Hayley

Hétfőn vidáman ébredtem... ezt Sam-nek köszönhetem, aki reggel 7-kor egy bögre forró csokival a kezében jött be a szobámba.
- Tessék, neked hoztam. Hátha tudsz suliba menni.  - mondta. Én kivettem a kezéből a bögrét, letettem a gépem mellé, és szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm. És, megyek suliba, ne aggódj!!
- Akkor jó. Mesélsz a suliról? - kérdezte, miközben leült a takarómra.
- Persze, de csak egy kicsit... - mosolyogtam rá. - Nem szeretnék elkésni.
Kb. 20 percig meséltem neki. Elmeséltem a kémiatanárt, meg azt,hogy miket tanulunk... (Sam utána egész reggel azt mondogatta,hogy ion :D ), meséltem az épületről, a portásról, a fiúkról, és Alex-ről,mert őt nem ismeri.
Ezután gyorsan összekészültem, és elindultam. Mikor a suli elé értem, sóhajtottam egy hatalmasat. Bementem, és gyorsan berohantam az osztályterembe. Szóval...
Alex és Sophie még nem voltak bent, Nick és Rob Clau-val dumáltak, Beckie és Jessie pedig Beckie telefonján néztek valamit. Adam nem volt sehol. Mivel senki nem vett rólam tudomást, elindultam a helyemre. Mikor elmentem a fiúk mellett, megálltam,és köszöntem.
- Sziasztok! - mondtam,mire rám néztek. Nick rám vigyorgott, úgyhogy tudtam, hogy részéről nincs harag, Rob viszont közömbösen rám pillantott, aztán köszönés nélkül visszafordult Clau-hoz. Clau rám nézett, aztán elvigyorodott, és kicsit kinyújtotta a nyelvét.
- Örülök, hogy visszatértél oda, ahová tartozol! - mondta. Egy kívülálló azt gondolhatta volna, hogy örül,mert megint jöttem suliba... De nem... Ó, nem... Ugyan! Én átláttam rajta. Örült, hogy nem beszélnek velem a fiúk. Örült, hogy megint nyomi lettem. :P
- Majd meglátjuk! - tátogtam neki vissza, és elindultam a helyemre. Leültem, és aztán csöndben nézelődtem.
Mikor Sophie és Alex megérkeztek, Alex rám mosolygott, én meg rá. Sophie azonban egyszerűen nem vett rólam tudomást. Hátraült, Alex mellé.
Én már éppen kétségbe készültem esni, amikor belépett a terembe egy ismeretlen lány. Kinézete alapján ázsiai volt. Rövid barna haja volt, és nagy szeme, ami szokatlan, hiszen kínai vagy japán vagy valami ilyesmi.

Az ismeretlen lány

A lány félénken nézett körbe. Ebben a pillanatban Adam lépett a terembe. Mikor látta, hogy Alex mellett most Sophie ül, tanácstalanul nézett körbe, hogy hova ülhetne. Meglátta a mellettem levő üres helyet. A másik üres hely az első padban volt, ráadásul nem ült ott senki.
Adam elindult felém, mikor mellém ért, én vettem egy nagy levegőt, és ezt mondtam.
- Bocs Adam. De... ne ülj mellém kérlek. Ott az az új lány, és had üljön mellém. Nem kellene első nap kiközösíteni.
Adam arcáról lefagyott a mosoly. Bólintott, és leült az első padba. Én fejbe vágtam magam, aztán felálltam és az új lányhoz sétáltam.
- Szia! - mondtam. - Gyere, ülj mellém!
A lány hitetlenkedve nézett rám, majd gyorsan utánam jött, mintha attól félt volna, hogy meggondolom magam. Mikor leült mellém, kedvesen rám nézett, és félénken mosolygott egyet.
- Köszönöm. - mondta.
- Ez alap. - mosolyogtam rá. - Új vagy. Tudom, milyen érzés. Nem kellemes. Kell valaki,aki segít neked. Én segítek.
- Köszi. Egyébként, hogy hívnak? - kérdezte.
- Amanda. De hívhatsz Aminak!
- Oké. Az én nevem Hayley. - mondta,mire kicsit furcsán néztem rá. - Ja, igen. Gondolom, látod, hogy...
- Japán vagy. - mondtam, mire elröhögte magát.
- Tudtam... annyira tudtam... mindenki ezt mondja. Majdnem egyébként. Koreai vagyok. Illetve félig.
- Akkor a szemed azért ilyen nagy.... - szúrtam közbe,mire újra elfogta a röhögőgörcs.
- Jaj... mindenki ezt mondja. Nem, nincs plasztikázva a szemem. Tudom, hogy először ezt gondoltad. Ne tagadd! Mindenki ilyen, de már megszoktam. Egyszerűen arról van szó, hogy anyukám koreai, apukám amerikai. A kinézetem egyébként tiszta olyan, mint anyukámé. Apukámtól csak a szememet, és a hajszínemet örököltem.
- Annyira aranyos frizurád van! - mondtam. - Nem nézel ki többnek 7 évesnél. Mint egy kislány.
- Köszi. Mindenki azt mondja, hogy 'jaaaaajjjj, de cukiiiii....". Egy idő után elég idegesítő.
Egész nap ilyesmikről beszélgettünk. Hayley nagyon jófej, és kedves. A vezetékneve valami nagyon bonyolult koreai izé, úgyhogy azt nem jegyeztem meg. A többiek nem nagyon vettek tudomást róla. :/
Otthon végiggondoltam a napot, és rájöttem, hogy ha Hayley mellettem lesz, akkor nem fog annyira bántani, hogy Sophie nem beszél velem. :P Persze, ez rossz, de kibírom. Egyszer majd megbékél....