2016. április 2., szombat

Készülődés

Sziasztok!
Ezt a hetet is túléltem, vagyis most megörvendeztetlek titeket egy újabb résszel. :D




A karácsonyig hátralevő hetek szinte repültek. Mintha mindenki csak most fogta volna fel, hogy végzősök vagyunk. A tanárok rengeteg leckét adtak, feleltettek, dogát írattak, kíméletlenül hajtottak minket. Mi pedig csak kapkodtuk a fejünket, hogy mi a következő ránk váró feladat. Ideje volt, hogy szünet legyen.
A szünet előtti csütörtök este a konyhában ültem és a másnapi kémia dolgozatra tanultam. (Természetesen Ms. Smith pont az utolsó nap írat, mert miért ne.) A szüleim is a konyhában ültek, ők zh-kat javítottak.
- Apa. - jutott eszembe hirtelen valami.
- Igen kislányom? - mondta apám rám se nézve, mert nagyban pipálta a helyes válaszokat.
- Hogy lesz a karácsony?
- Ezt hogy érted?
- Megint megyünk New York-ba? - kérdeztem aggódva. A tavalyi karácsony ugyanis gyökeresen változtatta meg az életemet. Halálosan összevesztem a családom egyik felével, megismertem Pete-et, aki utána majd egy évig zaklatott, stb. Szóval féltem visszatérni oda.
- Nem tudom. - válaszolt őszintén Anya.
- Egy éve nem láttuk a családot. - mondta Apa. - Nekem hiányoznak.
- Értem persze. De megint családi cirkuszt akarunk karácsonykor? - vetettem fel.
- Miért kell feltétlenül cirkusznak lennie? - csattant fel Apa. - 18 éves vagy, Lina pedig 26, nem igaz, hogy nem bírtok értelmes felnőtt módra viselkedni.
- Még nem vagyok nagykorú. - szóltam közbe. - Még 3 évig.
- Nem vagy vicces kislányom! - legyintett Apa.
- Bocs.
- Tehát. Nem tűröm, hogy a ti nevetséges rivalizálástok miatt megszakadjon a kapcsolat a családommal. Amelia a nővérem, John a sógorom, Lina pedig az unokahúgom. Én szeretem őket.
- Kérlek Apa, ne kényszeríts, hogy ott bájologjak velük. Alig látjuk őket, kb. semmi közünk nincs hozzájuk, karácsonykor sem kell eljátszani a boldog nagycsaládot. - magyaráztam. - Semmi kötődés nincsen. Itt viszont itt vannak a lányok, Adam...
- Ne gyere nekem a pasiddal! Nem a férjed, csak a barátod.
- De nekem fontos.
- Persze, de ez csak egy múló kis kaland. - mondta Apa, én pedig nagyon megbántódtam. - Gimnazisták vagytok az isten szerelmére! Bármikor szétmehettek, mert vége van a nagy szerelemnek.
- Nagyon kedves tőled. - álltam fel szomorúan.
- Még nem fejeztem be. - mondta Apa a legszigorúbb 'szülős' hangján. - Nem tűröm, hogy a pasidat a család elé helyezd. Meg kell végre tanulnod, hogy van egy sorrend.
- De Apa... - nyögtem. - Ez annyira igazságtalan és semmi realitás nincs benne.
- Ne kérdőjelezd meg, amit mondok! 18 éves vagy, semmit se tudsz még a világról.
- Azért nem kellene ennyire durván... - szólt közbe Anya, de én már kirohantam onnan. Egyenesen a szobámba. Nem kezdtem sírni, mert egy ideje egyszerűen nem megy és ez olyan fura. Mindig is érzékeny kislány voltam, de újabban nem tudok sírni, akkor se, ha jól jönne. Na mindegy.
Csak ültem a földön és gondolkodtam. Hogy lehet, hogy Apa ennyire nem érti meg a nézőpontomat?

*
(Másnap délután)


 Amint hazaértem, elégedetten dőltem hanyatt az ágyamon. Vége a sulinak idénre! 2 hét teljes szabadság!
Hirtelen Anya kopogott az ajtómon, utána csendben belépett és leült mellém.
- Beszéltem apáddal. - mondta halkan. Én felültem és kérdőn néztem rá.
- Igen?
- Nem megyünk New York-ba.
- Éljen! - emeltem a karomat a magasba és felpattanva ugrálni kezdtem.
- Helyette ők jönnek ide. - fejezte be Anya. Én a mozdulat közepén egyszerűen lefagytam.
- Hogy MICSODA?
- Jól hallottad. A nagyszüleid, Amelia néni, John bácsi és Lina idejönnek.
- De ez most komoly? Ide? Ők? Ennyien?
- Igen, teljesen komoly. Van vendégszobánk, kettő is.
- Öt embernek?
- Jó, hát azt még ki kell gondolni, hogy Lina hol alszik.
- Az én szobámban biztos nem. - mondtam rögtön. - Még csak az kéne.
- Jól van, értem. Majd kitaláljuk. Az a lényeg, hogy nem utazunk el.
- Helyette ők jönnek. - forgattam a szemem.
- Azért teljesen tényleg nem lehet ignorálni őket.
- Értem, persze. - bólogattam.
- Csak ennyit akartam. - mondta Anya és felállt, hogy kimenjen.
- Apa?
- Dolgozik még. Ha hazajön, beszélj vele! - Azzal kiment. Én pedig egyedül maradtam a fejemben repkedő kérdéssel: Ha Lina idejön, hogy fogom én azt kibírni?
Kb. 5 percet bambultam így, utána a géphez pattantam és írtam a lányoknak a közös chat-be.
Amanda Parker: "Lányok! Kicsit gáz van. Lina idejön karácsonyra!!!! Hozzánk. #gonnadie"
Pár perc múlva jött is a válasz. Természetesen Sophie-tól, aki újabban éjjel-nappal a telóján lóg.
Sophie Sobrado: " Lina Pete exe, akivel tavaly összevesztél, ugye?"
Amanda Parker: " Aha. "
Alexandra: " Istenem, hogy neked mindig valami bajod van. Túl fogod élni. Majd nem leszel mindig otthon és pont."
Riry Johnson: " Ami, ne stresszelj már, szünet van! Minden meg fog oldódni. Lina felnőtt, talán képes éretten viselkedni pár napig."
Amanda Parker: "Mint tavaly, ugye? :P "
Riry Johnson: " Hidd el, ő se lesz mindig ilyen. Plusz talán már nem haragszik rád."
Hayley: " Újabb drámai fordulat kis főhősnőnk életében. A gonosz unokatesó visszavág.... basszus, ebből rendezek egy filmet. :D "
Amanda Parker: " Hayley!"
Hayley: " Mi van? Mi rosszat mondtam?"
Amanda Parker: " Nekem ez igenis fontos. Lina egész eddig pokollá tette az életemet, ha találkoztunk. Most meg idejön. A házunkba. Kihez költözhetek át az ünnepek idejére?"
Hayley: " Adam-hez. Tudtommal a pasid. Biztos szívesen lát."
Amanda Parker: " Náluk nincs hely. Plusz azért az milyen lenne már?"
Alexandra: "Miért, a barátnőidhez költözés a családod miatt milyen lenne már? #lenézőfej"
Cecy: "Alhatsz Adam szobájában. Ott elférsz. :D "
Amanda Parker: " Na nem nem nem nem nem és nem. Pláne nem."
Cecy: " Biztos szívesen lát. ():) "
Sophie Sobrado: " Az ágyában... :D LOL "
Amanda Parker: " SOPHIE!!!!!"
Sophie Sobrado: " Mi van?"
Amanda Parker: " Nem alszom az ágyában."
Sophie Sobrado: " Miért nem? :D "
Cecy: " Üzeni, hogy felőle alhatsz ott."
Amanda Parker: " Ez most nem komoly, ugye?"
Cecy : " De. Most kérdeztem meg."
Amanda Parker: " Na jó. Mentem és elásom magam."
Ezzel kiléptem. Basszus, csak tanácsot akartam kérni, erre elkezdenek a (nemlétező) szexuális életemre utalgatni? Hát normálisak ezek? (Valószínűleg nem. Tekintve, hogy én se vagyok az.)
Amikor Apa hazajött, megbeszéltem vele és kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól. Most itt vagyok és rettegve várom a holnaputánt, amikor Lina-ék megérkeznek.












3 megjegyzés:

  1. Legyen olyan hogy Adam és Ami lefekszik a kövi részben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mostaniban még biztos nem lesz. Egyébként átgondolás alatt.

      Törlés
  2. Valószínű, hogy ma csak Must lesz és Amanda nem. De még meglátjuk hátha...

    VálaszTörlés