Ne haragudjatok a múltheti tétlenségért. Ezúton jelentem, hogy túl vagyok az idei első 'net nélküli elutazás' nevű eseményen. Ne haragudjatok, hogy nem szóltam előtte, a csomagolás és egyéb finomságok közben valahogy elfelejtettem. Többet nem fordul elő.
Kárpótlásul igyekszem egy hosszú bejegyzést írni, remélem ezzel sikerül titeket kiengesztelni! :)
A buli napján nyűgösen ébredtem. Keveset aludtam, mert későn feküdtem le, nehezen aludtam el, és mikor már éppen sikerült volna, Sam nyöszörögve rontott be a szobámba, hogy rosszat álmodott, és védjem meg. Mikor végre sikerült megnyugtatnom (nem volt könnyű, mesélni, verset mondani, dúdolni és simogatni kellett) és elaludt, már éppen fellélegeztem volna, hogy végre alhatok. De! Sam egy 5,5 éves gyerek. Beszél álmában. Rugdos. De nagyon kegyetlenül.
Éppen visszaaludtam volna, amikor egy hatalmas hasba rúgást kaptam, így inkább úgy döntöttem, hogy odébb húzódom, hogy ne érjen el. Így sem volt jó, mert elterpeszkedett az ágyamon, és ezúttal hátba rúgott. Ekkor elégeltem meg a dolgot végleg. Kimásztam az ágyból, és úgy döntöttem, az éjszaka maradékát a földön töltöm, a szőnyegen.
Igen ám, csak nem számoltam azzal, hogy a szőnyeg rohadtul kemény ám, plusz a takaróm az ágyon maradt. Viszont nem volt szívem elvenni Sam-től a takarót, mert természetesen mostanra nyugodtan, nyakig betakarózva feküdt az ágyamon elterülve. Párnám szerencsére volt több is, így azt tudtam szerezni, takarót viszont nem, ezért kénytelen voltam a földön tölteni az éjszakát, takaró nélkül.
Ennek persze reggelre meglett az eredménye. Fáztam ám kegyetlenül, úgyhogy csak a szerencsén múlt, hogy nem fáztam meg. A padló viszont olyan szinten kényelmetlen volt, hogy alig bírtam felkelni, úgy elgémberedtek a tagjaim. Hogy fogok így este táncolni?
Valahogy lekecmeregtem a konyhába, ahol a szüleim meglepett tekintettel vizslattak.
- Ami, jól vagy? - kérdezte Anya aggódva.
- Persze, miért ne lennék jól? - válaszoltam, miközben megpróbáltam kinyújtózni, és emiatt egy hatalmasat nyögtem.
- Talán azért kérdezi, mert úgy mozogsz, mint egy reumás öregasszony és nyögsz. Pedig elvileg egészséges 17 éves ember vagy. - gúnyolódott Matt.
- Nagyon vicces vagy.
- Tudom. - vigyorgott.
- Gyerekek elég! - szólt közbe Apa. Ebben a pillanatban Sam botorkált be a konyhába. Mindenki lelkesen üdvözölte. Sam ezután hozzám fordult.
- Ami, te miért feküdtél reggel a földön?
- Ott aludtam. - válaszoltam neki, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Így már értem, miért mozogsz így. - nevetett Anya. - A földön aludtál miatta, ugye?
- Mivel gyakorlatilag kitúrt az ágyamból a rugdosásával, ezért igen.
- Ne haragudj. - biggyesztette le a száját Sam. - Csak oda akartam bújni hozzád, mert féltem.
- Semmi baj pöttöm. - öleltem magamhoz. - Csak legközelebb ne rúgj ennyire!
Sam lelkesen megígérte ezt, bár kétlem, hogy betartja, mivel nem tudatosan rugdos. Na mindegy.
A nap további részében nem történt túl sok izgalmas dolog. Próbáltam normálisan mozogni, és délután kettő körül már nem fájt a derekam, ha lehajoltam! ;) Megy ez.
Este elkezdtem készülődni. Ez az első buli, amire teljesen egyedül készülök föl. Sophie a régi sulitársaival találkozik, ezért ő a buliról is késni fog. Alex nem jön, mert koncertje van. Hayley alapból nem segítene, mondván oldjam meg, nem vagyok 5 éves. Riry nem hivatalos a buliba, Jessy és Beckie segítségéről rossz emlékeim vannak. Bia meg... azért ENNYIRE még nem szoros a barátság-kezdeményünk. Vagyis egyedül kell úgy felöltöznöm, hogy a kinézetem Tiana-kompatibilis legyen.
Szerencsémre nem vagyok teljesen hülye (legalábbis még), úgyhogy nagy nehezen, de kipakoltam a szekrényem teljes tartalmát és rekord gyorsan sikerült ruhát választanom. Nem kihívó, nem villantós, egyszerű, normális, de csinos.
Kivételesen a körmöm is kifestettem, ami nagy szám, ugyanis kézügyességem a nullához közelít. Szerencsémre van egy ilyen dolgokban profi anyukám, aki vállalta, hogy bepöttyözi a körmömet, hogy passzoljon a ruhámhoz. Vagyis most színes pöttyös körmeim vannak.
Mire elkészültem, már gyakorlatilag indulhattam is. Adam értem jött. Mikor meglátott szélesen elmosolyodott és megölelt.
- Nagyon szép vagy. - súgta a fülembe.
- Köszi. - válaszoltam, majd egy puszit kapott tőlem ezért a kedves mondatáért.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze. Elmentünk. - intettem a szüleimnek. - Éjfélre, legkésőbb egyre itthon vagyok.
- Rendben. - sóhajtott Anya. Továbbra sem rajongott a buliért. - Vigyázz magadra!
- Érezd jól magad! - tette hozzá Apa.
- Oké. Sziasztok. - búcsúztam el tőlük, aztán elindultunk.
*
(A buliban, 21:00)
Rengetegen vagyunk. Az egész évfolyam eljött, kivéve pár embert. Mindenki nagyon kiöltözött, minden lányon szuper rövid cucc van, és hát mit tagadjam, pia is van.
Nick és Rob már akkor sem voltak teljesen józanok, mikor megérkeztem, de mostanra még durvább lett a helyzet. A legtöbb fiúban már van egy kis pia, úgyhogy már senki sem lepődik meg, ha valaki részegen a fülébe röhög. Adam nem ivott, mert azt mondta, hogy nem szeretné, hogy így lássam. Hogy lehet valaki ennyire édes???
Tiana-t eddig csak egy pillanatra láttam. Extrán rövid ruha van rajta, ki van mindene, de békén hagy.
A lányok el voltak ájulva, hogy képes voltam egyedül szépen felöltözni.
- Na mi van? Beszabadult hozzád egy stylist? - kérdezte Hayley, de látszott rajta, hogy büszke rám.
- Vagy Sophie. - tűnődött Beckie.
- Nem, én nem értem ma rá segíteni neki. Egyedül csinálta. - hallatszott Sophie hangja. Ő csak most ért ide. Nem volt rajta szoknya vagy ruha, egyszerű cuccban jött. De nagyon jól állt neki.
- Azta Sophie! - mondtuk egyszerre.
- Mi az? - kérdezett csodálkozva.
- Nagyon jól nézel ki.
- Igen? Ugyan már. Ez csak egy hátul kivágott felső, egy short-tal.
- De jól áll.
- Köszi.
- Nem baj, ha egy kicsit magadra hagylak? - kérdezte ekkor Adam. - Megnézném a srácokat.
- Persze, menj csak. Ha valami nagyon nagy hülyeségre készülnek, beszéld le őket!
- Ja, mert az úgy megy. - nevetett, azzal megcsókolt és elment.
Miután elment, dumáltunk egy kicsit a lányokkal, aztán táncoltunk. Csak arra nem számítottunk, hogy kicsit kevés a hely ennyi embernek. És nagyon meleg. Nemsokára olyan melegem lett, hogy azt hittem, menten elájulok, ha nem kapok inni.
- Lányok, nem tudnánk valami innivalót szerezni? - nyögtem.
- Ú, basszus, falfehér vagy! - kapta a szája elé a kezét Sophie. - El ne ájulj nekem!
- Ha még sokáig kell a tömeg közepén állnom, akkor esélyes. - suttogtam.
Sophie megragadta a karomat, és odébb vonszolt, miközben Hayley odakiáltott a konyhaajtóban álldogáló Jessy-nek és Beckie-nek, hogy hozzanak valamit inni, mert az ájulás kerülget.
- Tessék. - lépett elénk hirtelen Tiana és egy poharat tartott a kezében. - Idd meg!
- Honnan tudjuk, hogy nem mérgezted meg? - viccelődött Hayley. Tiana szeme megrebbent.
- Miért tettem volna ilyet?
- Mert utálod Amit.
Tiana erre nem tudott mit mondani. Én viszont már brutál szarul voltam.
- Sophie... - suttogtam.
- Hayley, ne hülyülj, add ide azt a hülye poharat! - kiáltott Sophie, azzal a kezembe nyomta, én pedig megittam.
Szinte azonnal jobban lettem tőle. Tiana hozott még egy pohárral, azt is megittam, és teljesen elmúlt a rosszullét.
- Jól vagyok. - mondtam Sophie-nak.
- Akkor jó. Köszi Tiana.
- Ó, nincs mit! - vigyorgott. Hogy mit jelentett ez a vigyor, ezt csak pár perccel később tudtuk meg...
Ugyanis 5 perc múlva újra rám tört a rosszullét. De ezúttal nem a meleg vagy a tömeg miatt. Hirtelen, csak a semmiből kezdődött. Sötét karikák kezdtek táncolni a szemem előtt, szédültem...
- Ami, mi van? - kérdezte rémülten Sophie.
- Nem tudom. - nyögtem.
- Adam! - ordított Hayley.
- Ez most nem a melegtől van. - mondta Sophie. - Hiszen nem is izzadsz, plusz már megy a légkondi.
- Nem tudom, mitől van. - suttogtam. Vészesen közel kerültem az ájuláshoz.
Sophie pillantása ekkor azokra a poharakra tévedt, amelyikből pár perce ittam. Megfogta és beleszagolt.
- Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel. - Megölöm azt a ribancot!
- De miért? - kérdezte értetlenül Hayley.
Sophie válaszát már nem hallottam, mert hirtelen elsötétült előttem a világ, és nem éreztem semmit se...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése