2014. május 3., szombat

Long Beach

Ma megyünk Long Beach-re. A lányokkal kb. 10 perc múlva találkozom.
*
(10 perc múlva)
- Ami!  - ugrott a nyakamba Riry. Hayley nevetve biccentett egyet. Alex és Sophie egymást ölelgették.
- Mehetünk? - kérdeztem, mikor mindenki lecsillapodott.
- Persze, menjünk! - visongott Alex. Elindultunk, és felültünk a vonatra.
*
(A vonaton)
- Ajj, dög meleg van! - nyavalygott Sophie, mikor elindultunk.
- Mondja az olasz... - nevetett Hayley. - Hozzászoktál, nem?
- Igaz... mikor érünk oda?
- Most indultunk el! - forgatta a szemét Alex. - Nyugi!
- De unom!
- Beszélgessünk! - indítványozta Riry.
- Jó! - mondta Sophie, azzal kikérdezett mindenkit, hogy mit csinált a nyáron.
*
(2 óra múlva)
Végre, odaértünk! A lányok rögtön célba vették a partot, és meg sem álltak a vízig. Rengeteget hülyültünk és úsztunk. Riry mutatott ilyen "vízi táncot", Alex versenyt úszott Sophie-val, aztán közösen öntöttünk egy vödör vizet Hayley-re, mert ő megint nem akart fürdeni. Hayley visítva kergetett minket a vízig, aztán úgy ahogy volt, vizes ruhában, berohant a tengerbe, és mindannyiunkat a víz alá nyomott.
- Ezt ne merjétek még egyszer megtenni! - fujtatott.
- Bent vagy! - nevettünk rá, mire ő is elmosolyodott.
- Ügyes! - mondta. Maradt még 10 percet, aztán visszament, nehogy lebarnuljon. :D
A csajok végül elfáradtak. Elmentünk a büféig, és oda már jött Hayley is. Ettünk 1-1 hamburgert ebédre, meg ittunk valamit, aztán úgy döntöttünk, hogy sétálunk egy kicsit. Magunkra tekertük a törölközőt, fejünkre nyomtunk 1-1 sapkát, és elindultunk. Jót beszélgettünk, egészen addig, ameddig el nem értük a hotelt, ahol a kirándulás alatt aludtunk. :/
Sophie kedvesen odament a recepciós hölgyhöz. A hölgy emlékezett ránk, és megengedte, hogy felmenjünk a szobába, ahol aludtunk. 
Mikor beléptünk a szobába, sírhatnékom támadt, de legyűrtem. Bevetettem magam a fürdőszobába, és felöltöztem.
- Én nem fürdök ma többet. - mondtam a lányoknak, mikor kijöttem.
- Este se? - érdeklődött Hayley.
- Ajj... - nevettem fel. - Tudod, hogy értem.
Mikor kicsodálkoztuk magunkat a szobán, visszamentünk a partra. A lányok fürödtek egy darabig, én Hayley-vel ücsörögtem az árnyékban.
- Mi lesz szeptembertől? - érdeklődött.
- Hogy érted ezt?
- Hát... újra látod. Új tanév. Érted... - magyarázta.
- Nem érdekel, megoldom valahogy. - sóhajtottam a fagyim fölött.
- Ez a beszéd! Látszik, hogy én neveltelek! :)
- Azonban... - folytattam. - Szeretnék elmenni oda, ahol sírtam. Egyedül.
- Rendben, ezt megértem. De 15 perc, és nem több! Nem akarom megint az idegroncs énedet látni!
Azzal elindultam, és nemsokára megtaláltam a helyet. Leültem és elgondolkoztam.
Pár perc múlva kiabálásra lettem figyelmes.
- Cecy, elegem van ebből! - mondta dühösen egy fiú. - Tudom, hogy elrontottam. Jogosan dühös. De nem bocsát meg. Mit tehetnék még?
A hang ismerősen csengett. Felálltam és körülnéztem. Mikor megláttam őt, a gyomrom görcsbe rándult. Hogy kerül ide? Nem lehet, hogy pont ma vannak ők is itt. Ráadásul Cecilia is, aki előtt nem akarok balhét.
Adam (mivel ő volt ott) leült a homokba, a húga pedig mellé telepedett. Mikor jobban megnéztem őket, láttam, hogy Adam sokat változott a nyáron. A haja feketébb lett és lebarnult. Az arcáról is eltűntek a kisfiús vonások.
Adam a strandon

- Annyira balfék vagy! - közölte egyszerűen Cecilia.
- Tudom. - mondta Adam. Közben nyújtóztam egyet, hogy jobban lássam őket, és Cecilia felfigyelt a hangra. Felém nézett és a döbbenet és az öröm keveréke ült ki az arcára. Én gyorsan hátráltam, és a vizet kezdtem bámulni.
- Tulajdonképpen, szereted még? - hallottam a lány hangját.
- Persze.
- Értem. Lennél olyan kedves, és odamennél ahhoz a sziklához? Szeretnék egy fotót csinálni, csak elszaladok a gépért. - mondta kedvesen Cecilia. Adam felállt, és elindult a szikla felé. A szikla mögött meg ugyebár, én álltam...
Adam kb. 20 másodperc múlva odaért. Mikor rám nézett, teljesen ledöbbent.
- Te... itt? De... miért? És hogyan?
- Ugyanezt kérdezhetném én is. - feleltem nyugodtan, miközben legszívesebben ordítottam volna.
- Cecy hívott ide?
- Nem, a lányokkal lejöttünk, hogy legyen egy barátnős napunk suli előtt.
- Akkor miért nem vagy velük? - vonta fel a szemöldökét Adam.
- Kértem 15 perc gondolkodási időt, hogy átgondoljam a dolgokat. - suttogtam, és éreztem, ahogy az emlékek hatására a könnyek a szemembe gyűlnek...  - Tudod, a kirándulás, a tanév, az életem, ez az egész kettőnk között... nem egyszerű.
- Nem, nem az. Mit szólnál, ha társulnék az elmélkedésedhez? Különösen, hogy Cecy nem fog visszajönni.
- Meglátott engem, azért ment el. - motyogtam.
- Értem. Gyere! Beszéljük meg a dolgokat!
- Így? - mutattam rá. Fürdőruhában volt, könyörgöm!
- Zavar a meztelen felsőtestem? - vigyorodott el. Én elpirultam. - Jó, értem. Várj egy percet!
Elrohant és nemsokára felöltözve tért vissza. Mármint, felkapott egy inget.
- Kész vagyok.
- Látom. - mosolyodtam el halványan.
- Beszéljük meg, oké? De tényleg. Sértődés és kiabálás nélkül. Mindenki elmond mindent, és meghallgatja a másikat. A végén lehet kommentelni.
- Oké. - mondtam bizonytalanul, mire Adam leült mellém...





















2 megjegyzés:

  1. Mikor jön a következő rész?
    Nagyon jó a blogod!Csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszi szépen.
      Igyekszem írni, csak most egy kicsit el vagyok havazva,meg szombaton is suli lesz,úgyhogy huhh...
      Holnap délután igyekszem kitenni az újat, de ha nem sikerül,akkor legkésőbb vasárnap itt lesz az új

      Törlés