Visszaszámlálás indul!

A nyár hamar elröppent. Augusztus utolsó napján ott ültünk mindannyian a parkban és elmélkedtünk.
- Hihetetlen! - sóhajtott Alex. - Holnaptól végzősök vagyunk.
- Alex, neee! - nyavalygott Sophie. - Nem akarok a sulira gondolni.
- De Sophie, holnap suli! - forgatta a szemét Hayley.
- Nem baj. Az holnap van.
- Lányok, ne stresszeljetek! - mondta Riry, aki mostanra teljesen túljutott a szülei válása okozta depin és friss 20 évesként boldogan várta az első évet a táncművészeti egyetemén. - Nem kell félni ettől az évtől.
- De az érettségi... - kezdte Alex.
- Messze túlértékelik. - legyintett Riry. - Te amúgy is simán átmész.
Alex elpirult.
- Milyen volt New York?  - fordultam Hayley-hez.
- Hangos. És sűrű. De Emma családja nagyon kedves, az anyukája hihetetlenül laza, a kisöccse néha elég idegesítő volt, de amúgy jófej. Emma is jól bírta, hogy 3 hétig náluk laktam.
- És... Pete? - kérdeztem félve,
- Ó, igen, a rosszfiú. - bólogatott Hayley. - Nos, szépfiú szakított Miranda-val.
- MIIII? Mikor? - csodálkoztam.
- Nem sokkal azelőtt, hogy én megérkeztem oda. Vagyis így vettem ki Emma szavaiból.
- És nem kérdezett rólam?
- Hát... ami azt illeti, de. Kérdezte, hogy együtt vagy-e még Adam-mel. Mikor mondtam, hogy igen, elég csalódott képet vágott.
- Nem hiszem el. - nyögtem fel.
- Pedig így van, elhiheted.
- Nézd a jó oldalát! - paskolt vállon Cecy. - Legalább nem költözik ide barátnőstül.
- Igazad van. - mosolyogtam rá.
- Ha már Adam-nél tartunk... hol van most? - kérdezte Cecy-t Sophie.
- Nick-kel és Rob-bal ment el valahova. Minden évkezdés előtt ezt csinálják.
- Aha. És hogy is volt ez, hogy elmentetek Phoenix-be?
Mióta a lányok megtudták, hogy Adam meglátogatott nyáron, teljesen fel vannak pörögve.
- Hiányzott neki Ami. - vont vállat Cecy. - És megdumálta a szüleinkkel, hogy menjünk el hozzá. Amúgy jó ötlet volt, már kicsit untam folyton csak a kocsiban ülni és menni. Jó volt egy kicsit egy helyben lenni.
- Ez olyan romantikus! - pislogott Sophie nagy szemekkel.
- Sophie, jól vagy? - kérdezte Alex, mert Sophie tényleg nem szokott ennyire 'nyálas' lenni.
- Persze, tökéletesen. De ez tényleg romantikus. Most gondolj bele. Ráveszi a családját, hogy töltsék a nyár egy részét a barátnőjével. Tényleg, a szüleid mit szóltak Ami?
- Eleinte kicsit feszengtek... de idővel megkedvelték Adam szüleit és a helyzetet is. Vicces volt látni, hogy mennyire zavarban tudnak lenni. Örülök, hogy megismerték egymást Adam szüleivel. Valahogy így olyan igazán komolynak tűnik az egész.
- Adam is így van vele. - mondta Cecy. - Kicsit félt, hogy hogy fognak kijönni egymással a szülők, de végül minden jól ment. És le a kalappal a nagyszüleid előtt! Hihetetlenek! Befogadnak egy vadidegen családot, és etetik! Nem is akárhogy...
- A nagymamám küldött neked sütit. - tettem hozzá mellékesen. Cecy felvisított.
- És csak most szólsz? Milyen sütit, mikor küldte, miért küldte és hol van?
- Csokis sütit, ami annyira ízlett, akkor csinálta, mikor hazajöttünk, azért küldte, mert ízlett neked és megkedvelt és otthon van a hűtőben. Mielőtt hazamész gyere be érte!
- Szeretem a nagyidat. - mosolygott Cecy.
- Én is. - nevettem.
- Most mondd, hogy ez nem romantikus! - sóhajtott Sophie Alex-re nézve. - Még a nagyszülők is szeretik az unoka választottjának a családját.
- Sophie, azért nem házasodtunk össze, szóval... picit fogd vissza magad, oké? - motyogtam.
- Még. - nyújtotta ki a nyelvét Sophie.
- Ki mondta, hogy hozzámennék Adam-hez?
- Ki mondta, hogy nem? Úgyis hozzámennél.
- Honnan tudod? - kérdeztem felháborodva, miközben tudtam, hogy a viselkedésem több, mint gyerekes.
- Oké, akkor megkérdezem. Hozzámennél Adam-hez?
- Hát...  - gondolkodtam el. - Jó, igazad van, mit játszom az eszem, persze, hogy hozzámennék.
Ekkor füttyszót és tapsot hallottam a hátam mögül. Hátranéztem. Rob, Nick és Adam álltak mögöttem, pár méterre tőlem. Az arcom azonnal égő vörösre váltott, hiszen ez mennyire gáz már!
- Szép volt nyuszika! - röhögött Rob. Nick pedig nem hagyta ki a kínálkozó poént.
- Tudsz róla, hogy ilyenkor az arcod szinte beleolvad a hajadba?
- Oké, ez egy tízes skálán mennyire gáz? - kérdeztem Alex-et.
- A pasid füle hallatára kijelenteni, hogy feleségül mennél hozzá, miközben nem kért meg és csak elméletben beszéltek erről egy barátnőddel? Hm... egy tízes skálán ez úgy 18 körül van. De nem baj Ami, te ilyen vagy. - veregette meg a vállam.
- Kösz. Ez sokat segített. - nevettem hitetlenkedve. Ennél biztatóbbra nem telik?
- Ez tényleg szép volt. - lépett hozzám Adam, én pedig még jobban elvörösödtem.
- Maradj már! Csak... vicceltem. Hülyéskedtünk és Sophie miatt mondtam... nem is gondoltam komolyan... - próbáltam menteni a helyzetet.
- Vagyis nem akarsz a feleségem lenni? - kapott a szívéhez színpadiasan. - Most megbántottál!
- Szörnyen vicces vagy. - morogtam.
- Tudom. - vigyorgott és megcsókolt.
- Jaj ne már! Legalább ne nyilvánosan! - nyögött fel Alex.
- Fogd be, ez is romantikus! - mondta Sophie. Szerintem nyáron történt vele valami, mert ez már tényleg fura tőle...
- Szóval... - kezdte Adam, miután abbahagyta a csókot. - Nem lennél a feleségem?
- Nem, mert nem kértél meg rá, illetve, mert 17 évesek vagyunk.
- Csak te, én már elmúltam 18.
- Mindig a lényeget ragadod meg! - forgattam a szemem.
- Mert tehetséges vagyok. - közölte.
- Ja, felülmúlhatatlanul... - mondta Alex és erre mindannyiunkból kitört a nevetés.
A 'hozzámegyek-e Adam-hez' téma ennyiben is maradt. Beszélgettünk még egy kicsit a nyárról, Rob és Nick vég nélkül sztoriztak arról, hogy miket csináltak együtt, utána pedig mindenki hazaindult. Cecy még beugrott hozzánk a sütiért, és egész úton be nem állt a szája.
- Nem tudsz véletlenül sütni? Én annyira nem vagyok ügyes. Süthetnél nekem ilyen sütit majd ha ez elfogyott.
- Oké, addigra megtanulom. - mosolyogtam. - Várod már a 2. gimis évedet?
- Aha. Tök jó lesz. Csak Riry nélkül... olyan más lesz. - komorodott el.
- Menni fog nélküle is. - biztattam. - Laura miatt nem parázol, ugye?
- Nem, nem éppen miatta. Csak most nem lesz ott Riry és ő a legjobb barátnőm, aki ki is áll értem. Persze, vannak az osztályban is barátaim, de Laura-val nem szívesen szállnak szembe. Egyedül meg Laura és a társasága ellen... húzós lesz. De megoldom.
- Ha bármi van szólj Riry-nek. És ne félj Laura-tól! Biztos oka van annak, hogy ilyen.
- Például egyszerűen hülye.
- Ja, lehet. De tudod, mióta jobban ismerem Bia-t, más szemmel nézek az ilyen emberekre. Ritka az, aki alapból 'gonosz'.
- Persze, de neked volt ilyen élményed. Nekem még nem.
- Próbálj beszélni Laura-val! Hátha békén hagy.
- Öööööö... oké, lehet, talán. Majd. Valamikor.
- Jó, ha nem akarod, nem kell. - Közben odaértünk hozzánk. Én beszaladtam, kihoztam a sütit és odaadtam. Cecy ugrált örömében.
- Köszönöm! A nagyidnak is mondd meg!
- Mindenképpen.
- Na, rohanok, mert lekésem a vacsit. Szia! - mondta, azzal futásnak eredt. Néztem, amíg el nem tűnt a sarkon, aztán bementem a házba.
Este a szobámban pakoltam egy kicsit, majd lefeküdtem aludni. Azon gondolkoztam, hogy milyen ijesztő, hogy holnap már végzős leszek. Még egy év és vége. De én nem akarom, hogy vége legyen...