After

- Az istenit neki! - hallottam Sophie indulatos hangját. Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy elájultam. Lassan kinyitottam a szemem, de rögtön vissza is csuktam, mert nagyon bántott a vakító, éles fény. Felnyögtem.
Ekkor hirtelen odaugrott valaki, és leült mellém, így muszáj volt újra kinyitnom a szememet. Hayley volt az. Meglepetten láttam, hogy csorognak az arcán a könnyek, ami Hayley-nél ugye nem mindennapi látvány.
- Hayley... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert koreai barátnőm olyan szorosan ölelt magához, hogy alig kaptam levegőt. Közben csendesen sírt.
- Soha többet ne csinálj ilyet! Érted? - zokogta a vállamba. - Annyira megijedtem.
- Hé, hé, én azt sem tudom, hogy pontosan mi történt. - mondtam neki. - Úgyhogy milyet ne csináljak többet? Egyáltalán hol vagyok?
- A nővérem szobájában. - közölte Alex, aki az ajtófélfának támaszkodva ácsorgott.
- Neked nem koncerten kéne lenned?  - kérdeztem döbbenten.
- De, ott KELLENE lennem, ha nem hívott volna fel Sophie kétségbeesve, hogy te összeestél, mint egy rongybaba, és mit csináljon veled.
- Miért hoztatok ide? És egyáltalán hogyan? - kérdeztem, és közben felültem. A buliruhám eltűnt, helyette egy elnyűtt póló és gatya volt rajtam. Rápillantottam az órára az éjjeliszekrényen. 23:46 volt.
- Menjünk sorban.  - sóhajtott Alex, és leült a szőnyegre. - Még 10 perc lett volna a színpadra lépésig, mikor Sophie hívott. Alig lehetett érteni, hogy mit mond, annyira ijedt volt. Elmondta, hogy ittál valamit, és összeestél. Én azonnal leléptem a koncertről, aminek nem hinném, hogy nagyon örültek... mindegy. Odarohantam a buliba, te Jessy szobájában feküdtél az ágyon, totál kiütve. Mivel a szüleim elutaztak, mondtam, hogy hozzunk ide téged. Na igen, de hogy viszel el valakit a város másik végére úgy, hogy senki se tud vezetni közülünk? Nehezen. De szerencséd volt. Bia is éppen ott téblábolt körülötted, azt hittük ő is elájul, úgy izgult, aztán eszébe jutott, hogy a pasija vagy kije...
- Will. - szóltam közbe.
- Na, igen ő. - legyintett Alex, jelezve, hogy a név lényegtelen. - Szóval ő tud vezetni, van kocsija, Bia felhívta, hogy vészhelyzet van, a srác azonnal indult, szóval végül ő hozott ide minket.
- Húha! - mondtam elképedve. - ÉS miért nem haza vittetek?
- Szerinted a szüleid örültek volna, ha a lányukat úgy visszük haza, hogy be van drogozva? Mert szerintem annyira nem lettek volna elragadtatva. - mondta Alex.
- MI VAAAN? - visítottam fel. - Milyen drog?
- Emlékszel arra, hogy Tiana adott neked egy pohár 'vizet?' - kezdte Sophie. Én bólintottam. - Na, az nem éppen tiszta víz volt. Rakott bele egy kis partydrogot, amolyan baráti szívességből.
- De... - erőltettem az agyamat. - Te utána megszagoltad a poharat. És már akkor tudtad, hogy valami nem oké, mert káromkodtál. De ezeknek nincs szaguk.
- Valóban. - értett egyet Sophie. - De a szintén belerakott piának van.
- Még pia is volt benne? Minek?
- Azért, mert ezek a vackok sósak, és kell valami, hogy elnyomd az ízét. A vízben megérzed. Ezért belerakott egy icipici alkoholt is. Az ízét nem érezted, de a szaga elárulta.
- Te nagyon profi vagy! - álmélkodtam. - De ez miért volt jó neki?
- Gondolom, csupán irántad érzett határtalan szeretetét akarta kifejezni vele. - vont vállat Hayley. - Vagy megmutatni Adam-nek, hogy a barátnője egy drogos, ő meg nem az, így vele jobban jár.
- Anyám... - csaptam a fejemre. - Jut eszembe... a szüleimnek mit mondtatok? Éjfélre ígértem, hogy hazamegyek, és mindjárt éjfél.
- Adam felhívta apukádat, hogy nálam alszol ma. - mondta Alex. - Mert nekem "valami nagy problémám van és különben is, nincsenek itthon a szüleim". Imádom, amikor ilyen védtelen és gyenge kislánynak állítanak be, de ez van.
- Alex, most nem az a lényeg, hogy Ami szülei mit hisznek rólad. - mondta Sophie és elmosolyodott. Először, mióta felébredtem.
- Igaz, persze, oké.
- Lányok és... mi lett Tia-val? - kérdeztem félve.
- Ó, hát mikor elájultál akkor nagyon szörnyülködött, hogy ez hogy lehet, de aztán hirtelen eltűnt. Mikor legközelebb láttuk, akkor éppen a konyhából jött ki. Hayley bement a konyhába, és kihalászta a szemétből a fiolát, amiből beleöntötte a poharadba a drogot. El is hozta, úgyhogy megvan Tiana ellen a bizonyíték. Hétfőn visszük az igazgatóhoz. Úgy kirúgatjuk innen ezt az elkényeztetett kis ribancot, hogy jobban se kell!
- Biztos ki kell rúgatni? - kérdeztem.
- Nehogy megvédd! Utál, szívat, amikor csak teheti és bedrogozott! Szólni kell az igazgatónak.
- Jó, szóljunk. - egyeztem bele. - De csak a drog miatt... egyébként hol a ruhám?
- Mikor idehoztunk, valahogy lehámoztuk rólad, míg Adam elrohant a húgához, hogy adjon valami ruhát. Aztán valahogy felrángattuk rád Cecy cuccait.
- Aha, értem. Akkor még neki is meg kell köszönnöm, meg Adam-nek...
- Ó, majd elfelejtettem. - kapta elő a telóját Sophie. - Adam.
Azzal felhívta Adam-et, és közölte vele, hogy ébren vagyok, úgy tűnik, minden oké, reggel jöhet.
- Adam 10 perccel azelőtt ment el, hogy magadhoz tértél. - közölte Hayley, immár könnyek nélkül. - Nagyon félt, hogy mi lesz veled. Akkorát kiabált Tiana-val, hogy szerintem az egész utca hallotta.
- Uhh... - húztam el a számat.
- Megérdemli, ne sajnáld! -  legyintett Alex. - Most viszont mindenki mars aludni. Épp elég dolog történt már ma... azaz tegnap, mert éjfél múlt. Mindenki pihenje ki magát, majd holnap megbeszéljük a dolgokat. Plusz délre ki kell takarítani, mert a szüleim legkésőbb kettőre itthon lesznek.
- Dorothy hol van? - kérdezte Sophie ásítva.
- Barátainál. Kedden zh-ja van, arra tanulnak éjjel-nappal.
- Még jó, hogy nincs itthon.
- Ja. - mondta Hayley, azzal lefeküdt az ágy mellé tett szivacsra. Sophie egy másik szivacsra feküdt, Alex pedig a saját szobájába, mert többen már nem fértünk el.
Mindenkit percek alatt elnyomott az álom. Én is elaludtam, annak ellenére, hogy rettegtem a következő pár naptól és magától a ténytől, hogy drog volt bennem...