem, hát nem. Jó dolog?

- Igen, az. De majd elmondja, ha akarja.

- Jóóóóó oké, értem. Gyere! - ragadta meg a kezemet. Elindultunk kézen fogva. Adam kihasználta, hogy van nála kamera és mivel a cuccal fotózni is lehet, lőtt egy rakat képet rólam. :D

Én persze annyira nem örültem neki, de befogta a számat, hogy ne szóljak bele. Hát ja. Ilyenek vagyunk mi. Egymás idegeire megyünk néha, de nagyon szeretjük egymást...