Másnap(osság)

Vasárnap sokáig aludtam. Mikor felébredtem, rögtön eszembe jutott Sophie. Vajon mi lett vele? A tesói tudták kezelni? Mit szóltak a szülei? Tudják egyáltalán?
Reggeli után gondoltam, átmegyek, vagy felhívom vagy valami.
Felöltöztem, kimentem a kertbe, és odaálltam a kerítéshez. Nem láttam senkit. Nem akartam kiabálni, mert lehet, hogy még pihennek. Úgy döntöttem, hogy egyszerűen átmegyek. Akkor nem hangoskodom. :)
Fogtam magam, és átmentem. Mivel a kertkaput ki tudtam nyitni, simán eljutottam a bejárati ajtóig. Az viszont zárva volt, így kénytelen voltam csöngetni. Pár perc múlva Chris nyitott ajtót.
- Reggelt! - köszöntött ásítva.
- Neked is. - mosolyogtam. - Bejöhetek?
- Aha, gyere.  - mondta, és félreállt, hogy bemehessek.
- Szüleitek?  -kérdeztem, miközben levettem a cipőmet és a kabátomat.
- Elmentek vásárolni. Egyedül vagyunk.
- Mi ketten? - néztem rá furán.
- Ja, nem. Mármint, egyedül gyerekek.
- Sophie hogy van? - kérdeztem, miközben elindultam az emeletre. Chris követett.
- Háááttt... kb. 15 perce van ébren, úgyhogy a szülők még nem látták. Nem lesznek túl büszkék. Eszméletlenül másnapos. Fáj a feje, a hasa, nem bír felkelni, enni nem is akar...
- Akkor nagy gáz van! - mondtam riadtan. Sophie szeret enni. Ha nem eszik, az nagy gáz. - Legalább ivott valamit?
- Mikor hazadobtátok, akkor próbáltunk vele itatni valamit, de azt is kihányta. Úgyhogy...
- Nem hagyhatjátok kiszáradni! - visítottam, aztán észbe kaptam, és lehalkítottam a hangom. - Akkor még rosszabbul lesz.
- Nyugi, próbáljuk itatni, mióta felébredt. De ő nem nagyon akarja. Esther ott van vele.
Ekkor értünk oda Sophie szobájához. Halkan kopogtam.
- Gyere be Chris! - hallottam Esther hangját.
Beléptünk. Esther az ágy mellett ült, a kezében egy üveg víz, a földön egy tál, gondolom, ha a nővérére megint rájönne a.... Sophie pedig az ágyban feküdt. Állati sápadt volt.
- Szia Amanda! - üdvözölt Esther.
- Sziasztok. - mondtam halkan. - Sophie?
- Csá...  -mondta a barátnőm rekedten. - Nem vagyok túl vendégképes állapotban.
- Tudom. Nem emlékszel, hogy haza kellett cipelnünk?
- De, valami rémlik. Csak nem tudom, hogy miért. Mi történt tulajdonképpen? - ült fel nagy nehezen Sophie, de aztán meggondolta magát és visszafeküdt. - Arra emlékszem, hogy beszéltem Cody-val, és kedves volt, aztán lementünk a lányöltözőbe, mert azt mondta, hogy ad nekem inni, mert ott tárolják az innivalót a bulira...
- Hogy lehet valaki ilyen naiv... - morogta mögöttem Chris. Én a fejére csaptam, és leültem Esther mellé.
- Ennél többre nem emlékszel? - kérdeztem kedvesen.
- Nem nagyon. Annyira, hogy ittam. Aztán kb. semmire. Arra, hogy lehánytam Cody-t.
- Ja. Szépen leitatott.
- De... nem is volt pia íze a cuccnak. Olyan volt, mint az üdítő...
- Akkor nyilván összekeverte a kettőt. - szólt közbe Esther.
- Lehet. - hagyta rá Chris.
- És úgy tűnik, jól berúgtam. - közölte Sophie. - Pedig, baromi jól éreztem magam, ameddig nem rókáztam.
- Ja, azt észrevettem. Fehérneműben ugráltál Cody-nak. - fintorogtam. Sophie erre felpattant, majd a fejéhez kapott, és visszahanyatlott.
- Bakker, a fejem! - nyögte. - Ez komoly? Levetkőztem egy végzősnek?
- Aha...
- De miért?
- Részeg voltál nővérkém. - mondta Chris. - Nem voltál beszámítható. Akkor se, mikor hazaértél. Gondolom, Chris szépen rávett, hogy igyál, aztán biztosan voltak más tervei is...
- Ami, ugye nem történt semmi? - kérdezte félve Sophie.
- Nem, azon kívül, hogy fehérneműben ugráltál, és lehánytad. - nyugtattam meg.
- Huhhh.... - sóhajtott. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja.
- Alex az. - mondtam, mikor megnéztem a kijelzőt.
- Vedd fel! Én most nem bírok beszélni.
Én felvettem.
- Szia Alex, itt Ami! Igen, Sophie is itt van. Hát.... történt egy kis malőr. - mondtam a telefonba.
- Minden oké? - kérdezte Alex fenyegetően.
- Ja, leszámítva, hogy Sophie brutálisan másnapos.
- Honnan szerzett piát? - ordított Alex. - Te meg miért nem vigyáztál rá?
Gyorsan elmeséltem neki a történteket. Alex nem szólt semmit, úgyhogy azt hittem, hogy megszakadt a vonal. De tévedtem. A következő pillanatban Alex akkorát ordított, hogy mindenki hallotta, kihangosítás nélkül is.
- SOPHIA SOBRADO, TELJESEN ELMENT AZ ESZED???????? HOGY LEHETSZ ENNYIRE NAIV ÉS BEFOLYÁSOLHATÓ???? ÖRÜLJ, HOGY NEM LETTÉL TERHES!!!!!!
- Alex, nyugi, jól vagyok, csak fáj a fejem. - védekezett Sophie.
- Várj, kihangosítom! - suttogtam, és megtettem. Sophie elismételte a mondatot.
- Ja, örüljünk neki. - replikázott Alex.
- Nyugi, majd kiheveri! - szóltam közbe.
- AMANDA PARKER, TE IS FOGD BE!!! TE VAGY AZ, AKI NEM VIGYÁZTÁL RÁ! NEKED KELLETT VOLNA FIGYELNED, HOGY NE LEGYEN SEMMI BAJA. DE NEM TETTED. HOL VOLTÁL, AMIKOR ŐT LEITATTÁK???????
- Telefonáltam.
- De meddig? Elég sokáig kell ahhoz telefonálni, hogy valaki részeg legyen, mire befejezed.
- Emma volt, és mesélt egy érdekes dolgot.
- Kitalálom, :Pete!
- Igen. - mondtam elpirulva.
- Tehát, ott hagytad Sophie-t, hogy arról a srácról dumálhass, aki megcsókolt, miközben pasid van, és ÁLLÍTÓLAG NEM SZERETED? Ő FONTOSABB VOLT NEKED, MINT A BARÁTNŐD????
- Alex, higgadj le!! - kérte Sophie.
- Nem, hagyd, igaza van! - sóhajtottam.
- Az én hibám.  - mondta Sophie.
- Dehogy, az enyém. - válaszoltam egyből.
- Nem, az enyém.
- Nem is, az enyém.
- Emma-é. - mondta Esther, de leintettük.
- Alex-é. - közölte Chris. - Miért nem ment veletek?
Erre felnevettünk. Alex pedig sértetten kiabálta, hogy kikéri magának, nehogy már az ő baja legyen, hogy az egyikünk piál, a másik meg egy olyan pasiról cseveg órákig, aki nem a pasija.
- Jó hagyjuk! - mondta Sophie. - Asszem felkelek. Azaz, megpróbálom.
Elköszöntünk Alex-től, és segítettünk Sophie-nak felkelni. Láthatóan jobban volt. Mire hazamentem, már evett is egy keveset. Megígérte, hogy bevallja a szüleinek, hogy másnapos, de arról hallgat, hogy vetkőzött egy végzősnek.
Otthon még beszéltem Hayley-vel, aki szintén elszörnyedt, majd elmeséltem Riry-nek. És Emma-nak is dobtam egy SMS-t. Ő szörnyen elszégyellte magát, és azonnal hívta Sophie-t.
A nap gyorsan eltelt, és már csak egy kérdésem maradt. Cody mit fog szólni mindehhez?