Még Alex és Hayley is szomorkodtak. Eleinte mondogatták, hogy azt kapta, amit megérdemelt, de én képtelen voltam így látni. Számomra Tiana egy elkényeztetett lány, aki nem a megfelelő eszközzel akarta megszerezni azt, amire vágyott. Én megbocsátottam neki.
Az enyhén depis hangulat ellenére mindenki elment nyaralni. Sophie a rokonokhoz Olaszországba, Alex Florida-ba ment a családjával, Hayley meglátogatta Emma-t New York-ban, én pedig a nagyszülőkhöz mentem Phoenix-be.
Nem mertem elmenni Hayley-vel, féltem, hogy ott találom Pete-et.
Adam-ék úgy döntöttek, hogy utazgatnak kicsit az országban, így felkészültem rá, hogy a nyáron nem sokat látjuk egymást.
Ennek ellenére... egyik reggel álmosan és enyhén nyűgösen kavargattam a reggeli teámat, mikor dudálást hallottam.
- Nézd meg, ki az! - szólt Matt halál nyugodtan, miközben kajált.
- Persze, ezt is nekem kell... - dohogtam és kinyitottam a bejárati ajtót. A szám is tátva maradt. Adam integetett vigyorogva a kisbuszuk mellől!! Mellette Cecy ugrándozott, a szülők pedig éppen akkor szálltak ki.
- Adam! - sikoltottam és rohantam hozzá. A kertkapuba csak rúgtam egyet, az rögtön kinyílt, így én végre akadály nélkül ugorhattam Adam nyakába.
- Hogy kerülsz te ide? - nevettem, miközben puszit nyomtam a szájára.
- Mondtam, hogy világot látunk. - mosolygott. Ezt a mosolyát ismertem, ez a 'tudok valamit, amit te nem' mosolya.
- És miért pont Phoenix-be jöttetek?
- Valaki, egy nagyon különleges valaki, említette, hogy minden nyáron visszatér a szülővárosába... gondoltam, megnézem.
- De hogy találtatok ide? Phoenix nem egy falu, hogy mindenki ismer mindenkit és olyan kicsi, hogy hamar bejárod.
- Képzeld, titeket speciel sokan ismernek. Mindössze annyit kellett kérdeznem, hogy nem ismernek-e egy bájos családot 2 fiúgyerekkel és egy gyönyörű, vöröshajú lánnyal... és rögtön tudták, hogy rólatok beszélek és hol laktok.
- Na neeee.... - ámuldoztam.
- Pedig de. Én is hallottam. - mondta Cecy. Őt is megöleltem.
- Gyertek be! - mondtam. A szülőket is behívtam, és büszkén közöltem a hírt döbbent családommal: látogatóim vannak. Anya gyorsan feltalálta magát, kedvesen üdvözölte Sacks-éket, és leültette őket enni. :D
- Nem maradtok pár napot? - kérdeztem Adam-től súgva.
- Maradnék, ha a szüleid megengedik.
- Megkérdezem.
Valóban megbeszéltem anyámmal. És lássatok csodát, belementek! De csak úgy, hogy az egész család itt marad.
Így történt, hogy ezt a nyarat Adam családjával töltöttem. Megnéztük a várost, kirándultunk a környéken, mentünk uszodába... szóval jó volt.
És lett egy titkom is... egyik éjjel zörgést hallottam. Felültem az ágyban és nagyon féltem. Döbbenten láttam, hogy nyílik az ajtóm és Adam lép be rajta.
- Csitt! - suttogta és bemászott mellém.
- Te mi a fenét csinálsz? Anyámék megölnek, ha itt találnak.
- Nem lesz gáz. - mondta mosolyogva, és átölelt. Így aludtunk el. Ha ezt bárkinek elmesélném, nem hinné el, jönne a "tudom ám, mit csináltatok ti éjjel" szöveg, de nem... mi együtt alszunk. Effektíve alszunk. ;) Ha valaki szerint ez nem normális, hát oké. Nem zavar. Én ilyen vagyok, Adam-nek így kellek, úgyhogy akinek nem tetszik valami... az kerüljön el. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése