2014. november 2., vasárnap

Az este vége

Nagyon jól éreztük magunkat, de tényleg. Mindenki nevetett, senki sem piszkálódott (Bia-t kivéve, de ő Bia, mit vártunk?). Kezdtem azt hinni, hogy Alex és Hayley nem egészen normálisak, amiért kihagynak egy ilyen bulit. Ekkor persze nem sejtettem, hogy érdekes fordulatot vesz majd az este.
- Hány óra? - kérdeztem Sophie-t.
- Öhm... nem tudom. Minek az neked?
- Megígértem, hogy hazatelefonálok 20:30-kor, hogy minden oké-e.  - magyaráztam.
- Ja, értem. Gyere, megkérdezünk valakit!
Sophie a kijárathoz rángatott, és megláttuk Cornelia-t és Cody-t. Én odamentem a lányhoz, mert róla már tudtam, hogy kedves.
- Szia, ne haragudj, hogy folyton nyaggatlak, de megmondanád, hány óra?
- Persze. - kapta elő a telóját. - 20:53.
- Ajjaj! Fel kell hívnom a szüleimet. - mondtam Sophie-nak.  - Menjünk a kabátunkért!
A kabátokat mindenkinek a saját termében kellett letennie. Gyorsan elszaladtunk a termünkbe, én fogtam a telómat, és felhívtam a szüleimet, megnyugtattam őket, aztán megbeszéltük, hogy 22:30-ra otthon vagyok legkésőbb. (Mivel a buli 22:15-ig tart, szerintem kivitelezhető lesz. :D )
Abban a pillanatban, amikor eltettem volna a telefont, csörögni kezdett. Emma volt az.
- Ú, Emma az! Nem bánod ha felveszem? - kérdeztem. Sophie legyintett.
- Ugyan. Én visszamegyek, te csak beszélj nyugodtan. Az ajtónál várlak.
Ezzel elment, én pedig felvettem a telót.
- Igen?
- Szia Ami, itt Emma.
- Szia Emma! Hogyhogy hívsz? - kérdeztem, miközben felültem egy padra.
- Hát, eszembe jutott, hogy régen beszéltünk. Plusz van egy hírem számodra.
- És mi az? - kérdeztem, miközben féltem, hogy esetleg azt mondja, hogy Pete LA-be költözik vagy hasonló.
- Ne akadj ki, de Pete-ről van szó!
- Ahhh... - sóhajtottam.
- Nyugi, semmi gáz. - mondta vidáman.
- Jut eszembe! - kaptam a fejemhez. - Nálatok éjfél van, miért telefonálsz te ilyenkor?
- Háááttt... most tudtam meg a hírt, és úgy gondoltam, hogy okvetlenül tudnod kell. Meg nem is vagyok álmos. ÉS gondoltam, szombat este nem baj, ha zavarlak.
- Inkább vigyázz, hogy az öcsédet ne zavard!
- Jó, de ő nincs itthon. Farsangi bulin van.
- JA, Sophie meg én is.
- Tényleg, ez nagyszerű! - sikkantott.  -  Mit nem adnék érte, hogy lássalak bulizni! Ugrálni, táncolni...
- Már van róla kép, majd elküldöm. - nevettem. - A jelmezeken ne röhögj nagyot.
- Minek öltöztetek? Mondd el! - visongott.
- Anime csajoknak.
- Ez KOMOLY? Amanda Parker, a kis stréber lány, farsangkor bevadul, és menő Anime-nek öltözik? Miért nem most van a csereprogram? - kiáltott, és pontosan el tudtam képzelni, hogy mit csinál. Visszatartja a nevetést.
- Miért, te minek öltöztél?
- Én? Semmi különösnek.
- Szóval?  - mosolyogtam.
- Hattyúnak. De igazából csak egy fehér ruhám volt, meg szárnyaim. Jó, meg csőröm.
- Látnom kell egy képet rólad. Amúgy nagyon ötletes. Emma SWAN, a hattyúlány.
- Jól van, na! Melyik Anime-nek öltöztetek? Van több száz.
- Sophie Hinata-nak, én Sakura-nak a Naruto-ból.
- Istenem! Alex és Hayley nincsenek ott? Esetleg Riry?
- Nem, Alex-ék szerint ez gyerekes dolog. Riry meg érettségi előkészítőn van.
- Értem. Kimaradnak a buliból. - sóhajtott Emma.
- Hát igen. - mondtam, és eszembe jutott, hogy nem árulta el, hogy mi a nagy hír. - Mit is akartál elmondani?
- A hírt?
- Aha, azt.
- Jaaaa.... csak annyi, hogy Pete-nek barátnője van. - súgta. - Megnyugodhatsz.
- Komolyan? Úgy érted, igazi, rendes barátnője? Nem csak olyan alkalmi, 'mutogatni jó lesz'-típusú csaj?
- Nem, nem. Igazi. Miranda-nak hívják. Még nem találkoztam vele, csak hallottam, ahogy Pete elmondja a szüleinknek, innen tudom. Nem szuper?
- Dehogynem az! - kiáltottam. - Végre békén hagy!
Még beszéltünk vagy 25 percet Pete-ről, arról, hogy milyen jó, hogy békén hagy, meg stb. Egyszer csak Emma megkérdezte:
-Sophie ott van? Szeretnék vele beszélni.
Ekkor jutott eszembe, hogy elég régóta itt dumálok Emma-val, Sophie pedig vár rám. Gyorsan elbúcsúztunk, és letettük. Megnéztem az időt. Húha, elég sokat beszéltünk! 21:48 volt. Kb. 1 órája léptünk le Sophie-val. A bulinak is nemsokára vége.
Visszaindultam a tesiterembe. Az ajtónál nem láttam Sophie-t. Valószínűleg bement, és bulizik egyedül.
Bementem, de hiába néztem, nem találtam a barátnőmet. Háromszor is körbejártam, de semmi. Kimentem a teremből, és kezdett rajtam úrrá lenni a pánik. Hová tűnhetett? Itt hagyott? Baja esett?
Leroskadtam a földre, és idegesen szorítottam a parókám végét. Pár perc múlva megláttam Cornelia-t, aki idegesen nézegetett körbe. Mikor észrevett, felsóhajtott, és azonnal mellettem termett.
- Hála az égnek, hogy megvagy! 15 perce loholok utánad!
- Hol van Sophie? Baj történt? - kérdeztem sápadtan. Cornelia csak megfogta a kezem, és elrángatott a lány öltözőbe. Arra a látványra, ami ott fogadott, nem voltam felkészülve.
Sophie összevissza ugrált, de ez nem is lett volna baj, ha nem fehérneműben tette volna!!!!! Azt hittem, ott ájulok el.
- Sophie, mit csinálsz? - kiáltottam rá.
- Jól érzem magam. Gyere te is, nagyon buli! - vihogott. Én körbenéztem, és észrevettem, hogy az egyik padon Cody ücsörög, mellette pedig üres üvegek sorakoznak. Atyám, ez leitatta Sophie-t, hogy aztán majd jól.... fújj!
Odasétáltam Sophie-hoz.
- Nem szeretném elrontani a bulit, de zár a suli. - mondtam komoly hangon. - Menjünk, mielőtt bezárnak!
- De olyan jó IIIIIITTTT.... Plusz Cody is olyan aranyos. Ne hagyjuk itt! Segített nekem!
- Miben? - nyögtem.
- Azt mondta, hogy ne várjak rád, és lehozott ide. Aztán azt mondta, hogy cserepes a szám, és igyak valamit. ÉS adott inni. És jót tett. Látod! - mondta, és újrakezdte a pörgést. Addig-addig pörgött, amíg el nem botlott, és hasra nem esett. De ezen is csak nevetett. Nagyon részeg lehet.
- Sophie te részeg vagy... - kezdtem halkan. - Nem szeretném, ha itt kezdenél el nekem hányni. A szüleid megölnek mindkettőnket.
- Kit érdekel? - énekelte. - Most buli van!
- Jól beszélsz kis Anime lány... - röhögött Cody. Ő nem volt részeg.
- Mivel vetted erre rá? - kérdeztem dühösen.
- Elmondta. Mondtam, hogy igyon valamit. Ivott. - vigyorgott. Legszívesebben képen töröltem volna, de türtőztetnem kellett magam.
- Cody, ő még sose ivott, nem tudom, hogy mi lesz vele. - fogtam könyörgőre a dolgot. - Nem tudok vele mit csinálni, ha hányni kezd.
- Én se. Én csak élvezni akarom a műsort. Menj odébb, nem látok! - mondta, mert pont az ugráló Sophie előtt álltam.
- Esküszöm, hogy kinyírlak! - ordítottam.
- Ja, a dobócsillagoddal, mi? - röhögött.
Már éppen arra készültem, hogy rávetem magam, mikor Cornelia elkapta a karomat.
- Csigavér! - súgta nekem, majd a sráchoz fordult. - Cody, igazán szívből gratulálok, lesz mivel eldicsekedni az osztályban.
- Na, ez az! Jó hozzáállás Corny! - nevetett a srác, és pacsira nyújtotta a kezét, Cornelia azonban pacsi helyett egy hatalmas pofont kevert le neki.
- Ja, elmondhatod, hogy leitattál egy gyanútlan 17 éves lányt. Aztán felpofoztalak, mert annyira hülye vagy.
- Ha a pofont kihagyjuk, egész jó sztori! - nevetett Cody, azonban a következő pillanatban elment a jókedve. Sophie ugyanis hirtelen megtorpant, a hasára szorította a kezét, és azzal a lendülettel lehányta Cody gatyáját.
- Na, itt a jó sztorid. - fintorgott Corny. Én gyorsan elrángattam onnan Sophie-t.
- Undorító vagy! - ordított Cody, és gyorsan eltűnt.
- Na, ennek is annyi. - sóhajtottam. Sophie arca borzasztó fehér volt, és halvány gőzöm sem volt, hogyan viszem haza.
- Segítek felöltöztetni. - mondta Corny, és tényleg segített. Sophie perceken belül ismét teljes harci díszben állt. Azaz, feküdt.
- Hogy fogom hazavinni? - gondolkodtam.
- Hol laktok?
- 10 perc sétára innen. De nem hiszem, hogy így képes sétálni.
- Nem valószínű. De legalább a portáig vigyük fel. - mondta Cornelia, és nagy nehezen talpra állítottuk Sophie-t. Csiga lassan vánszorogva, de valahogy elértük a portát.
- Na jó, de most? - kérdeztem. Sophie ekkor felnyögött. Cornelia egy üveg vizet kapott elő a táskájából, és a kezembe nyomta.
- Itasd meg vele!
- Menni fog egyedül. - suttogta elhalóan Sophie. Tényleg ment neki, de nagyon kellett drukkolni, hogy ne hányja ki ezt is.
- Elbírsz jönni hazáig? - kérdeztem még mindig eléggé kótyagos barátnőmet.
- Talán. De gyere velünk te is! - mutatott Corny-ra.
- Jaj, nem kell, megoldom! - szabadkoztam, de Cornelia addigra újra belekarolt Sophie-ba.
- Induljunk! - mondta. Nagy nehezen elindultunk, de a 10 perces útból 25 perc lett. Sophie-t sikeresen becsempésztük a házukba, a szülei nem vették észre. Chris és Esther azt mondták, innen átveszik.
Corny visszament a sulihoz, én pedig haza. Mikor beléptem, mérges szülőkkel találtam szembe magam.
- Tizenegy óra van. - mondta Anya mérgesen.
- Igen, ne haragudjatok! Sophie berúgott, és haza kellett támogatni. - magyaráztam.
- Micsoda? Volt alkohol?
- Én nem ittam. Egy végzős dumálta rá Sophie-t.
- Majd szólok a mamájának. - mondta Apa. - Egy lány vigyázzon magára!
- Vigyázott, csak... így sikerült.
- Jó, ezt majd megbeszéljük később. - ásított Anya. - Menj fürdeni, aztán alvás!
Felsprinteltem az emeletre, és 5 perc alatt megfürödtem. Mikor hullafáradtan beájultam az ágyba, még annyit motyogtam magamnak.
- Egyet jegyezz meg Amanda! A legfontosabb buliszabály: Nem hagyjuk magára a barátnőnket azért, hogy egy másik barátnővel telefonáljunk!
Azzal elaludtam.















2 megjegyzés:

  1. Vicces lett és hosszú. Mégegyszer jó sulikezdést! Pete ugye ő még szerepelni fog?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszi.
      Igen, még ő is fel fog tűnni, ne aggódj. :)

      Törlés