A farsangi buli

Mikor odaértünk már elég sokan voltak. Igaz, hogy 10 perc az út a suliig, de mivel én rettegtem, hogy mit fognak szólni, ezért olyan lassan mentem, hogy 20 perc lett belőle...
Természetesen a tornateremben volt a buli. Most nem volt 'színpad', mint a karaoke-nél, így kényelmesen elfértünk.
Az ajtóban állt 2 végzős, és csekkolták, hogy jelmezben vagyunk-e, mert csak így lehetett bemenni. Mikor megláttak minket, hangosan kezdtek fütyülni.
- Nem semmi csajok... - mondta az egyik. Magas srác volt, párszor már láttam idén. Nem túl közvetlen, és sokszor bunkó a kicsikkel. - Ti aztán komolyan vettétek a jelmezesdit! Simán elhinném, hogy visongó 6.-osok vagytok!

A srác

- Cody, ne legyél már ennyire bunkó! - csattant fel a mellette álló lány. - Ez egy farsang! Be kell öltözni. Ha nem tudnád...
- Jól van már, nyugi Cornelia. - mondta a srác nevetve, miközben a csaj intett, hogy bemehetünk.

Cornelia

- Sophie, megöllek! - suttogtam, miközben beléptünk a tesiterembe.
- Miért? - kérdezett vissza pislogva. - Ez egy farsang. Cornelia jól mondta, jelmezt kell viselni.
- Ja, de nem olyat, mint egy általános iskolás! - hőzöngtem. - Jó, hogy nem hercegnőnek öltözve rángattál be ide!
- Mi bajod a jelmezzel? 'Általános iskolás jelmez'? Komolyan? Mit kéne felvennünk? Bugyiban mászkálni, miközben azt mondjuk, hogy 'Playboy-modellnek' öltöztünk, mert az olyan hú, de felnőttes? - kapta fel a vizet Sophie.
- Jaj, Sophie, nem akartalak megbántani, nem gondoltam semmi ilyesmire...  - szabadkoztam. - Csak... fura, hogy hogy nézek ki. Ennyi. De gondolom egy estét kibírunk...
- Tulajdonképpen mi a fene bajod van? - kérdezte goromba képpel. - Még mindig nem vágom.
- Nem szoktam vicces/fura ruhában mászkálni nyilvánosan. Pláne nem ott, ahol Bia és Clau is fellelhető.
- Ja, ez a baj? - nevetett. - Kit érdekelnek? Nyávogjanak csak, hogy milyen gyerekesek vagyunk! Mert ők biztos 'aaaaannnnyira' felnőttek.
- De ezek képesek, és mondjuk lefotóznak, és kiteszik a Facebook-ra, aztán elküldik Adam-nek... - soroltam a félelmeimet.
- És erre Adam kidob téged? - folytatta Sophie, miközben a sarokba sétáltunk.
- Ez nem vicces, ezzel nem viccelünk.
- Istenem, az a srác SZERET téged! Nem fog kidobni azért, mert buliztál egyet. Amúgy meg, látott már bőgni is, nem hiszem, hogy ha így látna, az rosszabb lenne, mint akkor.
- Nem tudom. Nem sűrűn mutatkoztam előtte rózsaszín hajjal. - tűnődtem, de már én is mosolyogtam.
- Ideje elkezdeni! - kacsintott Sophie.
- Feltétlenül. Na, menjünk, bulizzunk, ha itt vagyunk! Nem rontom tovább a jókedved.
- Kösz. - nyújtotta ki rám a nyelvét. Kézen fogott, és együtt ugráltunk a zenére.

*

(1 óra múlva)

Huhh.. annyit ugráltunk, hogy teljesen szétjött hajam. Elég nehezen gyűrtük be a paróka alá, most meg szétugráltam!!!

- Meg lehet csinálni? - kérdeztem félve. Sophie szemügyre vette a fejem.

- Ja, de nem lesz könnyű. Gyere, álljunk félre, megpróbálom!

Berángatott a sarokba. Leszedte a parókát a fejemről, így az igazi hajam hatalmas fürtökben omlott a vállamra, amitől még jobban melegem lett.

- Igyekezz, mert megsülök! - sürgettem a barátnőmet. Igazság szerint, kicsit féltem, hogy rájönnek, hogy én vagyok az a szerencsétlen, aki Anime-csajnak öltözött. Eddig még senki sem ismert fel.

- Ennél nem tudom gyorsabban! - mondta mérgesen Sophie. - Tiszta gubanc a hajad. Nem fog alá férni. Szerezz egy fésűt!

- Honnan? - tártam szét a kezem.

- Oldd meg! - lökött rajtam egyet. Elkezdtem körbe-körbe mászkálni a teremben. Bár nem igazán értem, hogy Sophie mit gondolt. Menjek oda mindenkihez, hogy 'adjál már egy fésűt' ? Mellesleg, ki az, akinél ilyenkor fésű van????

Végül megláttam Cornelia-t. Gondoltam, próba szerencse.

- Szia! Bocsi, lehet, hogy hülye kérdés, de nincs véletlenül egy hajkeféd? - kérdeztem mosolyogva.

- Szia! - mosolygott kedvesen. - Te vagy az egyik Anime-csaj, ugye?

- Igen. - mondtam szégyenlősen.

- Ne szégyelld magad, nagyon király a jelmezetek. Te vagy Sakura Haruno, ugye?

- Aha.

- Ja, itt a hajkefe. - kapta elő a táskájából.

- Köszi. Nagy baj, ha elviszem egy 10 percre?

- Dehogy, csak kapjam vissza.

- Oké, rögtön jövök. - mondtam, azzal visszaszaladtam Sophie-hoz. Azaz, szaladtam volna, ha nem ütközöm össze egy csajjal.

- Nézz már a lábad elé! - nézett rám mérgesen, én pedig alig ismertem meg.

- Bia? - hebegtem. Úgy látszik, a csajnak idén a hajfestés a dilije. Szilveszterkor is rózsaszín volt a haja, de most... zöld.

Bia

- Naná, hogy én! - vigyorgott. - Szerinted ki más nézne ki ilyen jól?

- Öhm... 

- Szerinted nem nézek ki jól?

- Szerintem olyan vagy, mint akit lehányt egy zombi. - mondtam óvatosan. - De gondolom, most ez a menő.

- Miért te annyira menő vagy, mi? - fújtatott idegesen. - Ki is akarsz lenni?

- Nem mindegy az neked?

- Ő Sakura a Naruto-ból. - közölte Clau, aki időközben felbukkant. - Sophie meg Hinata.

- Anyám! - röhögött Bia. - Szánalmas! Mint egy 9 éves.

- Köszi, de sose voltam kíváncsi a tanácsaidra! Ha hallgattam volna rád, akkor most nem járnék Adam-mel. - mondtam vigyorogva. - Na, megyek, mert Sophie visszarakja a parókámat! Egy élmény volt veled beszélni, na csá!

ÉS otthagytam. Visszamentem Sophie-hoz, és megfésülködtem. Visszatettük a parókámat, aztán elmentünk enni valamit. Utána visszavittem a fésűt. Aztán megint táncoltunk.

Nagyon jól éreztük magunkat. Ha tudtuk volna, hogy mi lesz az este vége, már leléptünk volna...