2014. május 17., szombat

És most mi lesz?

Sokáig álltunk úgy. Én abszolút belefeledkeztem a csókba, de közben azért ott motoszkált bennem, hogy mi lesz. Miért csinálja, miért így, egyszerűen, mi lesz ezután, mit mondunk a többieknek, a szüleimnek, Bia-nak (!!!) ... azaz, hoztam a szokásos formám.
Adam hátrább lépett, és én is kinyitottam a szemem. Adam elmosolyodott, aztán újra magához ölelt.
- Ami... ne haragudj, ha most megijesztettelek, de nem bírtam tovább. - kezdte óvatosan.
- Nem, semmi baj, tényleg. - mondtam, és bólogattam.
- Akkor... szeretnél a barátnőm lenni? - jegyezte meg Adam, mintha csak úgy mellékesen mondaná. Én már tudtam, hogy valójában nem ilyen laza és nemtörődöm, csak megjátssza.
- Igen... szeretnék. - tettem hozzá. Adam erre elvigyorodott, sóhajtott egyet, aztán megpuszilt.
- Ezt megbeszéltük. - mondta, és megint megcsókolt.
- Te jó ég! - kaptam a fejemhez pár perc múlva. - A lányok.
- Mi van velük? - érdeklődött Adam.
- Azt mondtam, hogy 15 perc. Legalább egy órája vagyok itt. Biztos keresnek és aggódnak.
- Ha keresnének már megtaláltak volna. Itt állunk a parton, mindenki előtt. - mutatott körbe Adam, és igaza volt. Nem láttam korunkbeli lányokat. Azaz...
- Nem néznének meg alaposabban egy csókolózó párt. Nem szoktak más szájába bámulni, ráadásul nem hinnék,hogy én vagyok. Nem?
- Jogos. - bólintott a fiú. - Akkor mi lesz? Megkeressük őket?
- Mit fognak szólni, ha együtt megyünk oda? - kérdeztem rossz érzéssel a gyomromban.
- Szerintem annyira nem fogja őket meglepni a dolog. - hallottam egy hangot a hátam mögül. Elengedtem Adam-et, és megfordultam. Teljesen lefagytam. Szembetaláltam magam a lányokkal. Riry vigyorogva bólogatott, Alex csípőre tett kézzel, és kicsit mérgesen nézett minket, Sophie pedig mosolygott. Hayley... hol van Hayley?
- Jesszus! - suttogtam, és kifutott az arcomból a vér. - Adam, engedj el egy kicsit!
Azzal odébb léptem és odafutottam a lányokhoz. Lesütöttem a szemem.
- Ne haragudjatok, kérlek! Nem tudtam, hogy itt vannak. Nem tudtam, hogy beszélni fogok vele.
- Ti most akkor jártok? - kérdezte Alex gorombán.
- Igen, úgy tűnik. - bólintottam, félve a reakciótól.
- Istenem! Gratulálok! - ugrott a nyakamba visítva Alex. - Azt hittem, hogy megbeszéltétek, hogy itt találkoztok, és minket be se avattál... csak úgy álltál ott a karjaiban, mintha már megszoktad volna és nem lenne ebben semmi különös.
- Jaj, csak ez volt a baj? - sírtam el magam. - Sose hagynálak ki titeket semmiből!
Erre Sophie is átölelt.
- Gratula' szomszéd! - nevetett.
- Mit mondtam? - mondta Riry is. Olyan sejtelmesen mosolygott, hogy az már gyanús volt.
- Álljon meg a menet! - kiáltottam. - TE hívtad őket ide! Mondtad nekik, hogy jövünk, és idejöttek! Igen, látom, hogy igazam van, ne tagadd! - nevettem és ugráltam egyszerre. Riry elvörösödött.
- Fejlődsz nyuszikám... lehet, hogy megemlítettem Cecy-nek.
- Cecy? - értetlenkedtem. - Ő tudott róla?
- Persze, hogy tudott. Ő volt az egyik főszervező. - hallottam a lány hangját. Odanéztem. Cecilia vidáman integetett nekem Adam mellől. Elengedtem a lányokat, és odafutottam hozzá, és őt is megöleltem.
- Köszönöm... - suttogtam a hajába.
- Semmiség. Megtörtént volna a segítségem nélkül is, mi csak rásegítettünk Riry-vel.
- Aha... - bólogatott Riry. - Beszéltük is edzésen, hogy tuti ez lesz.
- Hé! Milyen edzés? - kapkodtam a fejem. Láttam, hogy Alex és Sophie se érti.
- Jaj, édeseim... - nevetett fel Riry. - Nemcsak veletek járok táncolni, hanem máshová is. Azaz, ugyanoda, de én heti hatszor. Ebből négyszer a versenytáncosokhoz vagy haladókhoz, ha így jobban tetszik. Na, és onnan ismerem Cecy-t. Több, mint 4 éve. 10 éves kora óta ismerem.
- Cecy pontosan hány éves vagy? - kérdeztem.
- 14, de már nem sokáig. Mindjárt betöltöm a 15-öt. - mosolygott.
- Aha. Bocsi, csak sose tudtam eldönteni. Idősebbnek néztél ki.
- Köszi, mondták már.
- Apropó,- miután így megtudtam, hogy ilyen jól elrendeztetek mindent, -hol van Hayley?
- Hazament, mert rosszul lett. - mondta Sophie grimaszolva.
- Ú, szegény! Nekünk mikor megy a vonatunk?
- Még 1,5 óra.
- Oké, akkor még van időnk! Tehát. - ültem le a földre, mire mindenki követte a példámat. - Riry, tudtad, hogy Cecy Adam húga vagy ez hogy derült ki?
- Ó, ez hosszú sztori. Cecy-t ugye 4 éve ismerem, és elég jól összebarátkoztunk ezalatt. Miután megismertelek titeket, nem tudtam, hogy van közös pont köztetek. A kirándulás után, mikor ugye beszéltem Adam-mel, akkor utána 3 napig tiszta ideges voltam, hogy hogyan segítsek nektek. Cecy látta, hogy valami nem oké...
- És megkérdeztem, hogy mi baja van. - vette át a szót Cecy. - Elmesélte, hogy a barátnői közül az egyiknek tetszik egy srác, de a srác nem tudja, és fordítva is így van, és nem tudja, mit csináljon. Ekkor elmeséltem, hogy a bátyámmal és az egyik osztálytársával is ez van. Itt még nem sejtettünk semmit...
- Anyám! - nyögött fel Alex. - Ennél bonyolultabban nem jöhetett volna ki.
- Van bármi, ami egyszerű, ha a mi kis filmsztárunkról van szó? - nevetett Sophie.
- Filmsztár? - kérdezte Adam. - Édesem, ha tényleg filmsztár vagy, lehet, hogy át kell gondolnom ezt az együtt járást.
- Ugyan már! - nevettem. - Csak húzzák az agyam, hogy olyan vagyok, mint a filmekben a hercegnők, akik várnak a szőke hercegre, azaz rád. És, hogy ez nem egy film, hanem az élet.
- Értem már.
- Szóval, Riry?
- Hát, tudod, meséltem, hogy a sulinkban van előadás, azaz ilyen vizsga. Erre elhívtam Cecy-t, aki megkérdezte, hogy hozhatja a bátyját, mert a bátyja búskomor a csaj miatt, akit szeret. Mondtam, hogy persze. Mikor a színpadról megláttam Adam-et Cecy mellett ülni, azt hittem, hogy leesem a színpadról. Rontottam is pár lépést... utána beszéltem Cecy-vel, hogy mire jöttem rá, és ő is eléggé megdöbbent. Elkezdtünk ötletelni, hogy hogyan segítsünk. Ugye, te ekkor voltál Phoenix-ben, Adam meg táborban...
- Te javasoltad, hogy jöjjünk el Long Beach-re! - jutott hirtelen az eszembe.
- Igen, ezt beszéltük meg, mert ez kivitelezhetőnek tűnt. Cecy azt mondta Adam-nek, hogy szeretne vele tölteni egy tesós napot a tengernél, és Adam elhitte. :D
- Nem vicces, ha valaki hiszékeny! - szólt rájuk Adam.
- Egy kicsit az. - mosolygott Alex és Sophie.
- Már értem, hogy Ami miért bír titeket... van humorotok... - nevetett Adam.
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán elindultunk haza. Cecy és Adam különmentek. A lányokkal a vonaton egymás szavába vágva beszéltük meg a mai napot. Mindannyian fel voltunk dobva, de az én örömöm nem volt felhőtlen. Tudtam, hogy még hátra van néhány kör. A szülők, az osztály és a legrosszabb: Bianca... :P







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése