Az igazgatóhelyettes csodálkozva nézett ránk.
- Maguk négyen, mit akarnak? - kérdezte csodálkozva.
- Beszélnünk kell az igazgatónővel. - mondta Alex határozottan.
- Az igazgatónő éppen telefonál. Sajnálom, de ha tényleg fontos az ügy, jöjjenek vissza később!
- Ne haragudjon Ms. Brown, de az ügy nem tűr halasztást. - közölte Alex azzal a felnőttes hangsúllyal, amit kizárólag a tanárokkal szemben alkalmaz. - Történt egy kis botrány a hétvégi évfolyam bulin.
- Ahhoz meg pláne mi köze az iskolának?
- Szerintem igen is köze van hozzá. - segített Hayley.
- Ugyan miért?
- Drog. - közölte Sophie egyszerűen és tömören. Ha ideges, akkor ilyen. Kimondja a dolgokat, és nyoma sincs a visszafogottságának. Az igazgatóhelyettes elsápadt.
- Üljenek le és itt várjanak! - mutatott az igazgatói előtt álló kanapéra. Ő pedig bement az igazgatóiba.
- Lányok, biztos, hogy ezt kell tennünk? - kérdeztem sóhajtva.
- Ami, ez bűncselekmény. - magyarázták. - Nem hagyhatjuk.
- Értem én... de valamennyire meg lehet érteni az indítékot is.
- Mit, hogy pasi kell neki, de a kiszemelt foglalt? - forgatta a szemét Hayley. - Ez nem indok.
- Nem erre gondoltam. - ráztam a fejem.
- Hanem? - sóhajtotta Alex. A válaszomra azonban már nem maradt idő, mert megjelent az igazgatóhelyettes, és behívott minket az irodába.
- Jó reggelt! - köszöntünk kórusban az igazgatónőnek. Ő válaszul csak biccentett egyet.
- Hölgyeim! - kezdte szigorúan, miután leültünk. - Ms. Brown elmondta, hogy történt egy kis incidens a hétvégén. Azt mondta, hogy önök drogokat emlegettek. Amennyiben tényleg drog volt ott, értesítenem kell néhány hivatalos embert is, úgyhogy ha ez csak egy diákcsíny akar lenni, akkor ajánlom, hogy gondolják meg, hogy mivel játszanak.
- Igazgatónő kérem! - kezdte Alex (ki más?) . - Hinnie kell nekünk. Bizonyítékunk is van.
- Rendben Alexandra. Hallgatom a történetet. - intett az igazgatónő. Alex gyorsan felvázolta a helyzetet. Sophie és Hayley is elmesélték a maguk szemszögéből. Végezetül Alex átnyújtotta az üres fiolát.
- Ebben volt a drog. Kiszedtük a szemetesből. - fűzte hozzá Hayley.
- Ezt laborba kell küldeni, hogy megtudjuk, tényleg drog volt-e benne. - közölte az igazgatónő, majd a fiolát átadta Ms. Brown-nak. - Ameddig nincs laboreredmény, addig nem tudok mit tenni. Köszönöm, hogy ezt elmondták nekem. Szólok, ha fejlemény lesz. Most mehetnek.
Engedelmesen elindultunk visszafelé. Alex diadalittasan mosolygott, Sophie és Hayley összepacsiztak. Én halványan rájuk mosolyogtam, de magamban szorongtam. Mit tettünk?
*
(2 nap múlva, szerda)
Szerda reggel az igazgatónő a portán várt minket.
- Jöjjenek! - intett nekünk, mi pedig elindultunk utána. Az igazgatói irodában ismét leültünk, és az igazgatónő közölte velünk azt, amit eddig is tudtunk.
- Drog volt benne. - közölte sóhajtva, aztán a kezébe temette az arcát. - Hogy történhet ilyen az én iskolámban? Ms. Brown, hívja ide Miss St. Clair-t a 11/C-ből!
Amíg Ms. Brown elment Tiana-ért, mi csendben ültünk. Én egy idő után nem bírtam tovább.
- Igazgatónő kérem... mi lesz Tiana-val?
Ő meglepetten nézett rám.
- Parker kisasszony... ön szerint? Ez nagyon súlyos dolog. Szinte biztosan kicsapom.
Ebben a pillanatban lépett be Tiana. Csinos volt, mint mindig, kihívó volt, mint mindig és meglepett volt, ami nem volt jellemző.
- Jó reggelt! - köszönt vidáman, amivel a zavarát próbálta leplezni. - Minek köszönhetem a meghívást?
- Kisasszony, egy igen súlyos vád érte önt. - közölte az igazgatónő. - Ezek a lányok azzal gyanúsítják, hogy szombaton drogot adott be Parker kisasszonynak.
Tiana elfehéredett.
- Remélem tudja... - folytatta az igazgatónő. - Hogy ha beigazolódik, hogy a vád igaz, akkor önt azonnali hatállyal kirúgom innen. Sőt, mivel az esetet köteles vagyok jelenteni a hatóságoknak, egyéb igen kellemes büntetések várnak önre és az édesapjára.
- Ööö... - nyögött Tiana. - Én...
- Na mi van? - szólt oda Hayley. - Most már nem is vagy olyan nagylány, mint szombaton ugye? Akkor kellett volna gondolni a következményekre. Mégis mire számítottál? Hogy nem jövünk rá?
- Arra számítottam, hogy valami komoly baja lesz annak a vörös kis senkinek! - fakadt ki Tiana, gyakorlatilag beismerve, hogy ő tette. - Ő mit tett annak érdekében, hogy övé legyen a srác? Hm? Mi vesz rá arra valakit, hogy őt válassza helyettem?
- Én szerelemnek nevezném. - közölte Sophie.
- Lányok, kérem, ezt ne most! - szólt közbe az igazgatónő. - Miss St. Clair, gondolom tudja, hogy mi következik. Megkérem önöket, hogy fáradjanak ki, amíg én elintézek pár telefont ezzel az üggyel kapcsolatban!
A többiek felálltak és elindultak kifelé. Tiana gyűlölettel telve nézett ránk. Én szabályosan rosszul éreztem magam attól, hogy ezt tesszük valakivel, akkor is, ha az illető megérdemelné. Tennem kellett valamit. Mielőtt még bárki is kilépett volna az ajtón és elkiáltottam magam.
- Várjunk egy kicsit! Igazgatónő kérem... beszélhetnék önnel?
- Kisasszony, nem értem, hogy mit kell még ezen az ügyön beszélni.
- Én nagyon is megértem Tiana indítékát. - kezdtem. A lányok feszülten figyeltek. - Eddig mindent megkapott, amit akart. Nincs hozzá szokva ahhoz, hogy nem kap meg valamit. Most először fordul elő. Nem él velük az édesanyja. Szerintem nem volt tisztában vele, hogy pontosan mit tesz. Ő csak a célját akarta elérni. A maga módszerével. Szerintem kicsapás helyett egy pár látogatás a pszichológusnál vagy valami hasonló dolog megoldaná a helyzetet.
- Elgondolkodtató. - mondta az igazgatónő. Látszott rajta, hogy bármire hajlandó, hogy a suli hírnevét mentse. Nem tenne túl jót az iskola hírének, ha egy drogbotrány miatt kicsapnának valakit. Különösen nem egy híres ügyvéd lányát. - Megfontolandó. De mindenképpen beszélnem kell a hivatalos hatóságokkal.
Azzal kitessékelt minket.
- Mi a fenének akarsz megmenteni? - kérdezte Tiana. - Már mindegy.
- Ugyan dehogy. Még bármi megtörténhet. - mosolyogtam biztatóan.
- Attól, hogy megmentesz, nem foglak hirtelen szeretni, úgyhogy feleslegesen erőlködsz.
- Nem baj. - mosolyogtam rá. - Én adok neked még egy esélyt.
Odamentem Alex-hez. Látszott a szemén, hogy nagyon nem tetszett neki a kis magánakcióm.
- Miért tetted? - kérdezte. - Értettem a magyarázatodat, de ... ezzel nem lehet mindent megúszni.
- Tudom. De nem akarom, hogy miattam rúgják ki. - sóhajtottam.
- Vagy csak megint a kegyes kiskirálylányt akartad játszani. - csapott a vállamra Hayley.
- Dehogyis! - nevettem. - Pusztán nem akarom, hogy miattam menjen tönkre az élete. Azzal, hogy kirúgják innen, ráadásul ugye ez lenne a 2. kirúgása valamilyen suliból, biztos , hogy esélye se lenne semmilyen egyetemre bejutni.
- Majd apuci eltartja. - idegeskedett Sophie. - Azért, hogy ő ne szenvedjen hátrányt, inkább elviseled a következő tanévet, tele piszkálódással... ráadásul ha ezt megússza, ki tudja, mire lesz még képes?
- Nyugalom, vehemens kis olasz csajszi! - sétált mellénk Tiana. Sophie úgy nézett rá, mint aki azon gondolkodik, hogy mivel is nyírja ki. - Nem áll szándékomban többet csesztetni Amandát.
- Hogyhogy? - rökönyödött meg Hayley. - Hiszen te tökéletes főgonosz-típus vagy!
- Hayley, hagyd már abba, ez nem egy film! - forgattam a szemem.
- Mindössze azért... - folytatta Tiana. - Mert ezt úgyse úszom meg. Ha az igazgatónő meg is engedné, kizárt, hogy ez a rendőrség figyelmét elkerülje. Plusz apám se lesz túl boldog. Amint meghallja a történetet, kivesz engem innen, és elküld valami unalmas és nagyon gáz lánysuliba, ahol egyenruhát kell hordani és keményen megtanítanak viselkedni.
- Na ne! Te vagy apád egyetlen kicsi lánya, nem tenné meg. - mondta Alex.
- Aha, majd figyeld meg. - mondta unottan Tiana. Ebben a pillanatban az igazgatónő újra hívott minket.
- Lányok. - kezdte szomorúan. - Én mindent megpróbáltam. De a rendőrség mindenképpen beszélni akar önnel, Tiana.
Most szólította a lány először a nevén. Tiana aprót bólintott.
- Értem.
- Ezen kívül ragaszkodnak hozzá, hogy rúgjam ki magát. Sajnálom, én megtettem, amit tudtam.
- Köszönöm az igyekezetet. - mondta Tiana udvariasan.
- Értesítettem az édesapját, éppen idetart.
Na, erre a hírre Tiana még jobban elsápadt.
- Nem fog bántani. - suttogtam neki. - A lánya vagy.
- Na és? Ez nem igazán így megy... - vont vállat, de a laza mozdulat csak az idegességét próbálta palástolni.
10 perc múlva megérkezett Tiana édesapja. Feldúlt volt és nagyon ideges. Köszöntötte az igazgatónőt, komoran nézett a lányára, majd sűrűn bocsánatot kért tőlem.
- Igazgató asszony... - kezdte, ami kicsit mulatságosan hatott. - Mélységesen sajnálom, és egyben felháborít a lányom viselkedése. Biztosíthatom, hogy a rendőrséggel is elintézem az ügyet, a kishölgy pedig igen hamar egy lányiskolában fogja találni magát, ahol majd megnevelik.
- Köszönöm uram. - bólintott az igazgatónő. - Kérem, intézzük el a papírokat!
Mindenféle nyomtatványt kezdtek kitölteni. Tiana lehajtotta a fejét és csendben várt. Mikor az apja végzett, halkan felálltak és elköszöntek.
- Tiana! - szólt utána az igazgatónő. - A tanévből hátralévő 2 napon még az iskola tanulója. De szeptembertől...
- Értem, köszönöm. - mondta Tiana, azzal kiment. Minket is elküldtek, hogy most már menjünk órára.
Kint Tiana apja éppen azt magyarázta a lányának, hogy szégyent hozott rá, és örüljön, hogy nem tagadja ki.
- Ha rajtam múlna, már ma este egy nevelőintézetben aludnál. - fenyegette a lányát.
- Kérem. - álltam melléjük. - Én megbocsátok Tiana-nak. Szerintem ő is belátta, hogy túl messzire ment. Ne küldje intézetbe kérem!
- Ez nem a te dolgod kislány. - legyintett Tiana apja. - Én tudom, hogy mi a legjobb a nevelése szempontjából. Az én lányom.
- Ahogy gondolja. - grimaszoltam. - De őszintén szólva, eddig is pocsék munkát végzett!
Daniel St. Clair levegő után kapkodott. Egy senkiházi kislány kritizálni merte őt. Ilyen még nyilván nem fordult elő előkelő életében. Tiana azonban vigyorgott. Életében először őszintén rám mosolygott, és egy szót formált a szájával hangtalanul.
- Köszönöm.
Visszamosolyogtam rá, Tiana intett egyet, hogy menjünk, amíg az apja nem kezd el ordítani, így elmentünk. Büszke voltam magamra, hogy próbáltam valamit tenni Tiana-ért. Igaz, hogy nem sikerült. De megpróbáltam. És Tiana is értékelte.
*
"Amanda, én tudom, hogy utálatosan viselkedtem. Teljesen igazad volt abban, amit mondtál. Elkényeztetett kis úrilány vagyok, aki igazából egy nagy nulla, de ezt nem hajlandó beismerni. Nem voltam hozzászokva, hogy nem kapom meg, amit akarok. Bármikor, bármit kértem, apámtól megkaptam, csakhogy ne kelljen velem foglalkoznia, legyek el inkább a vágyott dologgal. Anyám kiskoromban eltűnt, így soha nem volt senki, aki ráébresztett volna, hogy ez így nem jó.
Természetesen tudom, hogy ez nem indok, és nem takarózhatok örökké azzal, hogy szegény kis elhagyott gyerek vagyok, akit az apja nem szeretett sose. Megtettem, amit megtettem, drogot adtam neked, ez pedig bűncselekmény. Apám kilobbizta, hogy egy igen jelentős pénzösszeg fejében eltekintsenek a tárgyalástól meg a drogteszttől, stb.
Persze, ettől még a büntetésemet el kell viselnem. Elmegyek abba a lányiskolába, amit apám kinézett nekem. Nehogy sajnálni kezdj, nem érdemlem meg.
Nem megyek többet iskolába, mert nem szeretném, ha ujjal mutogatnának rám az emberek. Inkább itthon maradok és csomagolok. Ugyanis már kedden utazom. Az évzáróra talán bemegyek, de csak a bizim miatt.
Kérlek, bocsáss meg, nem érdemelted meg azt, amit tőlem kaptál. Légy boldog Adam-mel és tudd, hogy rohadt mázlista vagy!
Őszintén szólva, kicsit megkönnyeztem a levelét. Reménykedtem, hogy látjuk még az évzárón és elköszönhetek tőle.
*
(Kedd, az évzáró napja)
Tiana nem jött el. Nem láttuk őt soha többé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése