Természetesen a tornateremben volt a buli. Most nem volt 'színpad', mint a karaoke-nél, így kényelmesen elfértünk.
Az ajtóban állt 2 végzős, és csekkolták, hogy jelmezben vagyunk-e, mert csak így lehetett bemenni. Mikor megláttak minket, hangosan kezdtek fütyülni.
- Nem semmi csajok... - mondta az egyik. Magas srác volt, párszor már láttam idén. Nem túl közvetlen, és sokszor bunkó a kicsikkel. - Ti aztán komolyan vettétek a jelmezesdit! Simán elhinném, hogy visongó 6.-osok vagytok!
A srác |
- Jól van már, nyugi Cornelia. - mondta a srác nevetve, miközben a csaj intett, hogy bemehetünk.
Cornelia |
- Miért? - kérdezett vissza pislogva. - Ez egy farsang. Cornelia jól mondta, jelmezt kell viselni.
- Ja, de nem olyat, mint egy általános iskolás! - hőzöngtem. - Jó, hogy nem hercegnőnek öltözve rángattál be ide!
- Mi bajod a jelmezzel? 'Általános iskolás jelmez'? Komolyan? Mit kéne felvennünk? Bugyiban mászkálni, miközben azt mondjuk, hogy 'Playboy-modellnek' öltöztünk, mert az olyan hú, de felnőttes? - kapta fel a vizet Sophie.
- Jaj, Sophie, nem akartalak megbántani, nem gondoltam semmi ilyesmire... - szabadkoztam. - Csak... fura, hogy hogy nézek ki. Ennyi. De gondolom egy estét kibírunk...
- Tulajdonképpen mi a fene bajod van? - kérdezte goromba képpel. - Még mindig nem vágom.
- Nem szoktam vicces/fura ruhában mászkálni nyilvánosan. Pláne nem ott, ahol Bia és Clau is fellelhető.
- Ja, ez a baj? - nevetett. - Kit érdekelnek? Nyávogjanak csak, hogy milyen gyerekesek vagyunk! Mert ők biztos 'aaaaannnnyira' felnőttek.
- De ezek képesek, és mondjuk lefotóznak, és kiteszik a Facebook-ra, aztán elküldik Adam-nek... - soroltam a félelmeimet.
- És erre Adam kidob téged? - folytatta Sophie, miközben a sarokba sétáltunk.
- Ez nem vicces, ezzel nem viccelünk.
- Istenem, az a srác SZERET téged! Nem fog kidobni azért, mert buliztál egyet. Amúgy meg, látott már bőgni is, nem hiszem, hogy ha így látna, az rosszabb lenne, mint akkor.
- Nem tudom. Nem sűrűn mutatkoztam előtte rózsaszín hajjal. - tűnődtem, de már én is mosolyogtam.
- Ideje elkezdeni! - kacsintott Sophie.
- Feltétlenül. Na, menjünk, bulizzunk, ha itt vagyunk! Nem rontom tovább a jókedved.
- Kösz. - nyújtotta ki rám a nyelvét. Kézen fogott, és együtt ugráltunk a zenére.
*
(1 óra múlva)
Huhh.. annyit ugráltunk, hogy teljesen szétjött hajam. Elég nehezen gyűrtük be a paróka alá, most meg szétugráltam!!!
- Meg lehet csinálni? - kérdeztem félve. Sophie szemügyre vette a fejem.
- Ja, de nem lesz könnyű. Gyere, álljunk félre, megpróbálom!
Berángatott a sarokba. Leszedte a parókát a fejemről, így az igazi hajam hatalmas fürtökben omlott a vállamra, amitől még jobban melegem lett.
- Igyekezz, mert megsülök! - sürgettem a barátnőmet. Igazság szerint, kicsit féltem, hogy rájönnek, hogy én vagyok az a szerencsétlen, aki Anime-csajnak öltözött. Eddig még senki sem ismert fel.
- Ennél nem tudom gyorsabban! - mondta mérgesen Sophie. - Tiszta gubanc a hajad. Nem fog alá férni. Szerezz egy fésűt!
- Honnan? - tártam szét a kezem.
- Oldd meg! - lökött rajtam egyet. Elkezdtem körbe-körbe mászkálni a teremben. Bár nem igazán értem, hogy Sophie mit gondolt. Menjek oda mindenkihez, hogy 'adjál már egy fésűt' ? Mellesleg, ki az, akinél ilyenkor fésű van????
Végül megláttam Cornelia-t. Gondoltam, próba szerencse.
- Szia! Bocsi, lehet, hogy hülye kérdés, de nincs véletlenül egy hajkeféd? - kérdeztem mosolyogva.
- Szia! - mosolygott kedvesen. - Te vagy az egyik Anime-csaj, ugye?
- Igen. - mondtam szégyenlősen.
- Ne szégyelld magad, nagyon király a jelmezetek. Te vagy Sakura Haruno, ugye?
- Aha.
- Ja, itt a hajkefe. - kapta elő a táskájából.
- Köszi. Nagy baj, ha elviszem egy 10 percre?
- Dehogy, csak kapjam vissza.
- Oké, rögtön jövök. - mondtam, azzal visszaszaladtam Sophie-hoz. Azaz, szaladtam volna, ha nem ütközöm össze egy csajjal.
- Nézz már a lábad elé! - nézett rám mérgesen, én pedig alig ismertem meg.
- Bia? - hebegtem. Úgy látszik, a csajnak idén a hajfestés a dilije. Szilveszterkor is rózsaszín volt a haja, de most... zöld.
Bia |
- Naná, hogy én! - vigyorgott. - Szerinted ki más nézne ki ilyen jól?
- Öhm...
- Szerinted nem nézek ki jól?
- Szerintem olyan vagy, mint akit lehányt egy zombi. - mondtam óvatosan. - De gondolom, most ez a menő.
- Miért te annyira menő vagy, mi? - fújtatott idegesen. - Ki is akarsz lenni?
- Nem mindegy az neked?
- Ő Sakura a Naruto-ból. - közölte Clau, aki időközben felbukkant. - Sophie meg Hinata.
- Anyám! - röhögött Bia. - Szánalmas! Mint egy 9 éves.
- Köszi, de sose voltam kíváncsi a tanácsaidra! Ha hallgattam volna rád, akkor most nem járnék Adam-mel. - mondtam vigyorogva. - Na, megyek, mert Sophie visszarakja a parókámat! Egy élmény volt veled beszélni, na csá!
ÉS otthagytam. Visszamentem Sophie-hoz, és megfésülködtem. Visszatettük a parókámat, aztán elmentünk enni valamit. Utána visszavittem a fésűt. Aztán megint táncoltunk.
Nagyon jól éreztük magunkat. Ha tudtuk volna, hogy mi lesz az este vége, már leléptünk volna...
Gyorsan kövit. Kíváncsi vagyok
VálaszTörlésA történetnek van valami célja, végkifejlete vagy ez olyan mint az szjg.?nem akarom sérteni a blogodat de ez olyan mint az szjg. Amúgy attól függetlenül imádom a blogodat.
TörlésXxx,Lia
Igyekszem. :)
TörlésLia, a blognak LESZ vége, tudom is, hogy mi, de azt nem szeretném elárulni. :)
Addig azért még fog történni egy s más...