Félresikerült erkélyjelenet :D

Adam lent állt, és engem nézett. Annyi hülye gondolat kavargott a fejemben, hogy inkább nem is mondtam semmit. Én az erkélyen, ő pedig lent... mint Rómeó és Júlia. Amikor idáig értem a gondolkodásban, hirtelen elpirultam. Becsuktam a szemem, és azért szurkoltam,hogy minél előbb elmúljon a pirulás...
Mikor kinyitottam a szemem, Adam már nem állt ott. Körbenéztem, de nem láttam a kertben. Idegesen megfordultam, és ekkor megláttam Adam-et, aki mögöttem állt.
- Végre megint olyan vagy, mint régen! - mosolygott rám. Erre persze megint elpirultam. - Miért pirulsz?
- Hát...ööö...  - próbáltam valamit mondani... Adam felnevetett. Mellém lépett, és a fülembe súgott.
- Miért pirultál el a teraszon? Mi jutott eszedbe?
- SEMMI.... - vágtam rá azonnal. Adam elnevette magát.
- Ugyan már. Tudom, hogy mi volt az.
- És mi? - kérdeztem félve.
- Gondolom te is ismered Rómeót és Júliát. Tudod, Rómeó a kertben, Júlia meg az erkélyről nézi... - mondta Adam komolyan, én pedig elsápadtam... Ennyire nem lehetek átlátszó!!
- Persze,ismerem. És?
- Ne már... Én lent a kertben, te itt fönt... ilyenkor minden lánynak megfordul a fejében, hogy ő Júlia...
Én szó nélkül kirohantam a szobámból. Iszonyatosan tanácstalan voltam, de leginkább dühös. Hogy lehetek ennyire átlátszó!!??

Kb. így nézhettem ki

Kirohantam a kertbe. Leültem a hintára, és már majdnem elbőgtem magam, amikor Adam megragadta a karom. Felrántott a hintából, és magához szorított.
- Ne haragudj! Nem akartalak megbántani... Ne sírj. - suttogta, én pedig felemeltem a fejem, és a szemébe néztem.
- Nem bántottál meg. Csak tudod... nem vagyok olyan, mint a többi lány. A többi lány az én helyemben már régen rád mászott volna... - mondtam, mielőtt még végiggondoltam volna, hogy mi csúszik ki a számon. Adam összehúzta a szemét.
- Ezt hogy érted? A te helyedben?
- Mármint... eljöttél ide... hozzám.  - próbáltam menteni a helyzetet. - És vigasztaltál. Igen, mikor az erkélyen álltam, nekem is megfordult a fejemben Rómeó és Júlia... de ezt ne értsd félre, kérlek!! Nem gondoltam, hogy elkezdek neked szerelmes izéket mondani, ahogy Bia tette volna...
- Bia?
- Igen.
- Ezt nem egészen értem. - mondta Adam. Nem lehet! Nem tudja, hogy Bia szereti őt?
- Tudod... Bia kedvel téged. - kezdtem, mert úgy éreztem, hogy ezt most muszáj, mert Bia egyszer igazán visszakaphatja azt, amit velem tett.
- Igen, barátok vagyunk, és?
- Jajj, ne csináld már!!! Bia kedvel téged... tudod... ÚGY... ne mond, hogy nem érted. - magyaráztam. Adam hirtelen elpirult.
- Te jó ég! Ez komoly? - kérdezte, mire bólintottam. - Honnan tudod?
- Rá kell nézni. - nevettem el magam.  - Ne mond, hogy nem tűnt fel!
- Pedig nem, azt hittem, hogy csak haver...
- Persze, és haverságból folyton ölelget, meg ugrál rád... - fintorogtam.  - Adam, szereted őt?
- Nem. Mármint... nagyon jófej és menő meg vicces, de ÚGY nem szeretem. - mondta zavartan. - Asszem, megyek mielőtt még jobban leégetsz. Szia!
- Bocs, nem akartam. - szóltam utána. Visszafordult.
- Ugye hétfőn jössz?
- Persze. - mondtam mire, hozzám hajolt, és megpuszilt!!!!!! <3
- Na azért.... - mondta, mikor látta, hogy megint vörös a fejem... :D
Miután Adam elment, én leültem a hintára, és boldogan bámultam magam elé.