Pech

Sziasztok!
Tegnap megígértem, hogy ma írok nektek, úgyhogy itt is vagyok.



 2 hét múlva, amikor már csak 5 nap volt hátra a szalagavatóig, hullafáradtan ácsorogtunk a tornateremben, hogy aznap utoljára próbáljuk el a keringőt.
- Nyissunk ablakot, megfulladok! - mondta Jessy. Nem csodálom, hogy melege volt, csizmában, kibontott hajjal és kötött miniruhában táncolt. Rob készségesen odarohant az ablakhoz és szélesre tárta. A hideg levegő azonnal beáramlott a terembe. Jessy hálásan elmosolyodott. A tánctanár azonban egyre türelmetlenebbül várt. Neki is nyilván elege volt már belőlünk.
- Indíthatom végre a zenét? - kérdezte. - Vagy még további órákat szándékoztok itt tölteni?
Annyiban igaza van, hogy az osztályunkat táncolni tanítani minden, csak nem egyszerű. Sokan vagyunk és nagyon hamar át tud csapni az egész dolog hülyülésbe. Ezt nyilván nehéz tolerálni.
Végre befejeztük az utolsó keringőt is, így már csak az osztálytánc maradt hátra. Mi rock and roll táncot választottunk osztálytáncnak, úgyhogy most még hullafáradtan ugrálhattunk újabb 4 percet.
Mikor befejeztük, mindenkiről csorgott az izzadság, de a tanár nem engedett el minket még.
- Jó lesz. - mondta biztatóan. - Még próbálunk egyet pénteken és másnap előadjátok. Ügyesek vagytok, de van néhány dolog, ami még nem megy tökéletesen. Egy kis odafigyeléssel ezeket is ki lehet javítani.
Még beszélt arról, hogy pénteken kellenének a keringő-ruhák is, hogy ne élesben táncoljunk bennük először. Ez azonban azt jelenti, hogy sürgősen el kell mennem érte.

 * 

(Másnap)

Ezt nem hiszem el! A tegnapi ablaknyitástól sikerült megfáznom. De eléggé alaposan ráadásul. Ráadásul a hangom is elment. Így hogy menjek el a ruháért? Sőt. Így hogy leszek ott a pénteki próbán? Vagy magán a szalagavatón????

Természetesen suliba se mentem. Ez viszont azzal járt, hogy délután háromkor Sophie esett be a szobámba.

- Mi van szomszéd, haldokolsz? - kérdezte, én azonban nem tartottam viccesnek. Válaszolni se tudtam nagyon, mivel maximum rekedt suttogásra voltam képes.

Sophie egy darabig várt, aztán kérdőn összeráncolta a szemöldökét.

- Most megbántottalak és azért nem válaszolsz?

Én csak a szememet forgattam erre, megfogtam a telefonomat és bepötyögtem, hogy 'nincs hangom', majd megmutattam Sophie-nak. Ő elkerekedett szemmel nézett rám.

- Hogy fogsz így táncolni? Mi lesz a szalagavatóval? Betegen nem tudod végigcsinálni!

Én csak tehetetlenül bólogattam.

- Igyál mézes teát! Tegyél sálat a nyakadra! Egyél C-vitamint! - sorolta kétségbeesetten. Én csak legyintettem. Kizárt, hogy 4 nap alatt rendbe jöjjek.

- Nálad van már a ruha? - kapott észbe Sophie. Én csak a fejemet ráztam. - Elmenjek érte? Kifizetem a maradékot, amit még kell és elhozom neked.

Az ötlet tetszett, úgyhogy odaadtam neki a maradék pénzt és suttogva megköszöntem. Sophie még maradt egy kicsit, aztán el is ment, hogy elintézze a dolgot.

Este még gyorsan beugrott a ruhával együtt és szépen felakasztotta a szekrényajtóm gombjára.

- Tessék! Jó lesz motivációnak. Gyógyulj meg! - mondta és titokzatosan mosolygott hozzá. Én -hang híján- nem tudtam megkérdezni, miért, de elhatároztam, hogy amint visszatér a hangom, kifaggatom.

Előbb azonban meg kell gyógyulnom.