Akkor én most lelépek, oké?

Sziasztok!
Ma délelőtt realizáltam, hogy alig van lecke a hétre, úgyhogy tudok nektek ma is írni. Ez a rész hosszabb lesz, mint a tegnap esti.




Arra ébredtem, hogy víz csöpög az arcomra. Kinyitottam a szemem és próbáltam megkeresni a víz forrását, és ekkor realizáltam, hogy Lina ül az ágyam szélén.
- Hogy a francba? - kérdeztem döbbenten. - Bezártam az ajtót.
- Hullámcsat. - vigyorgott.
- Kösz, hogy tönkretetted a záramat. - pattantam fel. A zár tényleg használhatatlan lett a hullámcsattól.
- Szívesen máskor is.
- Komolyan nem volt más szoba, ahova beköltözhettél volna?
- Nem nagyon.
- Ott a nappali. Aludj a kanapén.
- Ugyan kérlek. - nézett rám lesajnálóan. - Én nem alszom kanapén. Az gáz. Aludj te ott, ha zavarlak!
- Meg ne haragudj, de ez az én szobám. Az én ágyam. Az én cuccaim. - emeltem fel a hangon, miközben Lina a szekrényeimet nyitogatta. - Vagyis húzzál kifelé, de nagyon gyorsan!
- Kicsi Amanda.  - indult el felém lesajnáló mosollyal. - El kell keserítselek. Hisztizhetsz amennyit akarsz, hogy a szobád így, a szobád úgy, de mit fog ehhez szólni apuci? Hiszen az édes, aranyos és meglehetősen átlagos kislánya, akit úgy imád, nem hajlandó osztozkodni a saját családjával. Ez végtelenül elkeserítené apucit, és mérgében a picike lányán csattanna az ostor.
- Utállak. - suttogtam. Lina-nak igaza volt. Apám biztos jelenetet rendezne, ha közölném vele, hogy Lina a nappaliban alszik és pont.
- Semmi probléma, ez kölcsönös.- legyintett. - Viszont van még valami, amit tisztáznunk kell.
- Ugyan mit kellene kettőnknek tisztáznunk? - kérdeztem gúnyosan. - Semmi közünk egymáshoz.
- Azt hiszem, ennek ellenére mégis van egy icipici dolog, amit tavaly nem beszéltünk meg. Nevezetesen Pete Swan.
- Könyörgök, csak ezt ne! - fogtam a fejem. - Bármit, csak őt ne.
- Ó, pedig úgy tudom, hogy karácsonykor is hozzájuk költöztetek pár napra. Sőt, még azt is tudom, hogy Pete-et elbűvölte Ami baba formás feneke.
- Mi van? - engedtem el a fejem.
- Ne játszd a tudatlant, nem áll jól.
- De most komolyan. Mi a fene van a fenekemmel? - ültem le a földre döbbenten. Lina pedig felnevetett.
- Pete az egyik legcukibb srác, akivel valaha jártam és elhiheted, jártam pár sráccal, ahhoz, hogy ezt meg tudjam állapítani. Tehát. Nagyon csalódott volt, mikor kiderült a kis kalandom Mark-kal.... aztán pár nap múlva küldött egy képet, amihez odaírta, hogy lecserél engem, mert talált egy gyönyörű lányt. És tudod mi volt a képen?
- Nem feltétlen akarom tudni. - mondtam idegesen.
- A képen kérlek egy szűk szoknyás lány feneke volt.
- Fantasztikus, Pete olyan, mint a srácok 98%-a a csajok fenekét nézi. És?
- A te feneked volt a képen gyökérkém. Be is tudom bizonyítani. - mondta ingerülten Lina. - Odaért a 'vigyázz, ez valódi vörös' hajad. És a szoknya amúgy is ismerős volt.
- De nemár. - nyögtem. - Mikor és miért csinálta ezt?
- Mert ő ilyen. Stírölős.
- Ha csak stírölne. - motyogtam. Sajnos Lina meghallotta.
- Ó, mi van drágám, megcsaltad a tökéletes kis pasidat?
- Dehogy.
- Akkor miért fogdosott meg Pete? Pontosabban miért hagytad? Megtetszett, hogy olyan szexi és magabiztos és tudja, hogy mit akar?
- Ez hosszú és nem publikus. - zártam le a témát. - Mellesleg kezdesz undorító lenni.
- Rendben. Úgyis kiderítem. - mondta Lina. - De remélem tudod, hogy Pete majd megőrült érted. Hogy honnan tudom? A gúnyos kis üzeneteiből, amikkel tájékoztatott róla, hogy szerinte te mennyivel jobb nő vagy nálam. Na persze.
- Jézusom. - mondtam. Ez már nagyon para.
- Csak mondom, hogy jól jártál volna vele. Kedves, a tenyerén hordoz, bókol, istenien csókol és az ágyban is nagyszerű. - sorolta Lina, mintha csak egy 'terméket' reklámozna.
- Nem érdekel a szexuális életetek. - mondtam.
- Kár, pedig tudnék mesélni.
- Na jól van.  -mondtam és felálltam. Fogtam egy hátizsákot és bepakoltam pár váltásruhát. - Szia!
Lementem a konyhába, ahol a szüleim éppen az ebédet készítették elő.
- Én most lelépek, oké? - közöltem velük. Anya kezében megállt a fakanál.
- Miért és hova?
- Valahova és mert Lina a szobámba költözött. - mondtam és elindultam. Apa utánam jött és elkapta a karomat, majd erősen megszorította.
- Nem mész sehová! Családi ünneplés van.
- Nem Apa, ez nem ünneplés, ez agybaj. A saját szobámból kitúrnak.
- Nem vagy képes osztozkodni rajta 4 napig?
- Lina-val? Nem.
- Kislányom, ezek az emberek a CSALÁDOD. Nem mész innen sehova, itt maradsz és jókedvű leszel, ahogy egy rendes családtaghoz illik.
- Akkor nem leszek rendes családtag. -vettem egy mély levegőt és kirántottam a karomat apám szorításából. Kirohantam az előszobába, magamra kaptam a cipőmet, a kabátot nem volt idő felvenni, mert Apa jött utánam, kirohantam a kertbe, aztán ki az utcára, onnan pedig tovább. Fogalmam sem volt, hogy merre megyek és hova, csak mentem minél messzebb.
További 5 perc eszméletlen rohanás után körbenéztem és alaposan megijedtem. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Megálltam és levegő után kapkodva próbáltam kitalálni, hogy mi legyen.
A telefonomat is elhoztam és felhívtam Alex-et.
- Szia, itt állok az utcán, nemtom hol vagyok, beköltözhetnék hozzátok pár napra?
- Bajosan, mert nem vagyunk otthon. Amúgy mi a fene van?
- Majd elmesélem, de sürgősen szállást kell találnom. - mondtam és leraktam. Miután felhívtam minden lányt és senki nem vette fel, maradt Cecy.
- Szia! - szóltam bele a telefonba. - Tudom, hogy zavarok. Lenne egy kérésem.
Előadtam neki a sztorit, mire mondta, hogy azonnal riasztja a szüleit, hogy menjenek értem, csak mondjak egy utcanevet és házszámot. És valóban. 20 perc múlva Adam szülei szálltak ki egy kocsiból és azonnal beültettek. Elvittek magukhoz, majd berakták a holmimat Adam szobájába, aki amúgy nem is volt otthon.
Adtak ebédet, majd felküldtek, hogy pakoljam ki a cuccaimat, aludjak, ha szeretnék, stb. Én felmentem és vártam Adam-et. Meg kellett magyaráznom, hogy mit keresek a szobájában.